Neneh Cherry, a későn érő típus

Akkoriban hatalmasat lehetett robbantani egy-egy klippel, akár közepes dalok is slágerré válhattak, ha jól kitalált kisfilm kísérte őket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Neneh Cherry, hosszú, göndör hajának, vagány, hiphopos kiállásának, illetve forradalmi videóinak köszönhette a világhírt, de tény, hogy ami az MTV-n befutott, az a boltokban is sok millió példányban fogyott. 
A Sierra Leone-i zenész apától és svéd képzőművész anyától Stockholmban született, aztán a dzsessztrombitás, Don Cherry által örökbe fogadott, Amerikában nevelkedett énekesnő huszonöt éves volt, amikor első albuma megjelent. A Raw Like Sushi (1989) dalain valahogy érezni lehetett, hogy nem egy producerek által kreált termékkel van dolgunk, hanem egy határozott, erős egyéniséggel, aki kiköveteli, hogy övé legyen az utolsó szó. (Kevesen tudják, hogy hangszerelőként és dalszerzőként részt vett a Massive Attack első lemezének elkészítésében. A Blue Lines című album azóta zenetörténeti jelentőségűvé vált a trip hop nyitányaként.) 
A következő szólólemez 1992-ben jött ki, nagyjából ugyanazzal a modern, inkább amerikaias, mint európai electro-hiphop hangzással, a refrének viszont soulosabbra sikerültek, mint az első albumon. Ez is hatalmas siker lett, és a Man című lemez is 1996-ban, hiszen a két évvel korábbi, Youssou N’Dourral közösen előadott Seven Seconds című dalt szintén sűrűn játszotta az MTV – és ne feledjük, akkoriban még nem nagyon volt internet. 
Ezután megtört a lendület, Neneh Cherry látszólag eltűnt, bár ő azt mondja, hogy mindig is jelen volt, csak elsősorban a családjára, gyerekeire, valamint a CirKus nevű „családi zenekarra” koncentrált. Készített például főzőműsort a BBC 2-n, és feltűnt Gordon Ramsay The F Wordjében is. Aztán a 2010-es évek elején mindenkit meglepett egy különleges együttműködéssel: a svéd jazzpunk-szaxofonos, Mats Gustafsson experimentális triójával, a Thinggel vett fel közös lemezt. Az anyagot a nevelőapa, Don Cherry inspirálta, annál is inkább, mivel a Thing maga is Don Cherry egy számának címéről választotta nevét. 
2014-ben pedig végre megjelentette negyedik szólólemezét, a Blank Projectet, amelyen már Four Tet, azaz Kieran Hebden volt a producer. Cherry alaposan átalakult, fényévekre került a vadóc rappercsaj-imidzstől. Absztrakt elektronika, trip hop, jazz, soul, ambient és avantgárd hiphop ötvöződik ezen a nagyszerű lemezen, amelyet a kritikusok imádtak, a nagyközönség azonban nem igazán tudott mit kezdeni vele, pont a gyökeres zenei változás miatt. 
Neneh Cherry ezek után megtehette volna, hogy visszatér a jól kitaposott útra, azaz egyszerűbb zenét prezentál, de szerencsére ismét csak fittyet hányt az elvárásokra. A tavaly októberben napvilágot látott Broken Politics című album egy igazi remekmű lett. Cherry letisztult, okos, mély dalaihoz remekül illik Four Tet szikár elektronikus hangszerelése. A különböző zenei stílusok organikus módon összemosódnak, a hipnotikus fő dallamok például gyakran szembe mennek a nyers zenei alapokkal, hogy aztán középen szépen találkozzanak. Talán nem véletlen, hogy a visszhangos, lebegős Kong című dal a Massive Attack-os 3D keze nyomát is viseli. Mintha csak azt üzenné nekünk, hogy lám, milyen csodálatos dolog a zene, amellyel bármit ki lehet fejezni. Neneh Cherry jobb énekes, mint valaha, tökéletesen uralja a dalokat, akár énekel, akár rappel; tudja, mikor kell szordínóval megszólalnia, és mikor eresztheti ki a hangját. 
A dalszövegek is sokat fejlődtek az évtizedek alatt, ami tulajdonképpen látványos személyiségfejlődést is mutat. A szociális érzékenység megmaradt, de hangzatos odamondogatás helyett mély gondolatiság és éleslátás jellemzi az új dalokat. A lemezen címével ellentétben nem találunk direkt politizálást, inkább napjaink legégetőbb problémái jelennek meg: a menekültválság, a nagyvárosi fegyveres erőszak, a szélsőjobb előretörése. De Cherry szerencsére nem csinál úgy, mintha tudná a választ a nagy kérdésekre. Inkább személyes nézőpontból mutatja meg nekünk a világot, amelyben élünk. 
Szóval, talán nem túlzás azt állítani, hogy Neneh Cherry zeneileg most van pályafutásának csúcsán. Ezért duplán örülünk, hogy végre hozzánk is eljut: február 23-án a pozsonyi Majestic Music Clubban ad koncertet, vélhetően az első nagy slágerek nélkül.