Mitől nőtt púp Lojzi fején?

Linka Antal: „Nem engedem, hogy bárki is bántsa a gyerekeimet!” Emlékszik, mirólunk írta a Családi Körbe azt a riportot, hogy három gyereket fogadtunk örökbe. Hát most azért hívom, mert az egyiket úgy megverte az óvónő, hogy orvoshoz kellett vinni” – hívott fel a minap a diószegi Linka Antal.

– Akkor a Móni megverett, és oszt ráléptem a lábára, és azt mondta, hogy te nem fogol játszani. Én ráléptem a lábára, akkor megverett és ledobott, és csúsztam.

És miért nem akarta, hogy játssz, kérdezem. – Mert akkor rossz voltam – válaszolja a hatéves Lojzi. Szülei január 31-én diónyi púppal a homlokán és számos zúzódással az arcán látták őt viszont az óvodában, amikor szokásuk szerint délelőtt tizenegy körül érte mentek, hogy a másik örökbe fogadott gyermekükkel, Antival együtt hazavigyék. Az anya, Linka Viola korábbi dátummal kezdi az elbeszélést.

Ahogy a nevelőszülők látják

– Tavaly szeptemberben a gyerekeket beadtuk az óvódába, de a hónap vége felé az igazgatónő, Flaskárné azt mondta, hogy október elsejével az egyiket, Lojzit vegyük ki. Ő azonban idén már iskolaköteles, hát hogyan tehetik ki az óvodából?! Telefonáltam is a járási hivatalba, és ott is azt mondták, hogy erre az igazgatónőnek nincs joga. Úgyhogy nem vettük ki, de azóta az óvodában rátelepedtek – panaszolja. – A múltkor is úgy jött haza, hogy az arcán még látszott két ujj nyoma, és amikor megkérdeztem, mitől van, azt mondta, hogy az igazgatónő ütötte őt pofon azért, mert amikor sétálni készülődtek, nem jól húzta fel a cipőjét.

A csütörtöki esetet, ami miatt a sajtóhoz fordultak, Linkáné a következőképpen adja elő: – Amikor megláttam a gyereket, megkérdeztem, mit csináltak vele, hogyan került rá ez a seb. Azt mondta, hogy az osztályban rossz volt, és amikor kimentek játszani az udvarra, a Móni tanító néni azt mondta, hogy nem játszhat a többiekkel, megfogta a kezét és magához húzta. Akkor a gyerek belerúgott a tanítónő lábába, mire az fogott valamilyen botot, fejbe ütötte vele, aztán meg ellökte, hogy a földön csúszott. Az arcán attól vannak a horzsolások.

Linkáné elbeszélése szerint, amikor Lakatos Mónikától megkérdezte, mi történt, az óvónőre rátört a sírás, csak járkált fel-alá, és nem tudott válaszolni. – Amikor meg kihívattuk az igazgatónőt, hogy mi van a gyerekkel, ő hidegvérrel azt mondta, hogy az ilyesmi előfordul – kapcsolódik be a beszélgetésbe a férj, Linka Antal. – Mondtam, lehet, hogy előfordult, de többet nem fog, legalábbis az én gyerekeimmel biztosan nem, mert ebbe az óvodába többet nem jönnek. Linkáné folytatja: – Akkor én az igazgatónőnek megmondtam, hogy a múltkori esetet nem tettem szóvá, amikor megpofozta a Lojzit, s nem is tagadta, hogy ő verte meg a gyereket.

Az igazgatónőt is felkerestem, hogy beszéljek vele az esetről, ő cáfolta, hogy megütötte volna Lojzit. Mint mondta, csak szóbelileg fenyítette őt meg, hogy ráüt a szájára, ha továbbra is olyan csúnyán fog beszélni. Linka Antal szerint azért bánnak így a gyerekeikkel, mert úgy gondolják, nincs nekik senkijük, ezek csak örökbe fogadott gyerekek. – De ezt még csak véletlenül se gondolja senki! Mert én az életem is odaadnám értük, édesgyerekeimnek tartom őket. Tudom, hogy elevenek, de akkor büntessék meg úgy, hogy sarokba állítják, vagy valamilyen más módja is van ennek. Már többször úgy vettem ki az óvónők és főleg az igazgatónő szavaiból, hogy elvárják, én büntessem meg a gyereket azért, ha az óvodában rosszat tett. De hogy büntessem én olyanért, amit nem is látok, és nem is biztos, hogy megtörtént?!

