Pénzes Tímea: Bacilusokkal menekülők

Régen három nap alatt kigyó­gyultál mindenből, most meg még az a gyúrós csávó se bír, tudod. A hatvanas éveiben járó, elnyűtt arcú elárusítónő csak bólogat, és hozzáfűzi, hogy már a retkes meg a gyömbéres tea se segít... Sőt a pálinka se, egészíti ki egyetértően az őr. Sajnos közben sorra kerülök, beütötték a pénztárgépbe a vásárolt árut, előhúzom a pénztárcámat és fizetek. Visszaléphettem volna még valamiért, jut eszembe hazafelé, hogy tovább hallgassam ezt a kis informatív párbeszédet. Hátha többet megtudtam volna a menekültekről és a bacilusaikról.Mondjuk azt, miként terjesztik a menekültek a bacilusaikat, és az a sok ismeretlen bacilus hogyan tudja legyőzni a jól felvértezett, ám más baktériumokhoz, vírusokhoz és egyéb kórokozókhoz szokott magyarok immunrendszerét, miként tudják felvenni a versenyt ezek a messziről jött és sokat látott bacilusok a mi bacilusainkkal, milyen úton-módon férkőznek a szervezetünkbe, és mekkora veszélyt jelentenek.  Igazán gondolhattak volna ránk is, folytatom magamban a biztonsági őr eszmefuttatását, nem kellett volna idejönniük olyan bacilusokkal, amelyektől úgy nyúlnak a betegségeink, mint a rétestészta. Miért nem maradtak nyugton odahaza? És már pereg is előttem egy kisfilm, ahogy a biztonsági őr kényelmesen hátradőlve ül otthon a kanapéján, sörrel a kezében a menekültekről szóló híradót nézi szintén sört kortyolgató barátjával, közben pedig mindketten köhögnek, immár három hete. A feleségnek is feltűnik, hogy a környezetében mindenki mintegy három hétig beteg. Ő is két hete köhög, és sejti, hogy még egy hét köhécselés vár rá. Az őrnek felrémlik, hogy mintha az apja is sokkal tovább nyomta volna az ágyat a szokásosnál, amikor bejöttek az oroszok, hányszor felemlegette az anyja! Szóval az idegenek. Ők az okai. És ha messzebbről érkeznének, és még nagyobb tömegekben, akkor előfordulhatna, hogy egyszerűen nonstop dögrováson lennénk! A törököt és a tatárt is túléltük, legyint a barátja. Azok meg talán még messzebbről jöttek, mint ezek a menekültek, fűzi hozzá. Honnan is jöttek tulajdonképpen, teszik fel a kérdést. A fene tudja, de itt vannak, bólogatnak nagyokat. Aztán bekukkantunk egy orvosi rendelőbe, a doktor úr a kórlapokat vizsgálja, ilyet még nem tapasztalt, rázza gondterhelten a fejét. A kamera aztán egy menekülttáborba téved, és kiderül, hogy elsőként az őrök betegedtek meg. A köhögés világméreteket ölt, köhögnek hivatalokban, üzletekben, utcán, parkokban, vécén és kádakban. Hogy a háromhetes köhögés és egyéb betegségek miként végződnek, az már a rendező dolga. Mindenesetre megadhatom neki az üzlet elérhetőségét, kedvére konzultálhat. Készülhet az apokaliptikus horrorfilm.  Én persze más oldalról közelíteném meg a témát. Vajon a menekültek is megfogalmaznak kérdéseket a mi bacilusainkkal kapcsolatban? Ők vajon nem félnek a mi bacilusainktól? És tartanak-e mástól is az idegen környezetben? A nézeteinktől és a nézésünktől, a kultúránktól és a hagyományainktól? Vagy minden csak jobb lehet annál, amit hátrahagytak? Az otthon hagyott jelen félelmetesebb, mint a rájuk váró?  Vannak-e kérdéseik menekülés közben, vagy csak és kizárólag menekülnek? Az indulás és a megérkezés sürgetőbb, mint a kérdések megfogalmazása? Netán csak kérdéseik vannak, és menekülés közben csak sodródnak?  Közben sorra záporoznak a fejemben a filmszereplők kérdései: De mégis, miért jönnek ide, és miért hozzák magukkal a bacilusaikat? Miért nem hagyják hátra mindenüket? Miért hoznak magukkal egyáltalán bármit? Miért nem vetkőznek le mindent, mielőtt átlépik a határokat? Miért nem érkeznek meg testileg-lelkileg-szellemileg pucéran? Mindig is voltak látogatók és meglátogatottak, hódítók és menekülők, irtók és kiirtottak, letelepedők és elűzöttek, megegyezésre jutók és kényszerből vagy önszántukból távozók. Persze, más dolog hódítani vagy megszállni, és megint más száműzetésben élni vagy menekülni. Az emberiség története azonban emberek és népek vándorlásáról is szól. És egy dolog biztos: sem a hódító, sem a menekült nincs otthon ott, ahol van. Na de akkor valójában hogyan is állunk a biztonsági őr és társai betegségét háromhetesre duzzasztó migránsokkal? Talán az országuk nevét sem tudjuk, és hogy itt vannak-e még, vagy már továbbálltak, de bűnbakot találnunk sikerült. Mert az ujjal mutogatáshoz nagyon értünk.