Negyven éve halt meg a Csendes Don szerzője

Egy Don-parti kozák tanyán született 1905-ben, szülei moszkvai gimnáziumban taníttatták, ám a történelem közbeszólt. Az 1917-es forradalmak után kezdődött polgárháborúban Solohov a szülőföldjén dúló harcok részese lett, a húszas évek elején már fegyveres csoportokkal járta a vidéket.

Kamaszfejjel kezdett el írni, első kötete, a Doni elbeszélések 1926-ban jelent meg. Nagyívű regényeposzát, a Csendes Dont húsz-évesen, 1925-ben kezdte el, és amikor 1928-ban az első két rész megjelent, neve egy csapásra ismertté vált. A Csendes Dont már a 30-as években több nyelvre lefordították, a világirodalom egyik legolvasottabb könyve lett. Az 1912–22 között játszódó regény a hagyományokhoz ragaszkodó kozák család felbomlásának története, de annyira elütött a szocialista realista stílustól, hogy felmerült a  plágium vádja.

A gyanút táplálta, hogy egy kezdő író rukkolt elő remekművel, aki élete hátralévő fél évszázadában meg sem tudta közelíteni ezt a minőséget, ráadásul olyan eseményekről is életszagúan írt, amelyek idején még iskolás volt. Az elmélet szerint a valódi szerző egy Fjodor Krjukov nevű, 1920-ban elesett fehérgárdista volt, akinek a zsákjában Solohov megtalálta a kéziratot. A vita évtizedekig dúlt, akkor sem csillapult, amikor 1965-ben a szerző megkapta érte az irodalmi Nobel-díjat. Végül 2000-ben bemutatták az elveszettnek hitt, grafológusok által is igazolt eredeti kéziratot.

Solohov következő kötetét, a mezőgazdaság kollektivizálását megörökítő Feltört ugart negyed-századon át írta, a könyv első része 1938-ban, a folytatás 1960-ban jelent meg. Emellett Emberi sors című kisregényével aratott még világsikert.