Örömök és félelmek

Az a baj, hogy nem tudok maradéktalanul örülni. Pedig van minek! A második Megasztár kapcsán felerősödtek a félelmeim is.

Kezdem azzal, aminek örülök.

Bevallom, megijedtem, amikor bejelentették, hogy a verseny folytatódik. Kiderült, feleslegesen. Azt hittem, hogy Magyarország összes tehetsége jelentkezett az első fordulóba, és eljön a vérszemet kapott zenebohócok ideje. Igaz, volt belőlük néhány, de az elődöntőkben már csak a tehetséggel (is) megáldott fiatalok kaptak teret. Leesett az állam jó pár produkció láttán! Közülük mindegyik be sem jutott a döntőbe, olyan erős volt a mezőny. Zenei szempontból egy (sokkal) jobb évet zárunk, mint tavaly, és ez a Megasztárnak (is) köszönhető. Bebizonyosodott, sok a tehetséges előadó, így könnyedén megtisztítható a magyar mezőny a hang nélküli, tátogó csinibabáktól és szépfiúktól. A folyamat elkezdődött. Még jobban kellene őket segíteni. Ez a véleményem, annak ellenére is, hogy a piac túl kicsi, nem képes eltartani ennyi tehetséget, és a többség nem is alkalmas a sztárszerepre. Ám amíg van kiket kiszorítani, addig igenis, őket kell támogatni. A közönség úgyis eldönti, hogy ki kell neki.

Ennyit az örömről. A siker és csillogás mögött azonban a szomorú valóság van. Egyelőre eltörpül.

Félek, hogy a tehetséges fiatalok szezonális termékké válnak. Oláh Ibolya lemezéből néhány hét leforgása alatt elfogyott harmincezer darab. Minek köszönhetően? Ibolya egy divattermék, akit meg kell venni? Vagy annyira jó az albuma? Vajon hányan csalódtak, miután meghallgatták? Tudom a választ mindegyik kérdésre. Bárcsak ne lenne igazam, de attól tartok, hogy a lány máris kiégett. Majkával hozakodnék elő, bár rossz a hasonlat, hiszen ő közel sem zenei zseni. Bemutatkozó albuma iránt hatalmas volt a kereslet, mert akkortájt a középpontban állt. Ma már nem folyik minden vízcsapból, ezért második lemeze jóval mérsékeltebb siker. Lehet, hogy a harmadik már bukás lesz. Ha egyáltalán lesz. Valószínűleg Ibolyára is hasonló sors vár. Kimegy a divatból.

Örömöm akkor lenne teljes, ha a következő, sokkal jobb Oláh Ibolya-lemezt még többen megvennék. Ha nem tűnne el egy-két album után a süllyesztőben, megkapná a közönségtől a fejlődés lehetőségét. Ha társaival együtt évekig reflektorfényben maradna. Akkor maradéktalanul örülnék a Megasztárnak!

Megígértem, nem leszek vészmadár. Ezért megpróbálom elfelejteni a félelmeimet, és bízni abban, hogy Ibolya tíz év múlva is (el)ismert előadó lesz. Nehezen fog menni. (péjé)