Műveivel visszatért a gyökerekhez

Vajda Júlia kiállítása július 1-én nyílt meg, azon a napon, amikor A Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma tizennyolc éves lett. A kiállítás így méltó születésnapi ajándék az intézménynek és nekünk közönségnek egyaránt. Ez a képzőművészeti tárlat – amiként Jarábik Gabriella múzeumigazgató is kiemelte a megnyitón – részben arról is üzen, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma több területre kiterjedő muzeológiai szakmai tevékenysége mellett nem csak a múzeumtudományi és gyűjtőtevékenységének eredményeit prezentálja rendszeresen. A tizennyolc év alatt folyamatosan nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a hazai magyar képzőművészet értékeit is felkarolja, részben művészettörténeti kutatás eredményeinek prezentálásával, akár korszak, irányzat, akár már lezárt életmű új ismeretekkel kibővített bemutatásával. Részben pedig kortárs szlovákiai magyar képzőművészek munkásságának láttatásával. Nem különben arra is törekszik a múzeum – miként Vajda Júlia tárlata kézzelfogható példa rá –, hogy a tőlünk elszármazott magyar művészeket is megismertesse a pozsonyi közönséggel. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma értékőrző és értékbemutató tevékenységének köszönhető, hogy hazai magyar grafikusaink, festőink, szobrászaink és a kortárs, illetve az intermediális művészet területén alkotó művészeink is rendszeresen kiállíthatnak Pozsonyban. 

A műveivel a múzeumban most jelen lévő Vajda Júlia az egykori Csehszlovákiában Trencsénben járt elemi iskolába, gimnáziumba pedig már Pozsonyban, ahol 22 éves koráig élt a családjával – áll a múzeum sajtóanyagában. Később Budapestre költözött azzal a céllal, hogy festészetet tanuljon. Bár gyakran hazalátogatott Pozsonyba, festő férje, Vajda Lajos és művészi ambíciói miatt Magyarország lett az otthona. „Tipikus sorsa ez az egykori Osztrák–Magyar Monarchia szülötteinek – több ország és több nyelv kötötte az akkor élőket Európához. Azzal, hogy most Pozsonyban, Szlovákia fővárosában nyílt meg ez a kiállítás, Vajda Júlia visszatért a gyökereihez. Amikor az egész világon trend a nőművészek felfedezése a New York-i Modern Művészeti Múzeum kezdeményezését követve, öröm, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma is élt a lehetőséggel, aminek köszönhetően talán a szlovák művészeti közeg érdeklődését is sikerül felkelteni Vajda Júlia életműve iránt” – mondta Erdész László,  a szentendrei Erdész Galéria tulajdonosa, a kiállítás kurátora.

Vajda Júlia munkássága szoros szállal kapcsolódik a huszadik század főként hatvanas-hetvenes éveinek pulzáló képzőművészetéhez, amikor a modern művészet forradalma zajlott szerte a világban, amit mindenekelőtt a kísérletező tendenciák, az absztrakt, a konceptuális és a geometrikus törekvések erős térhódítása jellemezett. „A központ Párizsban és New Yorkban volt, a magyar művészek közvetlen részvételét, jelenlétet azonban a politikai indíttatású elzártság lehetetlenné tette. Vajda Júlia művészetének éppen az ad különös jelentőséget, hogy elzártsága ellenére szinkronban tudott maradni mindazzal, ami a képzőművészet területén a világban történt, és mindeközben megőrizte az egyéniségét, az eredeti gondolatokhoz való jogát” – emeli ki a sajtóanyag.

A kiállítás – ahogy fentebb is jeleztük – az interneten is elérhető. A múzeum virtuális tárlatvezetés formájában hozzáférhetővé tette a kiállítást Erdész László értelmező szövegeivel együtt. „A koronavírus-járvány nagyon rövid időn belül új ötleteket és formákat teremtett nemcsak a művészetben, hanem annak közvetítésében is. A virtuális galéria Vajda Júlia alkotói sokszínűségébe és a közel 3000 művet felölelő hagyaték egy részébe nyújt betekintést” – mondta Lépes Anikó, a múzeum igazgatóhelyettese. 

Vajda Júlia művészi világát a kiállításhoz kiadott katalógus Petőcz György által írt előszavának egyik összegző megállapítása átfogóan kifejezi: „Vajda Júlia festészete a szabadságtól – az egyén természetesen meglévő szabadságától –, a Semmi terhétől, a magára hagyatottságtól és felelősségtől »sújtott« emberi lét lenyomata.”