Linkáék szerint a gyerekek otthon nem szoktak verekedni, és a harmadik örökbe fogadott gyerekkel, a négyéves Tinkával is nagyon jól el tudnak játszani. – Lojzival egyedül az a baj, hogy nem tud rendet tartani. Ha játszik valamivel, nem hajlandó elrakodni.

Linkáné még egy esetet említ, amit később az óvónők cáfolnak: – Nagyon rosszulesett a múltkor, mikor a gyerek elmondta, hogy reggelire volt kakaó meg kalács, és a többieknek adtak három szeletet, nekik pedig csak egyet. Amikor ő is kért duplát, azt mondták, te egyél otthon!

Lojzi arcán még negyednap is jól látszottak a zúzódások A Linka gyerekek csak délelőtt jártak óvódába, mert mivel az apa munkanélküli, és csak a háztáji gazdaságból tartja fenn a családot, az égésznapos óvodát nem tudnák fizetni. – Én nem is adtam volna őket óvodába, mert magamnak vettem ki őket az otthonból, nem az óvónőknek, de mivel kijött a törvény, hogy az iskolakötelesség előtt óvodába kell járni, hát beadtam őket. Nem akartam törvényt sérteni. De most már megsértem a törvényt, mert ebbe az óvodába nem adom őket többé.

A történtek után a Lojzit megvizsgáló pszichológus is azt ajánlotta, egy ideig semmi esetre se küldjék óvodába, mert a dolog nyomot hagyott benne. Egyébként az arcán még ottjártamkor, négy nappal az eset után is látszottak a horzsolások, a homlokán éktelenkedő diónyi púpot pedig az apa videófelvételen mutatta meg, melyet még aznap készített, mielőtt orvoshoz vitték volna a gyereket. A diószegi gyermekorvos a sebészetre küldte őket kivizsgálásra, s a szülők az ott felvett látleletet is megmutatták. Abban is az áll, hogy a gyerek homlokán 2x2 centiméteres ütésnyom látszik. A gyermekorvostól hiába próbáltam megtudni bármit is, ő rövid úton közölte, újságírókkal nem áll szóba. Linkáék elmondták, hogy az igazgatónő, Flaskár Karolina még aznap telefonált, és kérte, hogy ezt a dolgot intézzék el négyszemközt: – Azt mondta, úgysincs rá tanúnk, hogy a gyereket megverték, neki meg ott van három óvónő, akik azt fogják mondani, amit ő akar – így az apa. – Én pedig megfogadtam, hogy ha ezeket valaki csak szóval is meg fogja bántani, én mindenre képes leszek, mert nekem ezekért duplán kell felelnem, mintha a saját véreim lennének!

Linkáné azt is elpanaszolja, hogy a gyerekek szeptember óta az óvodában még egy verset sem tanultak meg. Pedig nem buták, mert amióta ő foglalkozik velük otthon, Anti már a nevét is le tudja írni, és mind a hárman megtanultak több verset. Hogy valóban sokat foglalkozik velük, arra bizonyíték, hogy a négyéves Tinka, aki még nem jár óvodába, egy képeskönyvet forgatva úgy mondja a verseket, mintha olvasná.

Mit mond a másik fél?

Lakatos Mónika: „Sosem ütöttem meg egyetlen gyereket sem.” A szerző felvételei – Aznap úgy háromnegyed tíz körül mentünk ki játszani. A gyerekek ott hajszolódtak az udvaron. Lojzit figyelmeztettem, hogy már ne szaladgáljon, mert a feje is izzadt volt, de ő nem hagyta abba, és egyszer csak elesett – idézi a történteket Lakatos Mónika, a magyar óvodások óvó nénije. – A teraszon az aszfalt sok helyen fel van púposodva, és ahogy elesett, az egyik ilyen dombon ütötte meg a fejét, az arcát meg az aszfalton nyúzta le. A homlokán mindjárt kijött a púp. Akkor rögtön bementünk, és nemsokára az anyukája jött érte, mivel ők ilyenkor szoktak járni a gyerekekért.

