Mozogjon-e a kismama?

A fiatal lányok egyre nagyobb számban látogatják a fitnesz-stúdiókat, hogy alakjukat és egészségüket fitten tartsák. Többségük egyszer csak áldott állapotba kerül, amikor felvetődik a kérdés, hogy ki kell-e hagyniuk hoszszú időt a sportolásból. A terhesség alatti sportos mozgás nem veszélyes a magzatra, ha egyébként az anya a terhesség előtt is megszokta a sportolást. A mozgás nemcsak az anyának, hanem a gyereknek is jót tesz.

Az edzett izomzat a csontozatot sokkal jobban tartja, ezért a növekvő pocak kevésbé képes a deréktáji gerincszakaszt kibillenteni egyensúlyából, és ezért kevesebb derékfájdalom jelentkezik. Az edzés segít a szívnek és a vérkeringésnek, hogy a megnövekedett elvárásoknak megfelelően ellássa funkcióját.

Terhesség alatt nagy veszélyt jelent a trombózis, amely edzett nők esetén ugyancsak csökken. A rendszeres mozgás megakadályozza, hogy a testsúly a kívántnál nagyobb mértékben emelkedjen. A mozgás alatt a gyermek több vért és ezzel oxigént kap. Az oldalsó hasizmok erősödnek, így az anyaméh stabilabban helyben marad, a gyermek biztonságérzete növekszik.

Tudjuk azt is, hogy a gyermek egyensúlyszervének normális fejlődése érdekében fontos, hogy az anya a térben sokféle mozgást tegyen. Meg kell tanulnia, hogy hol van a térben a fent és a lent, ki kell, hogy alakuljon a térérzete, és meg kell, hogy kapja a kialakulóban levő érzékszervei fejlődéséhez szükséges ingermennyiséget, a lágy simításokat, masszázst, ringásokat. Ezért a koraszülötteket születésük után kell ezekben az érzetekben részesíteni, tehát hintáztatni, masszírozni, le és fel mozgatni.

A mozgás nemcsak a test, hanem a lélek és az önbecsülés miatt is jó és fontos.

Mit ne sportoljon a kismama?

Természetesen ugyanazokat a sportokat, melyeket a terhesség előtt űzött, nem folytathatja az anya minden korlátozás nélkül. Minden olyan sportot kerülnie kell, mely a sérülés veszélyét hordozza: küzdősportok, labdajátékok, ugrások, szertorna stb. nem engedélyezettek, sőt tabunak számítanak.

Mennyit egyen a mama?

A terhesség alatti táplálkozás régi szlogenje: „egyen két ember helyett”. Ám inkább a minőségre, és nem a mennyiségre kellene odafigyelnie. A testsúly a terhesség első felében nem lehet lényegesen több, mint a normál súly. A második felétől kezdődően a napi ételadag legfeljebb napi 300 kcal-val lehet több, mint a korábbi étkezésekkor. Azoknál a fiatal nőknél, akik a terhesség előtt a ma szépségideált képviselő, normálisnál 20%-kal alacsonyabb súllyal rendelkeztek, normális lehet a 12–13 kg súlygyarapodás is. A terhesség utolsó harmadában a tápanyagigény jelentősen megnő, ezért feltétlenül szükséges sok létfontosságú tápanyagot tartalmazó étel fogyasztása.

A terhesség utolsó heteiben javasolható a táplálkozásban jártas szakember, diétás orvos tanácsait kikérni. A vitamin- és ásványianyag-igény ebben az időszakban a nem terhesekhez képest 36%-kal nő meg, de tanácsos odafigyelni a jó minőségű fehérje fogyasztására is. (-de)

Mióta szerepel a testnevelés az iskolai oktatásban?

Hogy a kérdésre választ adhassunk, vissza kell térnünk a klasszikus ókorba, a görög világba. A spártai és az athéni nevelés egyik igen fontos része volt a gimnasztika, mely állami felügyelet alatt folyt az e célra létesített iskolákban, a palaisztrában és a gümnaszionban. Spártában a nők is végeztek gimnasztikát.

Miből állott a görög gyermekek testnevelése? A két legfontosabb testgyakorlat a futás és a birkózás volt. Emellett szerepelt még a távolugrás ólomlendítőkkel, célba és távolba dobás gerellyel és az ökölvívás. A testgyakorlat végeztével fürdő várt a fiatalokra. Az úszást is rendszeresen gyakorolták, fontosnak tartották, hogy mindenki tudjon úszni. Erre vall gyakran használt mondásuk: „Se úszni, se olvasni nem tud.”

A görög nevelés tehát igen korán felismerte a testnevelés fontosságát. Magyarországon a 17. században vonult be a sport az iskolába. Kezdeményezője Comenius Ámos János (J. A. Komenský), a világjelentőségű cseh pedagógus volt. Comeniust Lorántffy Zsuzsanna hívta meg a sárospataki kollégium újjászervezésére. 1650-től 1654-ig működött itt. Ekkor írta Fortius Redivius, a sárospataki iskola buzgó gondozóihoz a restség elkergetéséről c. munkáját. Kifejti benne, hogy a tanulásban elfáradt szellemet leginkább a futás, az ugrás, a dobás, a birkózás és főleg a labdázás üdíti fel. Az iskolai testnevelés kezdeményezője, a nagy cseh nevelő e szavakkal fejezi be munkáját: „Űzzétek ki a tunyaságot az iskolából! Nektek adom, nektek mondom, nektek ajánlom ezt a könyvemet, szeretett magyarjaim! Legyetek egészségesek és virgoncak! Egymást kölcsönösen buzdítsátok a serénységre, és űzzétek ki magatokból a renyheséget! Mert felkelőben van a ti napotok! Sol enim vester oritur!”

(net)