Összehangolt guberálás

 

Az pedig már önmagában megér egy vállveregetést, hogy sikerült ennyi helyről csippentve, de többé-kevésbé mégis konzekvensen összerakni egy olyan filmet, amely megáll a maga lábán. A teljesség igénye nélkül: Hold, Wall-E, Az emlékmás, Mátrix, Legenda vagyok, 2001 Űrodüsszeia, Majmok bolygója, A függetlenség napja és ezzel bizony még koránt sincs vége a sornak, melyből Kosinski apránként felépítette a saját filmjét. De sokkal többről van itt szó holmi finom utalásoknál.
 A történet főszereplője Jack Harper (Tom Cruise), aki az idegen invázió után elvileg lakhatatlanná vált Földön teljesít őrjáratot. A bolygó teljesen kiürült, Jack és társa pedig az éjszaka előbújó idegenektől igyekszik megvédeni az ún. hidrokutakat, és karbantartani a drónokat. A férfit, aki a küldetése előtt önkéntes emléktörlésen esett át, eközben álmok gyötrik, melyeknek állandó visszatérője egy fiatal nő. A bonyodalom akkor bontakozik ki, amikor egy Földre zuhanó űrhajóban Jack ráismer „álmai nőjére”.
 Posztapokaliptikus világ, idegen megszállás, robotok, emléktörlés. Eddig nagyon ismerős, és ez még csak a kezdet, hiszen a történet előrehaladtával újabb elemek kerülnek elő a műfaj klasszikusaiból. Ennek ellenére azt nem lehet elvitatni, hogy a fordulatok jó ütemben követik egymást. Úgy válik minden egyre világosabbá, hogy közben megmarad a távolságtartás és a bizonytalanság. Csakhogy megnézve, mi áll ennek a hátterében, már nem sok okunk marad az örömre. Idővel kiderül, hogy semmi sejtelmes nincs a narratívában, logikai bukfenc viszont annál több.
 Ennek ellenére a Feledés kiemelkedik az elmúlt egy-másfél év sci-fi terméséből, mondjuk közel sem annyira, mint a Looper – A jövő gyilkosa, de ezt még így is egyfajta sikerként lehet elkönyvelni. Kosinski a Tron – Örökség után most saját képregényével kilincselt Hollywoodban, és kapott is 130 millió dollárt, aminek egyébként minden egyes centjét viszontláthatjuk a vásznon. Nincs olyan képkocka, amelyről ne sütne a blockbusterek esszenciája, és ami ne a nézők kegyeiért versengene. HORVÁTH GERGŐ
 Amellett, hogy a film a maga nemében szórakoztató, ez egy idő után kissé már fárasztó. Olyan ez, mint a túlzott kedvessége miatt már tolakodó és rámenős bolti eladó. Érthető, hogy ekkora büdzsé mellett egy rosszul elsült kísérlet könnyen véget vethet bármilyen ígéretes filmes karriernek, így viszont sajnos az egész kicsit kórházszagú és lelketlen.
  Tom Cruise nem épp a legszerethetőbb hollywoodi sztár, de profi, és pontosan tudja,  miről szólnak a blockbusterek.  Akárcsak Morgan Freeman. Úgy néz ki, mint aki a nappaliból egyszer csak beesett a forgatásra, és ha már egyszer ott van, játszik is valamit. Az ő karaktere is sztereotipikus, viszont Freeman egy olyan színész, akitől még ez sem tűnik kevésnek. Olga Kurylenko (Julia) pedig az évek alatt szépen belejött, és bár valószínűleg sosem lesz húzónév, megtette, amiért leszerződtették, akárcsak Andrea Risenborough (Victoria).
 Visszatérve Jack Harper karakterére, erős a gyanú, hogy a feministák nem fogják kitörő örömmel fogadni az alapvetően soviniszta felállást. A főhős mellett sem Julia sem Victoria nem tud önállóan cselekedni. A Jack mellett felbukkanó nők csak statiszták, képtelenek az eseményekbe beavatkozni. Kosinski előző filmjéhez képest a látványt még egy szinttel feljebb helyezte, és bár meglepő módon a film nem kapott 3D támogatást, a Feledés gyönyörűen van fényképezve, a CGI effektek pedig az utóbbi idők legjobbjai. Ez kétségkívül ad a filmnek egy jellegzetes atmoszférát, amit nyugodt szívvel lehet a pozitívumok közé sorolni. Ez persze nem véletlen, hiszen az operatőri teendőket az a Claudio Miranda látta el, aki épp idén kapott Oscart a Pi életéért.
  Lehet a filmet metaforikusan értelmezni, meg lehet találni, ki kicsoda, ki kinek a megfelelője a mai világunkban, de egy ilyen értelmezés azonnal darabokra esik, ha a film nem mutat fel valamit, amit tanulságként magunkkal vihetünk. Ilyen pedig sajnos nincs. A befejezés egyenesen a Sötét Lovag – Felemelkedés végének szájbarágósságát idézi, és emellett totális nonszensz. Ki tudja miért, de Hollywood mintha azt hinné, hogy a tömegek kielégítésének a pátosz az egyedüli eszköze. Persze nem kell elbagatellizálni, nem az utolsó két percen ment el a film, de egy karakteres befejezés akár több is lehetett volna, mint kármentés. Mert a Feledés mindent egybevetve egy profin összerakott blockbuster, egy közepes film, és egy nem túl jó sci-fi. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"108052","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]