Ragyogó képernyők fogságában

Reggel ébredés után megsimogatod az okostelefont, görgeted a hírfolyamot, ugyanazok a mozdulatok ismétlődnek, mint lefekvés előtt. Folyamatosan frissítesz, semmiről nem akarsz lemaradni, úgy érzed, még több infót fel tudsz szippantani. Ha magadra ismertél, akkor Jaron Lanier könyve, a Miért töröld magad azonnal a közösségi oldalakról? egészen biztosan neked szól. A szerző felsorakoztat tíz érvet amellett, hogy hagyjuk el az összes közösségi oldalt. Nem azt kéri, hogy örökre intsünk nekik búcsút, hanem azt, hogy próbáljuk ki a böjtöt minimum hat hónapra; cserében azt ígéri, hogy boldogabbak leszünk.

A napi hüvelykujjgyakorlatok közben nem gondolunk arra, hogy minden mozdulatunkat algoritmusok figyelik, amelyek pontosan tudják, mi és mennyi ideig ragadja meg a figyelmünket, sőt, az algoritmusok nemcsak feljegyeznek, adatokat gyűjtenek, melyeket később továbbpasszolnak, hanem idomítják is a viselkedésünket. A Facebook, az Instagram, a Google, a Twitter pár év alatt megváltoztatta a világot, az egyén egy számra redukálódott a hatalmas kísérletben. A techóriások által kifejlesztett technológia sok felhasználót függővé tett, és tökélyre fejlesztette a manipulációt. Az első kitörési pont a szerző szerint az, ha tudatosítjuk, hogy mi történik velünk.

Az algoritmusok folyamatosan tanulnak, alkalmazkodnak. Ha megnézünk egy cuki videót, amelytől történetesen jobb kedvünk támad, majd vásárolunk vagy jótékonykodunk, akkor az algoritmus – jó eséllyel – másoknál is alkalmazza a módszert. Nagyon sok, szinte nélkülözhetetlen funkciót, szolgáltatást pakoltak abba a kütyübe, amit a zsebünkben hordunk, éppen ezért nem csoda, ha kialakult egyfajta addikció. „A függőségtől lassan zombivá válsz. A zombiknak pedig nincs szabad akaratuk. Még egyszer: ez az eredmény nem feltételes, hanem statisztikailag valószínű. Sokkal rosszabb leszel, mint egy zombi, és sokkal nagyobb mértékben, mint amúgy lettél volna.” A függőségünk felismerésében is segít, ha egyet hátra lépünk, és tudatosabban, célirányosabban használjuk a hozzánk nőtt eszközöket.

Lanier alapvetően technooptimista, nem ért egyet azokkal, akik az internetet hibáztatják, amiért ijesztően megváltozott a világunk. Elismeri, hogy a hatalomkoncentráció, a pár vállalatóriásnál raktározott információtömeg aggodalomra ad okot, de az igazi veszélyt abban látja, hogy ezek a cégek a szokásainkat és a viselkedésünket akarják megváltoztatni.

Ha még eddig sem érezted úgy, hogy el kell olvasnod ezt az aktuális és szórakoztató könyvet, akkor az érv, hogy megtudhatod a könyvből, miért leszel seggfej a közösségi médiától, elégséges kell, hogy legyen. Ráadásul a környezetednek is sokat segítesz azzal, ha nem leszel seggfej, megérthetsz valamit a függőséged természetéből, kikapcsolod a belső trollodat, és feltárul a valóságtól elválasztó szakadék mélysége. A közösségi média aláássa az igazságot, a hazugság pedig az igazság képében átszivárog az offline világba. Különösen veszélyes, hogy nagy kihívás elé állítja azokat a médiaformákat, amelyek még ragaszkodnak a hiteles tájékoztatáshoz. Talán többen megtapasztalták már, a közösségi média kontextusában minden megnyilatkozás, mondandó tetszés szerint kiforgatható – megváltoztatható a szövegkönyezet, mindent visz a „seggfej-kommunikáció”. Ijesztő, hogy sokak – nem elsődleges, hanem egyetlen – tájékozódási forrása a közösségi oldalak empátiagyilkos algoritmus által szerkesztett, manipulatív hírfolyama. „Korunk átláthatatlansága rosszabb, mint gondolnánk, hiszen az átláthatatlanság mértéke is átláthatatlan.” A közösségi média az egyént boldogatalanabbá teszi, a politikát ellehetetleníti, lezülleszti (ezt most a saját bőrükön érzik Szlovákia polgárai), a társadalmat szétszakítja. Megváltoztatható-e a közösségi oldalak mögött lévő nagyvállalatok üzleti politikája? Ha nem, akkor miért ne töröljük a fiókunkat?

Kijelentkezés. 

Jaron Lanier: Miért töröld magad azonnal a közöségi oldalakról?, Európa Könyvkiadó, 2020, 244 oldal