Okkal büszkék rá a németek

Volker Schlöndorff A kilencedik nap című filmjében Ulrich Matthes és August DiehlMint ahogy új arcok is jöttek szép számmal. Új arcok, akik csak nekünk újak, mert a német közönség körében már évek óta ők a nagy kedvencek, a rendezők közül pedig a legjobbak foglalkoztatják őket.

Daniel Brühl az Európa Filmdíjjal kitüntetett Good bey, Lenin!-nel lett világszerte ismert.

Max Riemelt Karlovy Vary idei fesztiválján a Napolával lépte át Európa határát.

Ugyanezt a korosztályt képviseli a huszonnyolc éves August Diehl is, aki most három filmjével lesz jelen a szlovákiai mozikban. Diehl a legjobb fiatal német színészek egyike. A bécsi Burgtheater színpadán Roberto Zucco szerepében remekel, Hamburgban kiváló Don Carlos. Filmszínészi pályájának első jelentős darabja, a Hans-Christian Schmiddel forgatott 23, amelyért 1999-ben a legjobb férfi alakítás díját kapta Berlinben.

Elsőként Achim von Borries Meghalni a szerelemért (Was nützt die Liebe in Gedanken) című szerelmi drámájában hívja fel magára a figyelmet. 1927 nyarán érzelmi zűrzavarba kerül néhány berlini fiatal. Ketten közülük frissen érettségiztek, de már javában habzsolják az életet. Nyár van, szüleik elutaztak, jöhetnek a barátok, a hétvégi ház is üres. Paul és Günther (August Diehl) jó barátok. Kedvelik egymást. Ha lenne bátorságuk kimondani, mindketten elárulnák: a barátságnál jóval többet éreznek egymás iránt. Pault azonban elcsábítja Günther húga. Aki egészen addig Hans iránt érzett szenvedélyes szerelmet. Hétvégi együttlétük során azonban az is kiderül: Hans hatóköréből Günther sem maradt ki. Csak titkolni tudták. Hans azonban megy tovább. Bárkit képes magába bolondítani. Günther meg csak szenvedjen. Vagy szeresse Pault, aki azon tépelődik, maradjon-e inkább Hilde vonzásában, vagy adja meg magát egy jóval veszélyesebb vágynak, amely Günther felé sodorná. És ekkor lép közbe Hans, aki egy elegáns étterem szakácsa. Előbb Güntherben kavarja fel a múltat, aztán Hilde ágyába bújik. Paul már csak csendes szemlélője a történéseknek, Günther pedig egyre inkább szenvedő alanya. Egy elviselhetetlennek tűnő helyzetben pisztolyt ragad, s előbb Hansszal, majd önmagával végez. A többi már a rendőrség dolga...

Nehéz szerepe van August Diehlnek a filmben. Az arcával, a gesztusaival sokkal többet kell elmondania, mint amire a szöveg lehetőséget ad számára. Diehl nagyszerű játékos. A legnagyobb érzelmekhez is a legfinomabb eszközöket használja. Tragédiához vezető útján úgy viszi magával a nézőt az érzelmek sűrűjébe, hogy közben egyetlen percre sem hagyja magára.

Hans-Christian Schmiddel forgatta az idei Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon vetített Távoli fényeket is, amelyben egy berlini építészt játszik. Philip lengyel lányt szeret. Vagy inkább szeretett. Két éve nem találkoztak. Amikor egy jó nevű német vállalat képviselőivel a határ túlsó felén levő lengyel kisvárosba utazik, ahol a cég rövid időn belül textilgyárat épít, másodszor is összehozza őket a sors. Beata tolmácsként kerül a német építészek csapatához, és bár nem sok jel utal arra, hogy szerelmük ismét fellángolhat, mégis elfogadja Philip közeledését. A végső szakításra akkor kerül köztük sor, amikor a tervelfogadást követő partin Beata nem kéri ki magának Philp főnökének egyértelmű célzásait, sőt még viszonozza is hirtelen vágyait. Egyetlen perc alatt dől öszsze minden: féltékenységi rohamában Philip hatalmas jelenetet csap, Beatától örökre eltávolodik, főnöke pedig kirúgja az állásából. Nem főszerep August Diehl szerepe a filmben, de egy jól megformált mellékfigura, akiből elsőre ki nem nézné az ember, forró fejjel mire képes. Szolid, visszafogott mérnök munkatársai körében, halk, érzelmeit finoman kezelő fitalember a lány társaságában. De amikor eljön a pillanat, és büszkeségét, önérzetét féltve férfias erővel próbál tiszta helyzetet teremteni, már nem törődik semmivel. Mindent egy lapra tesz fel, és veszít.

A legsúlyosabb terhet kétség kívül Volker Schlöndorfftól kapta A kilencedik napban, amelyet ugyancsak láthattunk a pozsonyi szemlén. Ez valóban színészmegváltó feladat. Diehl, az ambiciózus SS-tiszt, Gebhardt szerepében felsőbb megbízást igyekszik végrehajtani. Neki kell ugyanis rábeszélnie a dachaui koncentrációs táborból egy híján tíz napra szabadságra engedett luxemburgi katolikus papot, hogy egyháza vezetőjét a nácik oldalára állítsa. Ha eredménnyel jár a rábeszélés, nemcsak családját, hanem a táborban sínylődő paptársait is megmenti. Gebhardt irodájában konyak, bonbon, drága cigeratta és ikon. A pap otthon is inkább a földön alszik, nehogy megszokja az ágyat. Gebhardtot az apja papnak szánta, Isten nélkül azonban könnyebb az élete. Az atyának – épp a karizmatikus Gestapo-tiszt által – istentelenül nehéz. „Tulajdonképpen mindketten a kereszténység érdekeiért harcolunk a hitetlenek ellen – mondja szent meggyőződéssel a kegyetlenkedésre is könnyen kapható náci tiszt. – Ön is, én is Isten akaratát hajtjuk végre. Szent háború ez, amelyben áldozatot kell hoznunk egy magasabb cél érdekében.” Gebhardt érvel, győzködik, hideg szócsatákat vív. És pofonokat oszt. Még a pap húgát is képes megütni. Ennek a kilenc napnak ugyanis az ő győzelmét kell meghoznia. Ezt a feladatot nem bízhatja másra, itt most őt is „vizsgáztatják”. Schlöndorff filmjében épp ezért ő az izgalmasabb figura. Okos, tanult idealista, aki a Führer követőjeként küzd vallási meggyőződéséért. A kilencedik napon, amikor a pap fehér borítékban adja át szöveg néküli döntését, és elindul vissza a dachaui pokoltáborba, Gebhardt fegyvert fog rá, aztán mégsem lövi le a megtörtnek egyáltalán nem látszó papot. Kettőjük között ő játssza Júdás szerepét, de erre is megvan a pontos válasza: „Mint tudjuk: Júdás nélkül Krisztus nem lett volna mártír!” – mondja dermesztő mosollyal.

Bonyolult szerep. Hálás szerep. Nehéz szerep. Schlöndorff jól tudta, kinek kell adnia, August Diehl pedig meg is tett mindent, hogy meghálálja rendezője bizalmát. Nincsenek fölösleges gesztusai. Minden arcrezzenése, testének minden mozdulata magáért és helyette beszél.

Három film, három arc – egy színész.

Nem véletlenül büszkék rá a németek. Ők már biztosra veszik: August Diehl sokra viszi a pályán. Nagy formátumú színész lesz belőle. Ez már biztos. Az idő neki dolgozik.