Palócország – Meseország

„Egyfajta rangot szeretnénk biztosítani ennek a nyelvjárásnak”Hogyan jutott eszébe öt évvel ezelőtt megrendezni egy ilyen versenyt, és milyen célok vezérelték az évek során?

Többször tapasztaltam, hogy a palóc nyelvet beszélő gyerekek az előadó-művészettel kapcsolatos versenyeken hátránnyal indulnak, hiszen a kiejtésük egy kicsit más, mint a köznyelvet beszélő magyar gyerekeké. Ez volt az egyik szempont: köztudatba hozni, s rangot biztosítani a palóc nyelvnek, hiszen ez a mi anyanyelvünk, ami szinte a honfoglalás óta beszélt nyelvünk, ha nem is a mai változatban. A másik fontos szempont a magyar népmese volt, amely az utóbbi egy-két évtizedben kiszorult a gyerekek életéből, mivel a mindennapi életben, otthon, az iskolában és a televízióból is alig-alig találkoznak vele. A harmadik szempont az öltözködés volt. Úgy gondolom, vissza kell kanyarodni az értékeinkhez az öltözködésben is.

Milyen volt a kezdet?

Az elképzelés a kilencvenes évek elejétől érlelődött bennem. A palócok eredete, nyelve, kultúrája foglalkoztatott, mivel magam is palóc vagyok. Bosszantott, miért kapják fel az emberek a fejüket, ha palócul szólal meg valaki, miért nem természetes az, hogy az emberfia megtartja a anyanyelvét, még akkor is, ha az palóc magyar. S hogy miért éppen mesemondó verseny? Mert a népnyelv s a népmese összetartozik. A magyar népmese pedig a mi ősi kincsünk. Az is foglalkoztatott, hogy a mi népviseletünk miért nem jelenik meg igazán a mindennapok öltözködésében, de még csak az ünnepnapokon sem. Arra gondoltam, alkalmat kell találni a viselet bemutatására, s megszoktatni a pici emberpalántákat annak viselésére. Ezért döntöttünk harmadik versenyfeltételként a népviselet vagy stilizált népies viselet mellett. Amikor meghirdettük a versenyt, nem gondoltuk, hogy ekkora érdeklődés kíséri majd. 1998-ban indult útjára, nagy sikerrel, hiszen körülbelül 90 versenyző jelentkezett rögtön az első döntőre.

Kik a partnerei a szervezésben?

A főszervező a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány, társszervezők az ipolyvarbói Palóc Társaság és a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ. Az első verseny megszervezésénél sokat segített a Csemadok Rozsnyói Területi Választmánya, Badin Ádám és barátai, akik ötleteikkel segítették a verseny arculatának kialakítását. Azt szerettük volna, hogy ez a verseny legyen játékos, szórakoztató. Többek között két olyan kiváló ember barátságát köszönhetem a versenynek, akik ma is aktív részesei a mesemondó találkozóknak. Környei Alíz előadóművész, mesemondó, játékmester. Balassagyarmaton Jakus Juli művelődésszervező az, aki lelkesen felkarolta ezt a versenyt, s általa a magyarországi palócok is bekapcsolódtak.

Palócország nagy. Mindenhonnan jönnek versenyzők, vagy van különösen aktív része a területnek?

Palócföld nagy része bekapcsolódik a versenybe. Legtöbb mesemondónk természetszerűleg Nógrádból és Gömörből van, de egyre inkább felfedezik a versenyt a nyugati palócság legtávolabbi települései is, például a Párkány melletti Kéménd.

Palócországnak nagy területe van Balassagyarmat környékén is. Az onnan jelentkezőknek azonban már újra kellett tanulniuk a palóc nyelvjárást, amelyet viszont az évek során egyre nagyobb színvonalra emeltek. Talán ez lenne a verseny legnagyobb hozadéka?

Igen, ez érdekes folyamat volt, mivel kezdetben nagyon sokan megkérdezték, miért nem jelentkezhetnek a versenybe azok a gyerekek is, akik palócok, de már nem beszélik a nyelvjárást. Úgy döntöttünk, maradunk a kikötésünknél, hogy fontos a palóc nyelvismeret, mert egyfajta rangot szeretnénk biztosítani ennek a nyelvjárásnak. Azoknak a gyerekeknek, akik a köznyelvet beszélik, rengeteg versenylehetőségük van.

Mennyire ragaszkodnak a palóc mesékhez? Hiszen idén is 350 versenyző jelentkezett. Hol találnak annyi palóc mesét?

Felhívásunkban soha nem ragaszkodtunk kimondottan csak a palóc mesékhez. A kérésünk, hogy lehetőleg a saját tájegységükhöz kötődő mesével jelentkezzenek. Azonban nem zártunk ki senkit sem amiatt, hogy nem palóc, vagy nem a saját tájegységéhez kötődő népmesével jelentkezett.

Idén először volt V. kategória, amelyben középiskolások indultak. Ők lennének e versenyen felnövekedett nemzedék?

Mára felnövekedett egy nemzedék, és ők kérték a lehetőséget, hogy folytathassák a mesemondást. Az előző döntőn fogalmazták meg a kérésüket, mi pedig örömmel tettünk eleget ennek. Olyan javaslat is volt, hogy meg kellene hívni versenyünkre a mesélő kedvű felnőtteket is.

Milyenek a jövőbeni tervek?

A jövőben szükség lesz egyfajta módszertani előkészítést tartani. Fontos a felkészítőkkel való találkozás, hogy együtt próbáljuk meghatározni azokat a feltételeket, melyek egy jövőbeni mesemondó mozgalom meghatározói lesznek. Az biztos, hogy továbbra is ragaszkodunk a kötetlen, játékos formához. Ezért felmerült a gondolat, hogy játékmester képzőt is indítanánk. Ez is segítené a mesemondó mozgalom elindítását.