„Nagyszerű próza vagy sem?”

HORVÁTH GERGŐ

Egy új tanulmány arra az eredményre jutott, hogy az embereknek fogalmuk sincs, vajon Charles Dickens remekművét vagy a világirodalom legrosszabb írójának tartott Edward Bulwer-Lytton regényét olvassák-e – számolt be a dailymail brit hírportál.

A kutatásba világszerte 9000 ember kapcsolódott be, akiknek az volt a feladatuk, hogy a két viktoriánus szerző műveiből kiválogatott két tucat idézet közül megállapítsák, melyikük művéből származnak. Az eredmény végül alulmúlta a kutatók várakozását, hiszen az átlagos pontszám 5,78 volt, ami azt jelenti, hogy a válaszok csupán 48 százaléka volt helyes. A válaszadók tulajdonképpen jobban teljesítettek volna, ha minden kérdés előtt egy érmét dobtak volna fel. A sznobizmus kiküszöbölése végett a kutatók különválasztották azon válaszadók eredményeit, akik Oxfordban, Cambridge-ben, a Harvardon vagy a Yale-en folytatják tanulmányaikat. Az eredmény a műveltségi elit körében is mindössze 50 százalékos volt.

A tanulmány eredményeire reagálva Cyril Baldwin, a Rochester Pickwick Klub szervezője védelmébe vette Dickenst. „Rengeteg empátia, melegség és humor van Dickens prózájában. Szinte mindegyik mondata önmagában is megállja a helyét, nem terjengősek és nincs bennük mellébeszélés. Mindez hiányzik Bulwer-Lytton írásaiból.” Baldwin hozzátette: „Azóta sincs még egy olyan szerző, aki ilyen népszerűségnek örvendene. A karakterei azonnal felismerhetőek, így az olvasók mindig is képesek voltak – és ez manapság is igaz – kötődni hozzájuk. Műveinek szociális háttere meglehetősen radikális. A leírásai hihetőek, mert ő valóban ott élt, látta és bejárta London utcáit. Rendkívül figyelemre méltó, hogy milyen éles szeme volt a részletekre.”

A Kaliforniai Egyetem munkatársa, a szóban forgó kutatás vezetője, Mikhail Simkin azt állítja, hogy az egyik módja annak a kimutatására, hogy az emberek mennyire értékelik egy híres író prózáját, az, ha annak nevét eltávolítják a művéről. „Edward Bulwer-Lytton tiszteletére évente ellen-irodalmi pályázatot írnak ki. A pályázat győztese a »Legrosszabb regénykezdés« cím büszke birtokosa lesz. Lyttonnal szemben Charles Dickens minden idők egyik legjobb írója.”

A verseny szervezője, Scott Rice professzor szerint Bulwer-Lytton munkája „sokat elárul az »igazán rossz« természetéről. Nehezen olvasható, a karakterek egydimenziósak, pszichológiailag érdektelenek.” Az 1803-ban – kilenc évvel Dickens előtt – dzsentri családban született Edward Bulwer a Cambridge-en végzett politológián, és egészen gyarmati államtitkári pozícióig jutott. Az írás volt a szenvedélye, majd olyannyira megszállottá vált, hogy végül a házassága is ráment. Bár regényei viszonylag népszerűek lettek, mégsem tudtak hosszan tartó hírnevet garantálni számára.

Vele szemben Dickens máig a legolvasottabb és legelismertebb viktoriánus író, történeteit az angol irodalom remekművei közt tartják számon. Az olyan regényekben, mint a Twist Oliver, A karácsonyi ének vagy az Örökösök, Dickens egy sor olyan élénk karaktert hozott létre, melyek méltán nőttek az olvasók szívéhez. Regényeiből azonban egyszersmind kiolvasható éleseszűsége és szociális érzékenysége, hiszen egyedülállóan dokumentálta az ipari forradalom idején a mélyszegénységben élők mindennapjait. De „meg tudja-e mondani bárki is a különbséget kettejük között?”– tette fel a kérdést a kutatás vezetője, Simkin.

A ,,Nagyszerű próza vagy sem? címmel ellátott kérdőívet feltöltötték az internetre, világszerte lehetőséget adva ezzel az embereknek, hogy próbára tegyék magukat: vajon meg tudják-e mondani, melyik tizenkét részlet tartozik Dickenshez, és melyiküket írta Bulwer-Lytton. A szövegek egyik felét olyan klasszikus művekből válogatták ki, mint a Szép remények vagy a David Copperfield.

Összesen 9461-en töltötték ki a tesztet, a 113 532 válasznak azonban csak kevesebb mint a fele volt helyes. A tanulmány szerint „a válaszadók egy Bulwer-Lytton-idézetet 52 százalékban tulajdonítottak Dickensnek, míg egy Dickens-idézetet csupán 48 százalékban tudtak beazonosítani.” A válaszadók IP címe alapján a kutatók le tudták szűkíteni, hogy hány tesztet töltöttek ki angol tanítási nyelvű egyetemeken. Az így különválasztott 602 ember némileg jobb eredményt ért el az átlagnál, de a kutatók szerint 5,76 pont még így is lehangoló teljesítmény. A legjobban – valamivel az átlag felett – az a 76 ember teljesített, akik a világ vezető egyetemein töltötték ki a kérdőívet. A tanulmány, mindent egybevetve, azt állapította meg, hogy a különbség az elit és az általános eredmény között statisztikailag nem szignifikáns.

A kutatás eredménye számos kérdést vet fel. Egyrészt bizonytalan, hogy Bulwer-Lytton valóban a világirodalom legrosszabb írója-e, másrészt pedig a kutatók már eleve feltételezték, hogy Dickens egy zseni, értelemszerűen minden egyes mondatának zseniálisnak kell lennie. Ez a feltételezés azonban meglehetősen ingatag lábakon áll. A tanulmányt annak megjelenése óta többen is kritizálták. Többször felmerült érvként, hogy Dickens zsenialitása nem a prózájában, hanem a történetvezetésben, a karakteralkotásban és ábrázolásban mutatkozik meg leginkább. Még ha ez nem is így lenne, vajon tényleg elegendő néhány mondat ahhoz, hogy megállapítható legyen, ki jó szerző és ki nem? Megítélhető egy regény és annak szerzője pusztán bekezdésből? Már a feltételezés is nevetséges, de legalábbis erősen kétségbe vonható. De nézhetjük máshonnan is a kutatás eredményeit. Könnyen lehet, hogy a kísérlet épp az általunk feltett kérdésre válaszolt, és épp azt bizonyítja, hogy tizenkét, egymástól független bekezdés alapján valóban nem lehet, és nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az mindenesetre ironikus, hogy Charles Dickenst és Bulwer-Lyttont mindössze néhány méterre temették el egymástól a westminsteri apátságban.