Női biciklin menekülő protektor

TALLÓSI BÉLA

Ez a film nem szakad el a jelenből, s nem elsősorban azáltal nem, hogy olyan erős, átható elektronikus zenével dolgozik, a Midi Lidi együttes közreműködésével, amely az adott korban – 1938-tól 1942-ig – nem születhetett meg, hanem mert az idő távlatából tudja láttatni azt a kort, amelybe emberi viszonyok ki- és félresiklásából fakadó konfliktusokat ültet. A pozsonyi sajtóvetítést követő tájékoztatón az alkotók kifejezték azt a szándékukat, hogy a mai viszonyokra szerették volna átvezetni annak a kornak azokat a veszélyeit, amelyek káros irányba befolyásolták az emberi jellemet, s következésképpen az emberi kapcsolatokat, az emberi viszonyrendszereket, mert elsősorban ezekről szól a film. Olyan vészhelyzetben, mint amilyen akkor, 1938-ban ráköszönt a film hőseire, az ego kerül előtérbe, s a hatalommal manipulált ego útjai kifürkészhetetlenek 1938-tól 1942-ig, vagy bármikor. S ez a bármikor – akár történelmi, akár jelen időben – magyarázza meg azt, hogy A protektor több egy történelmi időkbe visszakanyarodó, s ott elidőző retrofilmnél.

A ma is ott van ebben a filmben. Főként az alkotóival van benne a ma szelleme, és az a mai tudás, ahogy a megesett hibáinkat kezelni tudjuk. És annak a felismerésnek a lehetőségét is kínálja a film, hogy nem mindig sikerül tanulni a múlt hibáiból.

Ez a film nem a történelem viharába viszi ki az embert, nagy tablószerű képeket mutatva a társadalmi mozgatókról, hanem az ember lelkébe viszi be a történelem viharát, s azt mutatja meg, miként dúl ott belül a kegyetlen igazságtalansággal szemben vívott egyéni küzdelem. Azt mutatja meg, hogyan vívja meg a kiszolgáltatott kisember azt a belső csatát, amelyet a saját tiszta lelkiismerete érdekében igyekszik győzelemre vinni.

Az 1942-es évet vetítik elénk a kezdő képsorok. Pereg egy kerék, egy biciklikerék – a történelem kerekével szinkronban. Pereg a kerék, egy női bicikli kereke. Egy férfi tapossa a pedált. A férfi megáll egy ház előtt, bemegy a főbejáraton, betolja a biciklit is. Bemegy egy lakásba, a kerékpárt tolja magával, közben szól a rádió. A szpíker egy kegyetlen megtorlásért kiáltó hírt olvas be arról, hogy merényletet követtek el egy magas rangú német „helytartó” ellen, s keresik azt a férfit, aki a tett színhelyéről egy női biciklivel menekült el.

A bicikli allegóriává válik a filmben. Erre az allegóriára utal a történetet felvezető idézet is, amely a biciklizéssel viszonyba állítva jellemzi a cseh népet. (Érdemes majd megfigyelni, kitől származik az idézet.) Eljutunk oda a kezdő kockákkal, hogy a férfi betolja a biciklit egy lakásba, szól a rádióból a merényletről beszámoló vészjósló hír, s egy zárt szobából kétségbeesett nő dörömböl ki a riadt férfinak, aki a női biciklit próbálja elrejteni.

Idáig jutunk el, amikor hirtelen visszatérünk 1938-ba, hogy aztán évenként mesélve el a történéseket eljussunk oda, hogy megértsük, miért tekeri a férfi a női biciklit, ki az a nő, aki dörömböl kifelé a bezárt szobából, s miért próbál megszabadulni a biciklitől a férfi.

Visszatérve ide, 1938-ba, itt még a nő, Hana Vrbatová (Jana Plodková) a fontos, aki ünnepelt színésznő, a férfi, Emil Vrbata (Marek Daniel) rádióriporter, akit felesége népszerűsége a háttérbe szorít. Emil Vrbata nehezen viseli ünnepelt és körülrajongott felesége sikereit. Féltékenykedik, jeleneteket csinál. Ám ahogy fordul a történelem kereke, megváltozik a kapcsolatuk minősége. Hanának zsidó származása miatt fel kell hagynia a filmezéssel, s csak az menti meg a deportálástól, hogy férjét kiemelik a munkahelyén, s a német propagandát hirdető elismert rádiós lesz, akit a rádió német vezetője, Tomek (Richard Stanke) mozgat és irányít. Hana protektora lesz, s arról kezd szólni a film, – miként a pozsonyi sajtótájékoztatón is elhangzott – hogy mit hoz magával a protektori kapcsolat-viszony, az, hogy az egyik személy a védett, a másik személy a védő, különösen, hogy a védő és védett személy férj és feleség. A történelmi viszonyok belső lelki-szellemi történéseiről szól a film, nagyon jól adagolva azonban azokat a külső tényezőket, az adott történelmi kor valóságának ismert tényeit, amelyekkel a jellemet, az ember belső énjét lehet manipulálni.

A film művészi színvonalát, hiteles színészi megformálásait, zenei, vizuális és minden komponensű építkezését hat Cseh Oroszlánnal ismerte el a Cseh Filmakadémia. Megérdemelten.