Nagy üzlet a „sztársimogatás”

A két srác a 2014-es Britain’s Got Talentben tűnt fel. Az akkor mindössze 13 éves Leondre Devries és a 15 éves Charlie Lenehan a válogatón olyannyira meggyőzte a zsűrit, hogy a szőrösszívű Simon Cowell megnyomta az aranygombot (Golden Buzzer), amivel rögtön az élő show-ba juttatta őket. A fiúk a hiphopot és a popot kombinálták a Hopeful című dalban, amely az iskolai bántalmazásról szólt, és a rapper Leondre saját tapasztalatain alapult. Arra azonban senki sem számított, hogy az új iskolába íratott srác ez után a szereplés után hanyagolni lesz kénytelen a sulit – a sztárság miatt. 
A Hopeful a hivatalos brit slágerlista ötödik helyéig kúszott, a tehetségkutatón végül harmadik helyezést elért duó népszerűsége pedig az egekbe szökött (csak a válogatóról készült videó YouTube-os nézettsége 200 millió körül mozog). Azt a korosztályt találták telibe, amely a tévé helyett a videómegosztót részesíti előnyben. Dalszövegeik a tiniknek szólnak, az ő napi problémáikat elemzik megkapó őszinteséggel. És mindennek a tetejébe igazi poszterfiúk – nagyon cukik és jóképűek. 
Japánban a Beatles fénykorát idéző, sikoltozó tömeg fogadta őket első turnéjukon, és azóta meg sem álltak, kétszer körberepülték a Földet. Budapesten másfél év leforgása alatt háromszor léptek fel telt ház előtt, legutóbb kis híján elsüllyesztették az A38 Hajót. És Pozsonyba is másodszor érkeznek május 16-án. Nálunk a Randal klubot készülnek megtölteni, ahol a közönség átlagéletkora várhatóan alulról súrolja majd a 20 évet. A Bars and Melody, vagy röviden BAM „ultráit” szellemesen bambinóknak keresztelték, de mivel mára mindketten felnőttkorba léptek, lassan ezen is változtatni szeretnének, mint ahogy hamarosan megjelenő harmadik albumukon is érettebb dalokat ígérnek. Az alábbiakban a menedzsment utasításaiból idézünk, egyrészt azért, mert ritkán kerül a kezünkbe ilyen részletes „viselkedési kódex”, másrészt, mert érdekes jelenségre világít rá. 
Kezdjük is ezzel. A „Meet and Greet” ma már ismert szakkifejezés a turnéiparban. Azt az általában 15–20 percet jelenti, amikor a rajongók a koncert előtt találkozhatnak kedvenceikkel – kezet rázhatnak velük, autogramot kérhetnek bárhová, és közös fotóra is van lehetőségük. A dolog korántsem ingyenes: a normál belépőjegy sokszorosát elkérheti érte a menedzsment. A Bars and Melody pozsonyi koncertjére például 20 euróba kerül egy jegy, aki azonban hosszabb csevegésre vágyik a fiúkkal, 200 eurót készítsen elő. Ez az összeg egyórás találkát tesz lehetővé, közös pizzázással. Plusz megtekinthető a hangpróba is, a bambino kap egy dedikált posztert, egy karkötőt és egy nyakba akasztható laminált passzt. Hetven euróért ugyanezek a szuvenírek járnak (hangpróba nélkül), de jóval kevesebb időt tölthetnek kedvenceik társaságában a rajongók. 
Nemcsak az úgynevezett „fiúcsapatok” turnéin praktizálják nagy előszeretettel a pénzkeresésnek ezt a furcsa módját, hanem szinte valamennyi világsztár esetében. Ma már szinte az számít csodabogárnak, aki nem vállal Meet and Greet találkákat (például Taylor Swift, a módszer egyik leghangosabb bírálója). De olvassunk bele az útmutatóba: 
„Igen, szabad megölelni Charlie-t és Leót, de kérünk titeket, a sérülések elkerülése érdekében ne ugrándozzatok, rohangáljatok a művészek, illetve társaitok körül! ” Vagy: „Szüleitek, kísérőitek jelen lehetnek a Meet and Greeten, de rendelkezniük kell normál belépőjeggyel a koncertre”. Sőt: „Mindenkinek csak egy fotó készítésére van lehetősége a Bars and Melody tagjaival, hogy az összes érdeklődőre sor kerülhessen. Baráti társaságok gyakran együtt is szeretnének fényképezkedni velük, ami nem jelent problémát, ám ez esetben már nincs lehetőség egyéni fotók készítésére. A szabály tehát: egy személy/csoport – egy fotó”. 
Tudatják továbbá a bambinókkal, hogy hiába visznek apró ajándékokat kedvenceiknek, ezek átadására nincs lehetőség, úgyhogy ne költsék a pénzüket feleslegesen. „Ehelyett inkább írjatok egy levélben valami kedveset a Bars and Melody részére, amit a helyszínen átadhattok az asszisztensnek, és a fiúk később, kényelmes körülmények között, útközben örömmel elolvassák üzeneteiteket.”
Azokra a rajongókra is gondoltak, akik hajlamosak „megőrülni” a fényképezőgép előtt, vagy fura pózokba vágni magukat. „Kérjük, kerüljétek az emberi piramisokat, a puszilkodást, a szökdécselést és hasonlókat. Ha (biztonságos) pózt szeretnének felvenni, kérjük, próbáljátok ki azt, mielőtt találkoznátok Charlie-val és Lee-vel”. 
Akinek ezek után még van kérdése, írhat egy megadott e-mail-címre, kizárólag angolul, és kizárólag a tervezett találka ügyében, mivel egyéb jellegű megjegyzésekkel, a fiúknak szánt üzenetekkel nem szabad zavarni az illetékeseket. 
Nos, szívesen végignéznénk egyszer egy ilyen Meet and Greetet, mert ezek a kötelmek és intelmek nyilván hosszú évek tapasztalatain alapulnak, és a megfogalmazásból ítélve több tinikedvenc popsztár „kísérőlevelében” is szereplenek. Kérdés, lesz-e valaha annyi pénzünk, hogy ki tudjuk fizetni a „VIP-megfigyelő szuperpasszt”.