Az óvónő elmondta, ha bármi történik a gyerekekkel, azt mindig azonnal közlik a szülőkkel, de most Linkáné nem hagyta, hogy elmondja, mi történt. – Engem félrelökött, és csak Lojzit kérdezte. Akkor én az igazgatónőért mentem, közben az apuka, aki az ajtó előtt várakozott, azt kiabálta, hogy biztos a tanító néni volt. Az anyuka még egyszer kérdezte Lojzit, hogy ki lökte el, és arra a gyerek azt válaszolta, hogy vagy a Zsolti, vagy a Tomi. Úgyhogy még ő sem tudta pontosan. Arra az anyuka közölte, most hazamennek, és majd a gyerek otthon elmondja, mi történt.

Flaskár igazgatónő tagadta, hogy szeptemberben azt mondta volna a szülőknek, vegyék ki Lojzit az óvodából. – Arról volt szó, hogy a tanító nénik panaszkodtak, nem tudnak kimenni a gyerekekkel sétálni, mert félnek, hogy a Lojzi megfutamodik, és akkor nem tudnak mit csinálni. Én nem azt mondtam a szülőknek, hogy vegyék ki a gyereket, ilyet én nem is mondhatok. Csak azt, ha van idejük, hiszen munkába úgysem járnak, akkor jöjjenek el, és sétáljanak együtt a gyerekkel. Vagy, mivel úgyis tízig van tanulás, tíz órakor már elvihetik őt.

Az igazgatónő olyan megoldást is ajánlott Linkáéknak, hogy ne csak fél napra adják be a gyerekeket, hanem egész napra, mert amikor Anti egy ideig egésznapos volt, vele sokkal jobb eredményeket tudtak elérni. A szülők viszont nem tudják mindkét gyereknek fizetni az egésznapos óvodát, ezért maradtak abban, hogy tizenegykor jönnek értük. Amikor rákérdeztem, hogy a múltban volt-e valamilyen probléma Lojzival, az igazgatónő azzal tért ki a válasz elől, hogy a pedagógiai naplóból nagyon sok mindent ki lehetne olvasni, de a törvény nem engedi, hogy a gyerekekről adatokat adjanak ki. – Bármi volt is, a gyerekek soha nem lettek megütve – kapcsolódik be a beszélgetésbe Lakatosné. – Mondhatnék más dolgokat is. Például amikor az Antika kezdett oviba járni, egészen fekete véraláfutásos volt a füle, és amikor kérdeztem, hogy mi történt, azt mondta, a Lojzi volt. Két testvér így nem verekszik össze.

Azt is elmondta, hogy a gyerekek befogadták volna a Linka testvéreket, de azok nem akartak velük játszani, sőt inkább rosszat tettek nekik. – A múltkor Lojzi odacsukta az egyik kislány kezét az ajtóhoz. Én mindkét gyerek szüleinek elmondtam, mi történt Akkor a Linka apuka káromított a fiúra, azt mondta, hogy ő már nem tud velük mit kezdeni, és azt is mondta, hogy nyugodtan verjem meg őket. Arra én azt feleltem, hogy ne haragudjon, de én meg nem ütöm a gyereket, akármilyen rossz lesz.

Az igazgatónő elismeri, a baleset után valóban mondta, hogy az ilyesmi megtörténik, de nem arra gondolt, hogy megütötték a gyereket, hanem megtörténik, hogy a gyerek elesik és megüti magát. Aznap délután is azért telefonált Linkáéknak, mert kíváncsi volt, hogy mit mondott az orvos a sérülésekre, de Linkáné csak annyit közölt, hogy a gyerek lázas és nem tud enni. – A háttérből pedig hallottam, ahogy a férje kiabálja, hogy ő ezekért a gyerekekért még lőni is tudna, meg hogy csapja le a telefont, és akkor a felesége le is tette.

