Phil Spector – egy derékba tört karrier

Sajtóértesülések szerint halálát a koronavírus okozta, bár hivatalosan ezt nem erősítették meg. 

Phil Spector karrierje csúcsán, a hatvanas évek első felében több mint huszonöt top 40-es sláger producere, szerzője vagy társszerzője volt. A korábban megszokott munkamódszerekhez képest abban is egyedinek számított, hogy a stúdiófelvétel minden egyes fázisát kézben tartotta. Nagy szerepe volt az art rock fejlődésében, és olyan, manapság népszerű műfajokra is hatással volt, mint a dreampop,a shoegaze és a noise. Ez utóbbit főleg az általa kifejlesztett hangrögzítési formulának, az úgynevezett „wall of soundnak” köszönhette, amely szokatlanul sok és sokféle hangszerrel operálva a megszokottnál jóval grandiózusabb, szinte nagyzenekari hangzáshoz vezetett. Ezt a később többek közt a Beach Boys és Bruce Springsteen is alkalmazta lemezein. 
Neki köszönhették karrierjüket a 1960-as évek népszerűvé vált fekete lányegyüttesek, a The Ronettes trió és a The Crystals, akiknek dalaiba Spector gospelelemeket csempészett. Később olyan előadókkal dolgozott, mint Ike és Tina Turner, Cher, Leonard Cohen, John Lennon, Carole King vagy a Ramones. Ő volt a Beatles 1970-es Let It Be albumának, valamint George Harrison és barátai Grammy-díjas The Concert for Bangladesh című, 1971-es koncertlemezének producere is. Nem előadóként ő került elsőként a rock and roll halhatatlanjai közé (Rock and Roll Hall of Fame) 1989-ben, nyolc évvel később pedig a Dalszerzők Dicsőségcsarnokába is beiktatták. 

Életét alkohol- és drogfüggősége pecsételte meg, a kilencvenes években vissza is vonult a zenei életből, remeteként élt hatalmas, kastély-szerű kaliforniai házában. Ott találták holtan 2003 februárjában Lana Clarkson színésznőt, akinek a fejét érte halálos lövés. A vizsgálat szerint a szájában elsült pisztoly ölte meg, azt azonban nem sikerült bizonyítani, hogy a tévésorozatokból ismert nő öngyilkos lett vagy a producer húzta meg a ravaszt. A vád fokozatosan több tanút talált, akik azt vallották, hogy Spector ittas állapotban korábban is fenyegetően lépett fel partnereivel szemben, és többször pisztolyt szegezett rájuk. 
A legendás producer ellen 2007-ben indult per az ügyben, de akkor az esküdtek nem jutottak egyöntetű álláspontra. Végül a gyilkossági ügy 2009-es tárgyalásakor az esküdtszék úgy foglalt állást, hogy a színésznőt Spector ölte meg erős felindulásból. Ekkor 19 év börtönre ítélték, 2028-ban szabadulhatott volna. 

A nemzetközi érdeklődést kiváltó ügyről 2013-ban tévéfilm is készült Phil Spector címmel, amelyben Al Pacino alakította őt. A történet középpontjában a vádlott és védőügyvédje, Linda Kenney Baden kapcsolata áll, akit Helen Mirren játszott. A fogadtatás felemás volt, a kritikusok támadták David Mamet író-rendezőt, amiért túl sok fikciós elemet épített be a filmbe, miközben a vádiratban szereplő bizonyítékok egy részét kihagyta belőle, azaz túlságosan kedvező színben tüntette fel Spectort.