„Örülnék, ha valaki örülne”

Ha valaki elektromos tolókocsihoz szeretne hozzájutni, számos nehézségbe ütközik. Nagyon jól tudja ezt az Érsekújvárott élő Madarász Imre is, aki ezért felajánlotta feleslegessé vált tolókocsiját.

„Ötéves korom óta cukorbeteg vagyok. Iskolába minden gond nélkül járhattam, kitanultam az asztalosszakmát. Szerencsésnek mondhatom magam, mert el tudtam helyezkedni. A betegségem egyáltalán nem akadályozott a munkámban. Diétázni nem diétáztam, mert mindig keményen dolgoztam. Inzulinnal kezeltek. Kezdetben egyszer szúrtam magam naponta, majd kétszer, háromszor, most pedig már négyszer. Aztán a cukorbaj következtében megbetegedett a lábam. Az egyiket térd alatt levágták, tíz éve pedig a másikon az ujjakat kellett amputálni. Ekkor kerültem tolókocsira. Megromlott a látásom is, két évig jóformán teljesen vak voltam. Pozsonyban megoperáltak, s most úgy-ahogy ismét látok. A szemműtét bizony nem volt egyszerű dolog. Nehéz erről beszélni. Hat óra hosszat kellett mozdulatlanul hanyatt feküdnöm, nem volt könynyű. Az orvos tanácsára a műtét előtt sokat gyakoroltam, volt rá három hónapom. Egyszerűen meg kellett tanulnom. A feleségem nézte az órát. Kezdetben a két perc is örökkévalóságnak tűnt. Aztán mindig tovább bírtam. Az operáció előtt már négy és fél, öt órát is kibírtam, s akkor már bíztam benne, hogy sikerülni fog. És sikerült is. A szemlencsét kioperálták, ezért erős dioptriás szemüveget hordok, de elégedett vagyok, hiszen az egyik szememet megmentették.

A cukorbetegség sok kiadással jár. Drága az adagolótollba való inzulin, fizetni kell a vércukorszintmérőbe való elemért, tesztcsíkokért. Valamikor mindent térített a biztosító, erre volna szükség ma is. A vércukorszintemet az állapotomtól függően akár naponta négyszer-ötször is megmérem, máskor napok telhetnek el, és nincs rá szükség. Ha magasabb a cukrom, állítok az inzulinon, és már minden rendben van. A diabetológus szakorvosom beállította az inzulint, és rám bízta, hogy szükség szerint módosítsak rajta. Szinte pár tized eltéréssel meg tudom mondani, mennyi a cukrom. Ennyi év után furcsa is volna, ha nem érezném.

Egyik kedvtelésem a horgászat. Horgász barátaim biztatására kezdtem el, és már huszonegynéhány éve űzöm ezt a sportot. Annyira megtetszett, hogy enélkül már nem is tudnék élni. Az sem akadályoz benne, hogy amputálták a lábaimat. Akkor sem hagynám abba, ha már úgy tennének ki a víz mellé. 1985-ben vagy 86-ban szlovákiai bajnokságon harmadik helyezést értem el, bronzjelvényem van. Akkoriban az egész ország területén horgásztam. Előfordult, hogy egyhuzamban negyven órát is kinn voltam. Mikor az állapotom annyira megromlott, hogy már nem vezethettem autót, a feleségem lett a sofőröm, és sikerült a horgászásra is rábeszélnem. De nemcsak ketten járunk. Előfordul, hogy tízen is kimegyünk a tóhoz. Nagyon jól szoktunk szórakozni. A horgászás mellett a kiskutyámmal szeretek foglalkozni. Naponta többször is leviszem őt sétálni. Sorstársaimnak csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyják el magukat. Ez a legfontosabb. Ha valaki el van keseredve, biztosan felvidítanám. Tegyük fel, hogy nem szeret horgászni: én biztosan megszerettetném vele.

Mióta megromlott a látásom, elég nehéz ellátnom magam. Sokat köszönhetek a feleségemnek, ő a gondozóm. Ha az ember kimegy az utcára tolókocsival, lépten-nyomon akadályokkal találja szemben magát. A házunk előtt én csináltattam feljárót, különben nagyot kellene kerülnöm, ha le akarok menni az útra. Feljönni még nehezebb. Valamit kellene csinálni a járdával is, akkora gödrök vannak rajta, hogy életveszélyes a közlekedés. De hát hiába mondja az ember bárhol is, senki nem figyel oda, nem törődnek semmivel.

Elektromos tolókocsit akkor kaptam, amikor a megromlott látásom miatt már nem vezethettem autót. Nagyon nehéz volt hozzájutni, rengeteg utánajárást igényelt. De most már nem tudom kihasználni; a bérházban nincs rá szükség, hosszabb távra pedig csak úgy vállalkozhatom, ha a feleségem elvisz autóval. Szeretném felajánlani olyannak, aki hasznát venné A tolókocsit hetven-hetvenöt kilós emberre méretezték, gyereknek is megfelelő. Az ülése 42 centiméter széles. Egy pici gond azért van. Az Általános Egészségbiztosítónál azt mondták, hogy csak érsekújvári, illetve járásbeli lakosnak adhatom el. A tolókocsi ugyanis a biztosító tulajdona, de új korában a betegnek is kellett bizonyos százalékot térítenie az árából: hetvenezer koronából húszezret. Idővel persze veszít az értékéből, majd megegyezünk az árban. A kocsi ötéves, de mivel keveset használtam, nagyon jó állapotban van. Vannak hozzá akkumulátortöltők, egy feltöltés harminc kilométerre elég. Biztosan elégedett lesz vele majd az új gazdája. Az érdeklődőnek szakorvos által kiállított utalvánnyal kell rendelkeznie. Előnyt élveznek azok, akik munkába vagy iskolába járnak, vagy valamilyen károsodás következtében nem tudják hajtani a mechanikus tolókocsit. El lehet jönni hozzám megnézni. Örülnék, ha valaki örülne neki.

Érdeklődni lehet az Új Szóban a 02/582 38 309-es, és a Pátria Rádióban a 02/572 73 708-as telefonszámon.