Ötven éve szívlakó

Ajánlom hát e kellemes olvasnivalót minden felnőttnek, aki volt egyszer gyerek.Vígszínházi kollégája és legkedvesebb partnereinek egyike, Lukács Sándor nyilatkozza róla: „A hetvenes években Darvas Ivánnal versengtünk a kegyeiért Moliére színművében, aztán többször is a feleségem volt, miközben a fiamat kisgyerekként a nézőtéren is elvarázsolta. A titka egyszerű: generációk szívébe tudta belopni magát.” Hogy mi kell ehhez? A tehetség, a kivételes színészi adottság biztos, hogy nem elég. A személyiség varázsa nélkül ember be nem lakhatja a gyermek szívét. A felnőttét sem igazán, de a gyermekét végképp, hiszen ő mindent pontosan érez. Ott nem lehet hamis a báj, álságos a kedvesség, megjátszott a szeretet. Halász Judit azon kevés kivételek egyike, akinek még mindig tisztán, őszintén ragyog a szeme, s mint a mesebeli tündér, elcsitítja a rosszat, elsimítja a bajt, kibékít, rendet tesz, hatalmas szívvel ölel magához egy egész gyereksereget. „Én ismerem őt személyesen – írja Bródy János, sok dalának szövegírója. – Ő tényleg ilyen. Tündér.” Egy játékos tündér, aki a legkisebbeket is komolyan veszi. „Gyerekek előtt fellépni csodálatos, de talán még nehezebb, hiszen a gyerekek benne élnek a játék világában – írja Halász Judit. – Sokkal könnyebben észrevesznek minden hamisságot, álságot, amit csak rá akarnak aggatni a játékra, de valójában nem tartozik hozzá. Megérzik, ha nem őszintén fordulnak feléjük. Az a gyerek, aki este boldogan hajtja álomra a fejét, gyakran megállapítja: ’De jót játszottam!’ Színészként nem szoktunk így fogalmazni, de mi is valami ilyesmi érzéssel fekszünk le este egy jó előadás után.” Ha egy könyv is lehet „jó előadás”, akkor itt ez az emlékkönyv, amelyből minden fontosat megtud, aki egy nagy ívű pálya, egy izgalmas életút fontos mozzanataira kíváncsi. Halász Judit épp ötven éve tagja a Vígszínháznak, ez alatt az öt évtized alatt pedig annyi mindent megélt színpadon és kamera előtt, sőt magánemberként is, hogy bőven van mit mesélnie. Igaz szívből kínál igaz történeteket, amelyeket most hallunk tőle először, hiszen ilyen részletességgel, mint ebben a könyvben, nem tálalta még egyiket sem. Hosszú, nyugodt téli este, finom illatú szoba kell ehhez a meséhez, s akkor megszűnik a valóság, beleshetünk egy másik szobába, egy másik életbe, egy másik világba, amelyben többször is jelen volt már a csoda. Legelőször a háború után, amikor elvonult a front, és francia fogságból megjött a papa öccse. Aztán az édesapa is. Van első színházi élmény is. Egy nem igazán ismert mesejáték a repülő varázsszőnyegről. Majd egy jóval későbbi, ám annál fontosabb tény: bekerül a főiskolára, a legendás Pártos Géza osztályába. Majd nem sokkal később Szabó István emlékezetes alkotásába, a Szerelmesfilmbe. Siker, népszerűség, utazások szerte a világban, szerepek, díjak, elismerések hosszú sora, és újabb csodák. Egy baleset, amelynek nem maradtak nyomai. Egy komoly betegség, amelyből ki tudott gyógyulni. Halász Juditot nemcsak idelent, ott fent, a magasban is nagyon szeretik valakik. Nem ketten és nem húszan, nagyon sokan. És nemcsak azok a pályatársak, akik a Vígszínházból léptek át az égi társulatba. A legnagyobb „rendező” is, minden földi játék Ura. De felvillan a könyvben Örkény István, Várkonyi Zoltán, Gobbi Hilda szeretete is. „Édes Jutkám, magának Jancsi (Rózsa János filmrendező, Halász Judit férje) miatt nem merek nyíltan szerelmet vallani, ezért csak apáskodó szeretettel köszönöm meg, amit a Macskajátékban a darabért és énértem is tesz. A maga nagyszerű művészetéért, kézcsókkal, Örkény István.” Ezzel együtt Várkonyi Zoltán pár szavas gratulációja és a hozzá tartozó magyarázat. „Gratulálok még akkor is, ha nem szereted a szerepet. Vagy 100 alatt már megszoktad? És ha nem, mitől vagy benne olyan jó? Csók, Várkonyi.” S a rövidke csatolmány: „Nem az volt a baj, hogy nem szerettem Egérke szerepét, hanem az, hogy gyakran nem volt könnyű az egyébként csodálatos színésznővel, Sulyok Máriával.” A Pisti a vérzivatarban 1979-es bemutatójáról Gobbi Hilda premierkártyája: „Jutkám! Én leszek, te leszel, ő lesz. Mi leszünk… Ezt biztosan látja szerető barátnőd: Rizi, a jós!” Igen, ez olyan szeretetkönyv. Egy jeles színésznő, egy Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes művész bensőséges vallomása, aki ötvenéves előadói múlttal sem akar mást, mint örömet szerezni az embereknek. De olyan örömet, amellyel szebbé, gazdagabbá teheti a napunkat vagy akár csak egyetlen esténket.