Különböző vélemények

Megnéztük az épület mögötti teraszt is, ahol Lojzi elesett. Az aszfaltburkolat valóban tele van a melegtől keletkezett kidudorodásokkal, amelyekben a rohangáló gyerekek könnyen megbotolhatnak. Az óvodások közül, mivel éppen délutáni alvás idején érkeztem, csak a Recska ikrekkel, Tomival és Zsoltival tudtam beszélni. Tomi elmondta, ő látta, amikor Lojzi az aszfalton megbotlott. Hogy kivel kergetőzött, arra nem emlékszik.

Lakatosné azt is cáfolja, hogy a sérülést megelőzően Lojzi belerúgott volna a lábába. Ugyanakkor elmondta, hogy reggelente a gyerekek éhesen jönnek óvodába, és Lojzi ilyenkor követelőzik. – Rugdal belém és dobálja utánam a játékot, hogy adjak neki enni. Hiába mondom, hogy a szakács néni még nincs itt, azt válaszolja, megmond az anyunak, hogy nem adtam enni. Soha nem történt meg, hogy a Linka gyerekek kevesebbet kaptak volna, mint a többiek.

Az igazgatónő úgy véli, Linkáék csak ürügyet keresnek azzal, hogy megvádolták az óvodát. – Arra gondoltam, nem attól félnek-e, hogy mivel nem tudják jól gondjukat viselni a gyerekeknek, eleveszik őket tőlük, pedig ez az egyetlen jövedelmük.

Ez a meglátás aligha helytálló, hiszen Linkáék az örökbe fogadott gyerekekért semmivel sem kapnak több támogatást, mint más háromgyermekes család, és tudvalevő, a legszerényebb körülmények közt is sokkal többe kerül három gyermek eltartása. Február 5-ére az igazgatónő összehívta az iskolatanácsot, hogy a Linkáék által terjesztett vádakat, amelyeket már a TA3 tévéállomáson is közzétettek, tisztázzák. Ezen Linkáék annak a pozsonyi Návrat nevű alapítványnak a képviselőjével jelentek meg, amely három évvel ezelőtt az örökbefogadásnál segítette őket. Ám amikor látták, hogy az iskolatanács ülésére sok szülő is eljött, visszafordultak, mert – Linka Antal állítása szerint az alapítvány képviselőjének tanácsára – nem voltak hajlandók a szülők előtt megvitatni az ügyet. Renata Kakvicová, az iskolatanács elnöke kérdésünkre elmondja, sosem találkoztak még hasonló esettel, hogy az óvónőket tettlegességgel vádolta volna meg valaki. Lakatos Mónikán kívül még két óvónő bizonyítja, hogy jelen voltak a balesetnél. – Úgy, mint a többiek, a Linka gyerekek is szaladgáltak. Többször is figyelmeztettük őket, hogy az egyenetlen terep veszélyes – ráadásul akkor nedves, csúszós is volt –, de nem fogadtak szót – emlékszik vissza a szlovák osztály magát megnevezni nem kívánó fiatal tanítónője. Ő úgy emlékszik, Lojzi megcsúszott és elesett, úgy ütötte be a fejét.

A tanács ülésén jelenlevő szülőknek sem volt jó véleményük a Linka gyerekekről. A már említett Recska ikrek anyukája elmondta, az ő Tomi fiának is volt már konfliktusa Lojzival, mert közbelépett, amikor az egy sokkal kisebb lányt akart bántani. Az ülésen jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a szülők is elítélik az alaptalan vádaskodásokat, és kiállnak a tanítónők és az óvoda mellett.

Hogy valójában mi történt január utolsó napján Diószegen, a Fučík utcai óvoda teraszán, annak elbírálása nem a riporter feladata. Egyformán hihetetlen, hogy egy óvónő megverjen egy gyereket, mint az, hogy valaki minden ok nélkül ilyesmit állítson. Az ügynek valószínűleg lesz folytatása, mert Linkáék elhatározták, hogy bírósághoz fordulnak a gyermeküket ért sérelem miatt, az igazgatónő pedig kilátásba helyezte, hogy ebben az esetben az óvoda is jogi úton vesz elégtételt a rágalmazásért.