Pozsonyba jön a Skunk Anansie

A Skunk Anansie 1994-ben fekete bárányként bukkant fel a brit könnyűzenei piacon. Míg a legtöbb formáció akkoriban egyenfrizurás fehér fiúkból állt, és a trendi új irányzat, a britpop vizein evezett, ez a négy zenész a társadalom sajátos, színes lenyomatát képviselte, eltérő bőrszínnel, gondolkodásmóddal, társadalmi felfogással és persze kulturális gyökerekkel. A Glastonbury Fesztiválon szinte rögtön az alakulásuk után felléptek, négy évvel később pedig már fő attrakcióként tértek vissza. Egy korai doboscserét leszámítva máig az eredeti felállásban működnek, merész, politikai üzenetekkel dúsított, „különutas” rockzenéjük továbbra is kiemeli őket a tömegből. Épp ezért nem meglepő, hogy divatirányzatoktól független, stabil rajongótáboruk van. 
Eddigi pályafutásuk alatt számos toplistás dalt írtak, és több millió albumot adtak el, amelyek között számos platinalemez is található, így a Paranoid and Sunburt, a Stoosh vagy a Post Orgasmic Chill. Bő két tucat filmben szerepeltek a dalaik, amelyek közül a Kegyetlen játékokban hallható Secretly mellett talán a Strange Days betétdala, a Selling Jesus a legemlékezetesebb. Harmadik nagylemezük, a Post Orgasmic Chill bekerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe. 
Máig megmaradtak a groove-os, néha metálba hajló, máskor punkosan nyers alternatív rocknál, és a főszereplő továbbra is a szuggesztív, fekete, kopasz énekesnő, Skin, akinek védjegyszerű hangja semmit sem kopott az elmúlt évtizedek során. 
A banda ugyan hivatalosan feloszlott 2001-ben, amikor Skin kevésbé sikeres szólókarrierbe kezdett, nyolc évvel később azonban újjáalakult, és azóta három albumot is megjelentetett: Wonderlustre (2010), Black Traffic (2012), Anarchytec-ture (2016). Ezek ugyan nem arattak akkora sikert, mint az első három korong, koncerteken viszont az újabb számok is jól működnek. A zenekar igazi erőssége ugyanis az élő fellépés. Aki egyszer is látta őket, sosem felejti el. Skin imád minél közelebb kerülni a közönséghez, kihasználja a „terepviszonyokat”, ötvenen felül is szívesen stagedive-ol, és ha a hangulat kellően tüzes, azt is megengedi, hogy a közönség szó szerint a tenyerén hordozza őt. A fiatal előadók közül is csak kevesen merik utána csinálni ezt a mutatványt: a fejek fölé emelt tenyereken lépdel a tömegben, a vízen járást imitálva. 

Hihetetlen energiákat képes mozgósítani, így a koncerteket még azok is dicsérik, akik csak véletlenül keverednek oda a fesztiváli forgatagban. Igazi fejrázós, ugrálós estének nézhetünk elébe augusztus első napján a pozsonyi Majestic Music Clubban (MMC), tényleg nem érdemes kihagyni ezt az élményt. Skin (Deborah Anne Dyer) ugyanis olyan, mintha egy másik bolygóról pottyant volna közénk. Különleges, soulos hangja egészen egyedivé teszi a banda rockos hangzását, és bár a Skunk Anansie újabb dalai nem érik el a régebbiek színvonalát, az elsöprő erejű körítés mindenért kárpótol. A ritmusszekció továbbra is olyan feszesen „pumpál”, amit talán csak a Rage Against The Machine zenészeihez lehet hasonlítani, Martin „Ace” Kent gitáros pedig nemcsak a kvintek tologatásához ért, hanem szellemes témákat használ, kellően megeffektezve. A koncerteken nincs lassítás, lötyögés – az első öt percben behúzzák a közönséget saját világukba, és végig nem eresztik. Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy a mai tizen-huszonéves rockereket is ugyanúgy képesek elkápráztatni, mint annak idején a szüleiket.
A Skunk Anansie azon kevés markáns zenekarok közé tartozik, amelynek neve nemcsak a könnyűzene mélyrétegeit kutatók számára fontos igazodási pont, hanem a mainstreamben is közismert. A kilencvenes években óránként játszotta videoklipjeiket az akkor még teljes egészében a zenére fókuszáló Music Television (MTV), ennek köszönhetően gyorsan népszerűek lettek. Az elmúlt évezred végére többször körbeturnézták a bolygót, olyan zenekarok kíséretében, mint a U2, a Muse, az Aerosmith, a Bad Religion, a Rammstein, a Rollins Band vagy Lenny Kravitz. A lemezeladási listákon is stabilan jól teljesítettek, legnagyobb slágereiket (Hedonism, Charile Big Potato, Charity, Weak, Little Baby Swastikkka, Because Of You) pedig a mai napig játsszák a rádiók.