Nem lejárt lemez

Az album egyedülálló abban a tekintetben, hogy a 11 dal közül csupán hatot jegyez és ad elő Kiss Tibi. Varga Livius ezúttal három, Kárpáti Dódi két szerzeménnyel rukkolt elő. A három előadó dalainak váltakozása a stílusbeli sokszínűséget is garantálja. Van itt minden: közérzeti rock’n’roll (Forradalom), feszes ritmusú Livius-rap (Tükrök olcsón), Kárpáti Dódi-féle elszállás és „ködös élvezet” (Vega-gringó, Méznyaló), latinos ritmusú, kicsit a balkáni és K-európai sivárságot is megpendítő nóta (Üzenet nincs), (ön)ironikus örökzöld-paródia, oroszos-sanzonos köntösben (Lejárt lemezek), és a koncertek unplugged blokkjába való, melankolikus siratódal is (Sirató), enyhén pszichedelikus beütésű, instrumentális kiteljesedéssel a végén. 

A lemezen kevés a sematikus felépítésű popszerzemény, találunk helyette rövidke, alig kétperces sanzont (Az embered), mesélős, prózai dalt (A próféta), hosszas instrumentális lezárásokat (Vega-gringó, Üzenet nincs, Méznyaló, Sirató), és egy több, egymástól elkülönülő szakaszból álló kompozíciót is (Az altató álma). Utóbbi zeneileg talán a korong legkülönösebb szerzeménye. A pszichedelikus szóló a közepén nagyot dob rajta, a Galambos Dorina, Kiss Flóra és Jónás Vera háttérvokáljából összeálló kórusbetét viszont meglehetősen patetikusra sikeredett, az utolsó szakaszt, ahol Kiss Tibi már nem énekli, csak mondja a szöveget, pedig jobb lett volna inkább lehagyni a végéről. Pörgősebb, dinamikusabb szám talán csak egy van a lemezen, a már jól ismert Forradalom, az album egészére inkább a megfontolt, lassú ritmusok, az édes-bús vagy épp fájdalmas, groteszk melódiák jellemzők.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"256467","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Az album szövegvilága erőteljes, festői képekkel operál, a Quimbytől már megszokott mély költőiség jellemzi. Nyers erőt sugárzó metaforáktól, szatirikus utalásoktól és groteszk alakoktól hemzseg ez a furcsa, apokalipszis előtti világ. Merőben új témák is utat törnek maguknak, mint a világot megváltó vagy éppen pokolba döntő forradalom dilemmája, vagy a materialista és vallásos világ- és emberkép szembeállítása a „táltosidőkbe révülő”, homeless, bilincsbe vert próféta alakján keresztül. A leginkább azonban a Varga Livius-féle Lejárt lemezek allegóriájába rejtett maró társadalomkritika üt. A filléres „lemezturkáló” polcai között múltba révedő, (ön)vádaskodó, saját sebeiket nyalogató „kebelbarátokat” találunk, az elesett katonák búcsúdalára kontrázó örökös, olcsó siránkozásukkal, a megunt bálványok panoptikumában bolyongva. „Mi itt nem gyógyulunk, nem gyógyítunk, / csak mélyen a sebekbe nézünk. / Táncolunk a fájdalommal, / lassan, forogva égünk” – szól a "bús magyar sorsot" kőbe véső, önmagunkra kiszabott, kénszagú ítélet.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"257467","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A Quimby 25 év alatt egy szűk körben ismert, klubokban és kocsmákban fellépő rétegzenekarból az egész magyar nyelvterületet meghódító sztárbandává nőtte ki magát, amelynek legalább egy dalát a tizenéves unokától a hetvenéves nagymamáig mindenki ismeri. Most a vállalkozó kedvűeket eddig rejtve maradt tartományainak felfedezésére invitálja a zenekar. Kiss Tibiék szerencsére nem ragadtak le a jól csengő, koncert- vagy rádió-alapanyagként szolgáló slágerek gyártásánál (ilyet nem is nagyon találunk az új lemezen), helyette egy diszkréten múltidéző, de egyben új irányt is mutató, korrekt albumot raktak össze a jubileumra.

Quimby: Jónás jelenései. Tom-Tom Records, 2016.

Értékelés: 8/10