Prága sem jött be, a csoda elmaradt

A szakemberek a 2003-as albumot összehasonlították a három évvel korábban kiadott, nagy sikerű és zseniális Chocolate Starfish And The Hot Dog Flavored Water című lemezzel. Ez eredményezte a bukást. Való igaz, annak sikerét a Results May Vary megközelíteni sem tudta, és összességében jóval gyengébb volt, mint elődje. Már csak ebből kifolyólag is nagy várakozás előzte meg az új, The Unquestionable Truth (Part 1) című lemezt.

A frontember, Fred Durst belátta korábbi tévedését, visszacsalogatta zenekarába a 2001-ben elüldözött Wes Borland gitárost, és rábízta a zeneszerzést. Nem volt más választásuk, ki kellett találniuk valami eredetinek tűnő dolgot. Összedugták a fejüket, és úgy döntöttek, ők fogják betölteni a Rage Against The Machine megszűnése után keletkezett űrt, ami vállalásnak nem rossz, még ha kicsit vakmerő is. Az új lemez producere az a Ross Robinson, akinek nevéhez a nu-metal első generációjának számos albuma fűződik. A gitáros és a producer dobtak valamit a végeredményen, de csodákra egyikük sem volt képes.

A lemezt Prágában vették fel. „Sok mindent átéltünk már, hiszen most lesz kilencéves a zenekar. A dolgok átértékelődtek. Már nem a rádiós vagy tévés siker a mérce. A művészet számít. Az új albummal ahhoz a szellemiséghez és stílushoz tértünk vissza, ahogy a kilencvenes évek közepén, a kezdet kezdetén láttuk a dolgokat. Nagyon örülök, hogy Wes újra velünk van. A lemezen bebizonyította, hogy nincs nála jobb. A dalok eléggé borongósak, ami részben Prágának köszönhető, részben a hangulatunknak. A cseh főváros egyszerre bizarr és lenyűgöző, nagy élmény volt ott dolgozni” – nyilatkozta Fred Durst.

Kevés említésre méltó pillanata van a harminc percnél is rövidebb albumnak. Három szerzemény (The Truth, The Priest, The Channel) egy árnyalatnyival jobb, mint a másik négy, de ez önmagában kevés, hogy megmentse az amúgy teljesen egysíkú lemezt. A béna és demagóg szövegek, a dühös rap és a szaggatott gitárriffek egy silány Rage Against The Machine-utánzatot eredményeztek.

Az új anyag egyelőre hatalmas bukta! Nagy-Britanniában az eladási lista hetvenegyedik helyére iratkozott fel, és a következő héten már nem is szerepelt a hetvenöt korongot rangsoroló összesítésen. Azt hiszem, a zenészszakma most már az együttest is bátran leírhatja. Úgy néz ki, a rajongók többsége már megtette ezt. (péjé, est)