Nicky családjának utazása

Amais jó egészségnek örvendő angol úriember, tettéről, valamint „népes családjáról” mozgóképes alkotás, ún. dramatizált dokumentumfilm készült.
1939-ben Nicholas Winton, a harmincéves angol fiatalember, jól szituált bankhivatalnokként nyári szabadságra készült Svájcba, amikor tudomást szerzett arról, hogy Csehszlovákia megszállását követően táborokba csoportosítanak zsidó származású gyerekeket. A fiatalember Svájc helyett Prágába utazott, s megkezdte a szervezési munkát, hogy megmentse a csöppségeket a transzport elől. Hazájában és más európai országok „illetékes helyein”, ahova segítségért folyamodott, azonban nem talált meghallgatásra, ezért saját kezébe vette az ügyet. Egyszemélyes alapítványt hozott létre csehszlovákiai gyerekek megsegítésére – ő volt az alapítvány elnöke és egyetlen alkalmazottja is. Hirdetések révén olyan angol családokat szervezett be a mentésbe, akik hajlandók voltak örökbe fogadni egy-egy gyereket a távoli Csehszlovákiából. Nem kis szervezőmunka árán több turnusban Németországon és Hollandián keresztül közlekedő vonaton 669 gyereket sikerült kimenekíteni a megszállt országból. Az utolsó vonat szeptember 3-án indult volna Prágából a londoni Liverpool állomásra. A szerelvény meg is telt gyerekekkel, ám a háború kitörése meghiúsította az utat: a vonat nem gördülhetett ki a pályaudvarról. A rajta ülő gyerekek sorsa azóta is ismeretlen, valószínűsítik, hogy koncentrációs táborokba kerültek.
Mint ahogy Nicholas Winton tette is ismeretlen volt sokáig a nagyközönség előtt. Gyermekmentési tettét annyira természetesen emberinek, az emberi jóságból fakadónak tartotta, hogynem beszélt róla senkinek. Felesége ötven évvel később a padlásukon talált olyan iratokat – köztük a kimenekített gyerekek névsorát –, amelyek újra napvilágra segítették férje fiatalkori cselekedetét. Ahogy a pozsonyi sajtóvetítést követően a film alkotói, Matej Mináč és Patrik Pašš elmondták, kezdetben senki sem reagált érdemben az előkerült iratokra, mígnem Elisabeth Maxwell történész „fantáziát látott” a dologban; a BBC egyik élő adásában nagy tettre szánta el magát. Meghívta egy stúdióműsorba Nicholas Wintont és „népes családját”, a megmentett gyerekeket. A most elkészült filmben látható ennek a televíziós műsornak a kicsúcsosodása: szívszorongató és könnyeket fakasztó a találkozás kimenete, amelynek részleteit kár lenne felfedni.
E találkozásból aztán született egy újabb, rekonstruáló nagy emlékutazás is, a megmentett, még élő, idős „gyerekek” és azok gyerekei, hozzátartozói külön szerelvénnyel végigutaztak ugyanazon az útvonalon Prágából Angliába. A filmben erről az emlékútról is láthatók epizódok.
E dramatizált dokumentumfilmben az érintettek és az események átélőinek elbeszélései alapján rekonstruált játékfilmepizódok segítik a nézők beleélését. Hogy a dokumentum- és a játékfilmnek ez a fajta műfajvegyítése, amely egyébként egyre gyakoribb, milyen mértékben erősíti vagy gyengíti, segíti a hitelességet, az talán vitatható. Az viszont tény, hogy a filmnek egyik legerősebb jelenetsora éppen egy játékfilmepizód – a menekítő vonat indításának rekonstruálása a prágai pályaudvarról –, amely leginkább segíti megérteni a menekítés lélektani hátterét. Egy anyáról szól az epizód – Klára Issová alakítja –, aki hosszas búcsúzás után felsegíti a vonatra a gyermekét. Később kiemeli az ablakon kihajoló kis utasok közül, zokogva öleli, szorítja magához, s még akkor is tartja a keblén, mikor mozgásba lendül a vonat. Aztán elindul ő is a sínpár mentén,mégmindig karolja a gyermeket, majd a legutolsó pillanatban felnyújtja a gyorsuló szerelvény lehúzott ablakában álló apróságok kinyújtott karjába. Döbbenet! – ám pontosan így történt – hallhattuk a sajtótájékoztatón –, az anya a másodperc töredéke alatt döntött gyermeke sorsáról, hogy elengedjee vagy se. 669 gyerektől búcsúztak szülők az állomáson minden bizonnyal hasonló érzéssekkel. Ez a jelenet érzékelteti leginkább ennek a menekítési akciónak a legmélyebb emberi vonatkozásait.
Matej Mináč rendezői műhelyében született már két alkotás a témában; legutóbb 2002-ben A megmentő – Nicholas Winton (Síla lidskosti – Nicholas Winton) címmel. E mostani, melynek címe Nicky családja (Nickyho rodina) továbbviszi a korábban feltártakat. Részben a rekonstruálással és új interjúkkal, részben azzal, hogy utánajár, milyen jótékonysági akciókat indított el Nicholas Winton tette. Ma, túl századik életévén, még mindig támogatja a segélyakciókat. S még ma is utazik: ott volt Prágában a film díszbemutatóján, ahova nemcsak vér szerinti gyerekei és unokái kísérték el, hanem néhányan a Wintongyerekekközülis. Nálunk június 16-ára tervezik a bemutatót. Megkell ismerni ezt a történetet. Nicky családjának döbbenetes utazását.