Sztárunk: Halász Judit

Élő személyt, világszerte ismert és tisztelt történelmi alakot ritkán játszik a színész. Halász Judit még királynőt sem játszott 2016 őszéig. Akkor azonban II. Erzsébetként lépett közönség elé, Valló Péter rendezésében.
„Minden év első hónapjában síelni megyek egy hétre, mert a december nagyon húzós a koncertjeim miatt. Januárban pihenek egy kicsit. Pontosan emlékszem a pillanatra: épp szálltam fel a síliftre, amikor megszólalt a zsebemben a telefon. Kaptam a hírt, hogy egy fantasztikus szerepet talált nekem a színház. Hogy olvassam majd el a darabot, amely II. Erzsébet regnáló brit királynőről szól. Majdnem elájultam. Hogy leszek én II. Erzsébet? Királynőt még sosem játszottam. Élő személyt megformálni jóval nagyobb felelősség, mint egy képzeletbeli alakot. Ilyen esetben még az író felelőssége is nagyobb, de Peter Morgan nagyon jól ismeri a királyi családot. Ő írta A királynő és A korona című sorozat forgatókönyvét is. Utóbbiból csak pár epizódot láttam, de ráismertem néhány mondatra az Audienciából. Nagyon érdekes volt számomra, hogy milyen szituációkban és miképpen helyezte el az író ezeket a mondatokat. Elolvastam a darabot, és az utolsó jelenetben találtam egy fantasztikus megállapítást. Szerepel ugyanis egy kislány az Audienciában. II. Erzsébet gyerekkori énje. Beszélget is néha vele. Kérdez tőle a kislány, ő pedig válaszol neki, vagyis egykori önmagának. Ha emberi lényként hétköznapi vagy, az uralkodóként a legnagyobb erényed lesz – mondja. Micsoda intelem! Erzsébet így élte le egész életét, eszerint viselkedett. Mindenki azért szerette, mert megmaradt embernek, hétköznapi embernek. Meglepett viszont, ahogy a politikusok beszéltek róla a halála után. Mindegyikük olyan hétköznapian fogalmazott, és ugyanazt mondta, amit egy ismert, népszerű, magas kort megélt uralkodóról általában mondani szoktak. Én a szerep kapcsán sokkal közelebb kerültem hozzá, jobban megismerhettem őt. Ő tényleg fantasztikus személyiség volt! Nem véletlenül szerette azt a kastélyt, ahol meghalt, a nyári pihenőhelyét. Meg is fogalmazta: őt nemcsak a mamája nevelte, hanem több erős, szívós, jószívű skót asszony is. Nagyon kedvelte és becsülte őket. Magát is félig-meddig skótnak érezte, annak ellenére, hogy az angolok és a skótok viszonya nem mindig volt mentes a feszültségtől. Arról nem is beszélve, hogy amikor királynő lett, nem úgy érezte, hogy ő most mindenki felett uralkodhat. Minden földi hívságot levetve magáról élete legfontosabb pillanatának tekintette, hogy trónra került. Isteni megbízatásnak vette.”

Hogy milyen úton jutott el végül is Halász Judit II. Erzsébet megformálásáig, lélekben hogyan készült fel e nem mindennapi szerepre még a próbaidőszak előtt?

„Természetesen megnéztem a filmet Helen Mirrennel, és elmentem Prágába is, hogy lássam a szerepben Iva Janžurovát. Gyönyörű épület a Rendi Színház, és az előadás is az volt. Janžurová nagyszerű alakítást nyújtott, de alkatilag ő sem hasonlított a királynőre. Ez csak Helen Mirrenről mondható el. Angol barátaim el is csodálkoztak, amikor elmondtam nekik, hogy mi is bemutatjuk az Audienciát. Nem ment a fejükbe, hogyan lehet színre vinni a darabot akár Prágában, akár Budapesten? Mert hogy ezt nem érthetik sem a csehek, sem a magyarok. Ehhez ismerni kell szerintük a tizenkét miniszterelnököt, akik megjelennek II. Erzsébet előtt az Audienciában. Wilsont, Churchillt, Edent, John Majort és a többieket. Londonban már a színre lépésük pillanatában nevetett a közönség. Tudták, hogy ki az, milyen mulatságos személyiség, és hogy a darab is így fogja bemutatni őket. Aztán az én angol barátaim megnézték az előadásunkat, és azt mondták: ez teljesen más, mint a londoni, itt egy szeretni való királynőről van szó, az angol előadás pedig inkább pamflet volt. Szerintem épp az a jó a darabban, hogy annyiféleképpen lehet játszani, ahányféle közönséghez akar beszélni az ember.”

Halász Judit első próbáit, mint hangsúlyozza, végül mégsem az nehezítette, hogy először játszott királynőt, és nem is az, hogy élő személyt kellett ábrázolnia, hanem az, hogy semmi királynőit nem talált a saját alkatában.

