<p>Könnyű dolga van a nyomtatott sajtót kutató történésznek. Beül az archívumba, és lapoz. De miként is fogalmazhatná meg, milyen volt a rádió mint olyan ötven vagy akár csak húsz éve? </p>
Papp Sándor halálára
Igen, megmaradtak műsorok, általában bizottságok által adattári szalagokra utalt művek, rádiójátékok, jelentős interjúk, nagy gálák. A szegmensekből viszont nem derül ki az egész, s arra, miként nézett ki a rádiózás, csak az akkoriak szigorúan szubjektív emlékezéseiből következtethetünk. Papp Sándor pedig gyűjtötte az emlékeket. Úgy tudjuk, tanulmány, könyv készült volna a hazai magyar rádiózásról. Nem tudjuk, mi mindent sikerült összegyűjtenie s leírnia, de ha az elképzelés hagyatékot feldolgozó utód nélkül nem valósul meg, sokkal szegényebbek leszünk.
Mert Sándor rádiós volt. 31 éven át. Zenei szerkesztő – merthogy konzervatórium, zenei műveltség. De nem sokáig maradt a zenei szerkesztésnél. Műsorvezető-szerkesztő, majd szerkesztőségi titkár, végül főszerkesztő lett. Szervezési képességei, akkori csapatépítő és jó értelemben vett hajcsár adottságait a cég is felismerte. Végigjárta a szakmai ranglétrát, és olyan dinamikus időszakban volt vezető munkatárs, amelyben nem volt könnyű állni a sarat.
Kinevezésekor szakadt le a Szlovák Rádió a szövetségi intézményről. S mire posztjáról visszahívták, háromszor változott a rádiós törvény, négyszer a szervezeti felépítés. Állt főszerkesztőség élén, majd vezető szerkesztő lett a Regina keretében, majd újra jött a főszerkesztőség. Eközben élő műsorok születtek, a rendszerváltást megelőző évekkel ellentétben egyre kevesebb műsor ment felvételről. A magyar szerkesztőség akkor, amikor előbb napi négy, majd hat, végül nyolc órát sugárzott, a kilencvenes évek progresszív rádiója volt. Minden ellenkező vélemény ellenére kemény konkurenciában – emlékezzünk csak az emblematikus Kossuthra, Petőfire, majd jött a duális korszak, s vele a hallgatót csalogató kereskedelmi adások. Volt Mečiar-korszak is, amikor újra megkérdőjelezték valakik, vajon szabad-e magyar neveket és helységneveket használni. S állta a sarat.
A közrádiós törvény módosítása az ezredfordulón a nemzetiségi adások önálló műsorszolgáltatását írta elő. Élve az alkalommal a már szintén néhai Horváth Katalin zenei szerkesztő ötletét fogadtatta el az akkori rádiós vezérkarral: azóta sugároz a Pátria rádió. A név, a brand, amelyet más állomások szerettek volna átvenni. Merthogy jó döntésnek bizonyult.
A média az egyik legdinamikusabban változó világ. Tudtuk, Sándor betegeskedik, de bízva bíztunk abban, hogy tavasszal leül a stúdióba, és elmondja, miként látta, látja a rádiós, ezen belül a magyar rádiós világ elmúlt kilencven évét. Az úgynevezett vegyes programozású rádió volt az ő terepe, abban volt otthon, arról tudott a legtöbbet. S a rendszerváltás utáni rádiózás jelentős intézményének volt olyan vezetője, akinek nagyon jó évei voltak nem könnyű időkben.
Az ő nemzedékével egy rádiós korszak távozik, sajnos, egyre gyorsabban. A most már üresen maradó évfordulós bársonyszékre nézve a szakmabeliek tudni fogják, hogy nélküle és csapata nélkül a hazai magyar rádiózás nem tartana ott, ahol tart. S hogy ezt belássuk, tudomásul vegyük, és még építkezni is képesek legyünk belőle, a legkevesebb, amivel tartozunk az egykori kolléga emlékének. Sándor, nyugodj békében!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.