Pozsonyi mesék Széchenyi grófról

Veres István, a Vasárnap újságírója írt már regényt és novellákat is. Ezt a könyvét pedig viccesen öttől hatvanhét éves korig ajánlotta a bemutatón, amelyet stílszerűen a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban rendezett meg a kötetet kiadó Pozsonyi Kifli Polgári Társulás. Ebben az épületben ülésezett a magyar rendi országgyűlés alsóháza 1802 és 1848 között.

„Olyan mesekönyvet szerettünk volna, amely kicsit másként mutatja be ezt a fontos történelmi személyiséget. Nem elsősorban mint politikust, hanem inkább mint magánembert, aki ugyan rendszeresen látogatta a pozsonyi országgyűlést, de bevallottan jobban szeretett például a Dunában úszkálniˮ – fejtette ki a szerző. A kötet méltatóinak szavaiból arra következtethetünk, hogy ez a vállalás sikerült. Az sem kis fegyvertény, hogy a könyv egyszerre jelent meg magyarul és szlovákul (Jitka Rožňová fordításában): a szlovákok egyáltalán nem ismerik Széchenyit, mivel az iskolai történelemórákon nem esik szó róla.

„A témát felelősségteljesen megközelítő szerző a gyermek célközönséget szem előtt tartva olyan epizódokat dolgoz fel, amelyek Széchenyi páratlan személyiségét és rátermettségét hangsúlyozzák, emberi esendőségét és gyengeségeit sem elhallgatva. A humor eszközével közelít az olvasóhoz. Könnyedsége, eleganciája mellett eleven huncutsága is elbűvöl. Már a bevezető epizódban megismerkedhetünk Széchenyi bátor, becsületes, megfontolt jellemével, de mai kifejezéssel talán egészséges pimaszságnak nevezhető állhatatosságával is. A további epizódok a régi Pozsony hangulatát, életét és szokásait mutatják be, költői szépségű képekkel az egyszerű emberek mindennapjaiból. A szerző rendkívül ötletesen játszik a kontraszttal korunk technikai vívmányai, valamint a titkosrendőrök és egyéb szakmák ma már nevetségesen ható egykori lehetőségei és módszerei között” – mondta a bemutatón Ľubica Kepštová költő, irodalomkritikus.

A másik méltató, Juhász László újságíró szintén kiemelte a szerzőnek korunkra utaló képeit. „Hivatkozik az internetre, szól a plázákról, a roxorvasról, a térerőről, a Terror Házáról, a szelfikről, az Instagramról, és megírja, hogy akkoriban az angolok még nem találták fel a futballt, és televíziók sem voltak, vagy ha voltak is, csak fából.” A kötet illusztrátora, a budapesti Farkas Júlia Juhász szerint „nem másodhegedűs, hanem gyakorlatilag társszerzője a kötetnek. Néhol minimalista egyszerűséggel, másutt szürrealista részletességgel ábrázolja a történetek egy-egy jellemző szereplőjét, tárgyát, helyszínét. Farkas Júlia illusztrációi egységes egészet alkotnak Veres István stílusával: szándékosan elrajzolt, karikírozott világ ez, amely egyszerre szólítja meg a gyerekeket és a felnőtteket”. (juk)