Önkívületen innen és túl – egy húron pendülve

Hajnalig tartó bulit szervezett ma estére a Tiro de Gracia: a rockegyüttes az érsekújvári Kri-Ha klubban vendégzenekarok társaságában mutatja be legújabb, tekintélyt parancsoló szerzeményeit. A mintegy másfél esztendeje alakult háromtagú formáció hosszú hónapokon át zakatolt, hogy a vájtfülű közönséggel együtt ünnepelhessen a koncertprogrammal egybekötött hamisítatlan CD-keresztelőjükön. A meglepetésekkel agyonpakolt single-jük címadó dala után szabadon Shine partynak beharangozott show-műsor ugyanis nagy durranásnak ígérkezik. „Előjáték” gyanánt egyebek mellett a zeneileg ugyancsak kimunkált, ambiente sound műfajt játszó pozsonyi Rajneesh fitogtatja tudását, minden bizonnyal egy hullámhosszra bűvölve el a rajongókat. Azonban a pazar látványelemekre kiéhezett publikumnak az est fénypontja, a Tiro de Gracia adja meg a szent megsemmisülést jelentő kegyelemdöfést. Fittyet hányva a hazai könnyűzenei nyomornak, az újvári csapat olyan progresszív rockot képes nyomatni, hogy azt öröm nézni s egyszersmint hallgatni. A melodikusan fajsúlyos gitártémák, s az azokat teljessé varázsoló nyers énekhang (Vavreczky Bálint), a virtuozitással lüktetett dobok (Tóth Roland), valamint a kifinomultan megszólaltatott billentyűs hangszerek (Madarász András) tökéletes elegyet képezve úgy illeszkednek a modern zenei megfogalmazáshoz, hogy közben nem feledkeznek meg az észveszejtő iram diktálásáról sem. Becsületükre legyen mondva, a hangzásvilágát tekintve nem feltétlenül a zenei piacra dolgozó TdG aligha nevezhető a mainstream popkultúra tucatáru-termelőjének. Más szóval, náluk az igényes muzsika megalkotása az elsődleges rendezőelv, a rádióbarát megközelítés csupán a szükséges plusz. Mindezektől elvonatkoztatva, dalaik hallgatásakor az embernek valamiféle megelőlegezett „dézsávü” érzése támadhat. Mintha egy már képzeletben megalkotott, ámde még csak el sem dúdolt filmzene szólna váltakozó hangerővel az értelemtől olykor látszólag elrugaszkodó, az idő előrehaladtával azonban egyre kiismerhetőbb létezés útvesztőjében.

Mire a koncertközönség rászánja magát, hogy a dallamok hatására nekiveselkedjen és filozófiai mélységgel feldolgozza katarzisának élményanyagát, úgy tűnhet, a Tiro de Gracia másfél órásra tervezett performansza hirtelen véget is ért. Az idő múlásának eme kijózanító visszacsatolása jelzi a publikumnak, a rockegyüttes – sorrendben a második – CD-jének keresztelő bulija minden külsőség ellenére nem egy végtelenségig tartó csoportszeánsz. Ennek ellenére a beavatott zenészek lekottázva, cintányéron kínálják fel az élet nagy titkait. Aki ma este eljön a TdG érsekújvári Shine partyjára, az készüljön fel arra, hogy legalább 14 szám erejéig egy húron pendül a csapattal. Önkívületen innen és túl. (sárp)