Rajzolt figurák a színpadon - Gorillaz Budapesten

Szerintem a Blur idején Albarn nem gondolta volna, hogy 2017-ben egy lófejmaszkban járkál majd felalá a színpadon. Pedig a Feel Good Inc. című örökzöld Gorillaz-slágernek ez a kelléke az idei turnén. Amelynek setlistjéről nem maradhat le a Clint Eastwood, az On Melancoly Hill, a Demon Days vagy a Stylo sem. Ezek a számok meglepően frissen hatnak, talán azért, mert annak idején megelőzték a korukat. 

A budapesti közönség is repesve várta ezeket a megaslágereket, legalábbis az első hangokra egyszerre lendült a magasba nyolcezer mobiltelefon. De az új lemez, a Humanz dalait is ismerték és lelkesen üdvözölték a majdnem teli Papp László Budapest Sportarénában. Ahol az átlag életkor húsz év körül mozgott, de azért nagy örömömre a harmincasnegyvenes korosztály is képviseltette magát, úgyhogy senki sem kérdezte meg, mit keresek itt. Egy ismerősöm 18 éves lánya Gorillaz-koncertjegyet kért szülinapjára aputól, aki nem ismerte a zenekart, bezzeg a Blurt igen. 

A rajzolt figurák (Russel, Murdock, Noodle és 2-D) egészen megdöbbentő reakciókat váltanak ki a hús-vér emberekből, már majdnem húsz éve. Ha sokáig nem jelenik meg lemezük, a közönség kiköveteli. Amerikában sokkal sikeresebbek lettek, mint a Blur valaha volt, ami nem azt jelenti, hogy Albarn igénytelenebb, hígabb zenét kotyvaszt a Gorillaz számára. Sőt, a klipek képi világánál és a mítoszteremtő, saját jelképtárat használó animált sztoriknál mindig egy szinttel nívósabb muzsikát kínál. Ha tudományos igénnyel közelítenénk a témához, akár az is kiderülhetne, hogy a színes-szagos csomagolásnak köszönhetően adja el az igényes hiphop alapú, gyakran meglehetősen fura ritmikájú, illetve kísérletező jellegű számokat az átlagfogyasztóknak. A Humanz album világturnéja nyáron kezdődött és csaknem év végéig tart. Jó néhány teljes koncert már megtekinthető a YouTube-on, profi minőségben, sok közelivel. Ez azért fontos, mert a helyszínen nem igazán látni a a zenészeket, hacsak nem az első sorokban csápol az ember. Nincsenek igazán megvilágítva, csak egy-egy főszereplőre vetül itt-ott némi reflektorfény. Pedig két szintis, hatfős elképesztő női gospellkórus, két ütőhangszeres és két bónusz gitáros is színesíti az amúgy sem minimalista hangzást. 

Ami a vetítővásznon, a zenészek háta mögött látható volt, az maga volt a megelevenedett képzőművészet. A klipesített dalok esetében egy-egy kulcsjelenet villant fel az ismert videókból, amelyekre – szerintem réteges rávetítéssel – új elemeket montíroztak a helyszínen, például halacskák csobbantak a képbe, vagy darabjaira hullt az egész, hogy aztán virtuális puzzle-ként új látvány épüljön fel. 

Az idei lemezen szereplő összes vendégénekest persze nem cipelhetik magukkal turnézni – egyebek közt ezért nem játszhatták például a Humanzról első kislemezként kiadott Hallelujah Money-t, amely Benjamin Clementine szuggesztív éneke nélkül sokkal kevesebbet érne. Hárman közülük azért ott voltak a budapesti koncerten, de senkit nem zavart, hogy a soulénekesnő Mavis Staples például a vetítővásznon fakadt dalra. Szépen beépítették őt az éppen zajló sztoriba. Mert bizony összefüggő történet jelent meg a vásznon, a zene ritmusára váltakozó jelenetekkel. 

Nehéz lenne megmondani, mennyire működne ez a világ mondjuk a tévé képernyőjén keresztül, én személy szerint a YouTube-on nem kaptam meg azt az atmoszférát, amit az élő zenei produkció és a vele organikusan összekapcsolódó vizuális kíséret teremtett az arénában. 

A Gorillaz egyébként idén már másodszor lépett fel Budapesten, júniusban a Várkert Bazárban adtak egy lemezpromotáló koncertet meghívásos alapon verbuvált, unatkozó közönség előtt – legalábbis ilyesmit olvashattunk a csapat fura felbukkanásáról, ami azért érthetetlen, mert egy globális szinten is meghatározó produkcióról van szó, ráadásul az volt az első magyarországi fellépésük.

A mostani koncerttel azonban igazi diadalt arattak Damon Albarnék – bár a koncert szó valószínűleg nem pontos meghatározás arra, amit láttunk. Aprólékosan, precízen megkoreografált, jól felépített show-t prezentáltak nekünk, egy külön bejáratú, izgalmas, komplex világot felépítve, amelyben a zenének legalább akkora szerepe van, mint a látványnak. Nyilvánvaló, hogy ezzel a koncepcióval is megelőzték a korukat, hiszen a közönség hovatovább, annál inkább igényli a pénzéért a látványos körítést a zenéhez. És ha ilyenek lesznek a jövő popkoncertjei, akkor bizony tolószékben is kíváncsi leszek rájuk.