Parányi melankólia, para nélkül

Hiányzott a fesztiválforgatagból Huszár László, akit tavaly februárban ragadott el a Covid, miközben gőzerővel igyekezett új dátumokat találni a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet rendezvényeinek, hogy az amatőr művészeti mozgalom átvészelje a járványt. Őt mindenki ismerte, aki legalább egy országos Csemadok-akción vagy szakmai képzésen részt vett. Ismerték a tehetséges gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, csoportvezetők, népzenészek, táncosok, bábosok, színjátszók, mesemondók, sőt a rockzenészek is, hiszen még a Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemle zsűrijének is tagja volt. Nélküle talán nem lenne, vagy legalábbis egészen másmilyen lenne a Duna Menti Tavasz. Legalább három ember munkáját végezte lelkesen, fáradhatatlanul, az utolsó pillanatig, huszonéveseket megszégyenítő szenvedéllyel. Biztos vagyok benne, hogy sokan gondolnak rá ezekben a napokban, még ha nem is hangzott el a neve a megnyitón. (Amire egyébként a „nyitás” okán elszabaduló eufória lehet a magyarázat, hiszen a szónokok nem hangulatot rontani érkeztek, hanem a jelent és a jövőt éltetni, ahogy azt kell egy ilyen nehéz időszakot követően.)

Szintén sokan hiányolták a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ nézőteréről, illetve az értékelésekről Kecskés Marika bábművészt és Szabó Csilla rendezőt, drámapedagógust, a Duna Menti Tavasz szakmai mentorait, akik szinte hozzánőttek ehhez a rendezvényhez. Útmutatásuk és szisztematikus munkájuk, ízlésük, világlátásuk, jó tanácsaik és ötleteik sok csoportvezetőre voltak hatással, olyannyira, hogy a színre kerülő előadásokban pontosan látni, mely attribútumokat köszönhetik nekik a rendezők. Mivel nem vagyok a kulisszák mögötti leskelődés híve, még kevésbé szeretek információmorzsákból fura alakú kenyeret összelegózni, tiszteletben tartom a hivatalos tényeket. Ezeket Takács Ottó, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Huszár László utódja osztotta meg velem:

„December és januárban folyamán többször is leültünk egyeztetni, majd felkérő levelet írtunk nekik, amire az volt a válasz, hogy ilyen formában most nem kívánnak részt venni a szervezésben. Ezért szólítottunk meg további zsűritagokat, hogy ne két-két főből álljon a zsűri az egyes kategóriákban.”

A bábosok munkáját Badin Ádám és Szabó Zsuzsa bábművész, valamint Csepi Zsuzsa amatőr rendező értékeli, a színjátszókét Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, Regős János rendező, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, valamint Benes Tarr Csilla színésznő, a tantermi színházi nevelési foglalkozásairól híres dunaszerdahelyi Vekker Műhely tagja alkotja.

Takács Ottótól megtudtuk, hogy a színpadon 370, a nézőtéren pedig naponta további 150-200 gyerek fordul meg ez alatt a négy nap alatt. Ekkora tömeget koordinálni nem kis feladat. A szervezők azonban egyelőre jelesre állnak, legalább is a mi noteszünkben.