Mítoszt vagy történelmet?

Súlyos, nem könnyen emészthető oldalakon át. De hát nem ilyen volt a 20. század? Amit egyáltalán ért-e, érthet-e a ma élő? Főként az itt, a Kárpát-medencében élő olvasó. Olyan évtizedek után – a kommunista diktatúra korszaka –, amikor nem illett emlékezni. Amikor minden régire, a múltra a gyanú árnyéka vetült. Amikor a legveszélyesebbnek a közelmúlt felemlegetése bizonyult.

A történelem legnagyobb, civil lakosságot érintő tömeggyilkosságát, amely magyar közreműködés és egyetértés nélkül végrehajthatatlan lett volna, nagyon nehéz és fájdalmas dolog nevén nevezni. Az Apám helyett ezt teszi.

György Péter apja tudatosan elzárkózott a nyomasztó emlék elől. Az idillre vágyott. Amit egy időre Kádár léte és hatalmának eredete garantált neki s kortársai számára. Hogy ezt a rettenetes kérdést hosszú évtizedekre kívül helyezhetik a félelmeik, majd a lelkiismeretük világán. Pedig a szembenézés elkerülhetetlen. A szembenézés, amely sajnos évtizedeken át, az új évezredbe átnyúlva sem történt meg.

György Péter a huszadik század egyént és közösséget sújtó borzalmainak bemutatása mellett kérlelhetetlen pontossággal fogalmaz a legsúlyosabb tények megnevezésénél is. „…miként vált uralkodóvá a közöny, miként jutottunk oda, hogy ártatlan emberek nyílt kivégzésének erkölcsi felelősségét a többségi társadalom tagjai csak mérhetetlen nehézségekkel vonatkoztatják magukra, akkor érdemes visszautalnunk az 1938 és 1944 közötti évekre, ahonnan a rossz lelkiismeret és rossz közérzet javarészt ered.”

S bizony ez már a mát mutató, a szolidaritást, jövőképet nélkülöző, igen sok veszélyt magában hordozó állapotok s még inkább az okok egyértelmű megnevezése. Az egyenes, őszinte beszéd vállalása. Mitológia – vagy a történelmünkhöz való ragaszkodás? Az államtörténet nem lehet mitikus. Hogy újra ne rettenetes és nyomorult világok felé tartsunk. Nem négy-öt magyar alkalmi összeborulása, de húsz év komoly munkája kell ahhoz, hogy a magyarság – akár német példát követve – a traumatikus realizmusig visszajutva tegye a helyére múltjának holokauszt jelképezte részét, mondta György Péter a rozsnyóiaknak.

Napjaink egyik legfontosabb magyar nyelven megjelent könyvéről beszélgettünk július 9-én Rozsnyón a szerzőjével, György Péter esztétával, egyetemi tanárral. Az Apám helyett (Magvető, 2011) sok fejezetét tanítani kellene.

Ambrus Ferenc