„Nem véletlen, hogy Várkonyi Zoltán vígjátékokkal indított a pályán. Hősnőket vagy másfajta szerepeket később kezdtem el játszani. II. Erzsébetben az embert akartam megmutatni. Nagyon fontos dolgokat mond el a darabban. Amikor például Anthony Eden, a Churchill utáni miniszterelnök azt mondta a Szuezi-csatornára, hogy az francia és angol cég tulajdona, a királynő azonnal hozzátette, hogy igen, de egyiptomiak építették, és százhúszezer egyiptomi a munkálatok során lelte halálát. Ilyet csak olyan valaki tud mondani, aki elsősorban ember, és csak utána uralkodó. Egyébként nem kellett nagyot birkóznom a szereppel. Olyan volt, mintha nekem íródott volna. Simán eggyé váltam vele. A szöveget könnyen megtanultam, mivel nem voltak benne szlenghez hasonló kifejezések, olyan szavak, amelyek betolakszanak a nyelvünkbe. Tökéletesen tiszta volt minden sor, minden mondat. Tévedni nem lehetett. A protokollszakértő pedig sok mindenre felhívta a figyelmünket. Azt például egyikünk sem tudta, hogy a teáscsésze és a csésze alja nem lehet egyszerre a kezünkben. Az ki van zárva.”

II. Erzsébetről köztudott volt, hogy nem festette a haját, kevés sminket használt, de szeretett látványosan öltözködni. Élénk színű kosztümjeivel az időtlen eleganciát sugallta. Így lett példakép, ikonikus figura.
„Igen, a mindig tökéletes frizurája…! Nekem öt parókám volt a darabban. Mivel a történetek nem időrendi sorrendben zajlanak a színpadon, hol 27, hol 56, hol 43 évesnek kellett mutatnom őt, állandóan cserélni kellett a parókát. De végig rajtam volt egy háromsoros igazgyöngy nyaklánc, és minden ruhámon volt egy váll alá tűzött bross. Kalapot nem kellett viselnem, mert minden jelenet bent játszódott. A kalapjaival egyébként nem is tudtam megbarátkozni. A más és más színű ruháit én is bámulattal néztem, de a kalapot néha kicseréltem volna a fején.”

A temetési szertartást Halász Judit is végignézte, s úgy gondolja: az már elsősorban Nagy-Britanniához tartozott. Az ország múltját és eleganciáját tükrözte.

Utolsó alkalommal 2020. október 28-án játszotta II. Erzsébetet. Anélkül, hogy tudta volna, aznap este a Pesti Színházban véget is ért az Audiencia sikersorozata. Négy év alatt hetvenkétszer öltötte magára a szerepet.

„Telt ház előtt játszottunk végig. Az utolsó estén is. Aztán jött a pandémia, és amikor már újra műsorra kerülhetett volna a darab, nem lehetett egyeztetni a sok szereplőt. Mindenki több darabban játszott. Most újra elővehetnénk, mert érdekes lenne, hiszen lement a film is, a sorozat is, csak a világ közben annyit változott, hogy talán jó is, hogy így alakult. Mindig boldogan játszottam a szerepet. Korábban én is nevettem azokon az idős kolléganőkön, akik azt mondták, reggel, ahogy felébrednek, gondolatban már az esti előadásra készülnek. Az Audienciával én is így voltam. Kinyitottam a szemem, és onnantól fogva egész nap a hangomra figyeltem. Tökéletes állapotban kellett, hogy legyen. A halk beszédet az erkély utolsó sorában is hallani kellett.”

Arra a kérdésre, hogy ha az eddig eljátszott szerepei közül csak hármat emelhetne ki, köztük lenne-e II. Erzsébet, Halász Judit azt feleli: 

Végig kellene néznem, mit játszottam. Az összes szerepemet. Lehet, hogy köztük lenne, hiszen nem mindennapi dolog, hogy az ember Churchill-lel vagy Wilsonnal beszélget a színpadon.

Helen Mirren: „A nemesség megtestesítője volt”

II. Erzsébet brit királynő alakja több filmben megelevenedett. A Hercegnők éjszakájában tizenkilenc évesen láthattuk (Sarah Gadon megformálásában) bohém húga, a szabadságtól és alkoholtól mámoros Margit társaságában. A Csupasz pisztolyban, az Európai vakációban és az Austin Powers – Aranyszerszám című vígjátékokban Jeanette Charles alakította, aki megdöbbentően hasonlít rá. A király beszédében, amelyet négy Oscar-díjjal jutalmaztak, még kislányként tűnt fel, A korona című sorozat ifjúkorától, 1952-es trónra lépésétől dolgozza fel II. Erzsébet történetét. Hárman öltötték magukra a szerepet: Claire Foy, Olivia Colman és Imelda Staunton.

A legemlékezetesebb alakítás Helen Mirren nevéhez fűződik, aki Oscar-díjat kapott a királynő megformálásáért, magától II. Erzsébettől pedig, miután az uralkodónő megtekintette a róla szóló filmben, villásreggelire szóló meghívást a Buckingham-palotába. Stephen Frears rendezése 1997-ben játszódik, amikor II. Erzsébetnek beszédet kell mondania Diana hercegné elvesztéséről.

A korona című sorozat világhírű kreátora, Peter Morgan Audiencia címmel az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerdarabját írta meg II. Erzsébetről. A New York-i Broadway és a londoni West End színházai után a világ több országában színre került, és óriási sikerrel futott a darab. Prágában, a Rendi Színházban Iva Janžurová remekelt a szerepben, a Pesti Színházban Halász Judit kiváló játékában elevenedett meg II. Erzsébet életének és uralkodásának hetven éve. A két lábon járó történelem, a méltóság megtestesítője, a világtörténelem egyik legérdekesebb egyénisége volt.