Mit tennénk el DVD-n 2013-ból? - Szavazás

A filmes év a legunalmasabb, legérdektelenebb és egyszersmind a leghosszabb filmek Oscar-gálájával kezdődött, olyan feledhető alkotások furcsa felértékelésével, mint az Argo, a Lincoln vagy a Bin Láden hajsza. A jelenségből arra lehet következtetni, hogy ha Amerika történelmének valamely bűntudatot kiváltó epizódjáról készül legalább két és fél órán át tartó, megfelelően vontatott film, az szobrot kap. Quentin Tarantino posztomdern westernje, a Django elszabadul volt a gála egyetlen méltán díjazott darabja. Később, az év során aztán időről időre felbukkantak kimondottan érdekfeszítő, sőt, kimagasló alkotások.Összességében elmondható, hogy a filmipar mainstream vonalára egyre jellemzőbb a kiszámítható marketingstratégia: megbízható formátumok – folytatások, újraforgatások és adaptációk – a végkimerülésig. Kockázatmentes, kipróbált brandek többedik epizódjai lepték el a mozikat. A képregényadaptációk idén is folytatták heveny szaporodásukat, a komixhősök sorát 2013-ban Superman (Az acélember) egészítette ki. A néző tudja, mit kap a pénzéért: ismeri a történetet, és a zsigereiben érzi, milyen módon lesz az elmesélve.De nézzünk meg néhány emlékezetes mozit 2013-ból!
 Hajsza a győzelemértA tömegfilm kategóriájában mégis létrejött egy igencsak kiemelkedő mozi: a Hajsza a győzelemért. Ron Howard tökéletes iparosmunkája a rivalizálás témájával foglalkozik Niki Lauda és James Hunt Forma 1-es pilóták történetén keresztül. A film hihetetlenül jó arányérzékkel készült: képes pontos jellemrajzokat bemutatni, s azok fejlődését dinamikus, akciódús stílusban ábrázolja. Ráadásul a Forma 1-et olyan módon közelíti meg, amely még azoknak is érdekessé teszi, akiknek mindeddig csupán vasárnapi hosszan tartó zümmögést jelentett. Például nekem.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"132389","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]GravitációLátványfilm kategóriában az idei győztes alighanem a Gravitáció. Az űrben játszódó monodráma az Imax 3D technika eddigi legkiemelkedőbb alkalmazása. Nem túlburjánzó, parasztvakító effektusokkal bombázza a nézőt, hanem kreatív látvánnyal, amelynek precíz feszültségkeltés ágyaz meg. A történet egyszerű: egy baleset következtében szétesik a műhold, a katasztrófát túlélő asztronauta (Sandra Bullock) kisodródik az űrbe, s az abszolút egyedüllétben és eltávolodottságban találja magát, ahonnan igyekszik valahogy hazajutni. Könnyen azanosulunk a főhőssel és hihetelenül intenzíven éljük meg az emberektől, otthontól elzártság dermesztő érzését. Az űr fizikáját pedig az említett 3D technika megdöbbentően hatásosan közelíti meg.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"132390","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]FogságbanA Fogságban című krimi a korhatáros filmek közül emelkedik ki magasan. Ez a sötét tónusú, izgalmas krimithriller egy elrabolt kislány után való nyomozást mutat be, de a mozi középpontjába inkább a krízishelyzetben való helytállás került. Az apa (Hugh Jackman) nem tudja passzívan várni a rendőrség munkáját, ráadásul nem is bízik meg szakértelmében, így párhuzamosan saját nyomozásba kezd. Az önbíráskodás és a szeretteinkért való felelősség közötti ellentmondásra mutat rá a film: az apa meglátásaival és döntéseivel eleinte teljes mértékben azonosul a néző, majd egyre több a nem világos, vitatható helyzet és tett, amikor megkérdőjeleződik a morális helyénvalóság. Meddig ruház fel önbíráskodási joggal a szülői felelősség? Felruház egyáltalán? Ezeket a kérdéseket veti fel Denis Villeneuve filmje.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"132391","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]DisconnectHenry Alex Rubin Disconnect című alkotása egy Inárritut idéző, laza szállal összefűzött sorsokból álló kollázs. Az elidegenedés, az élő kommunikáció hiányának témáját járja körül több generáció és társadalmi réteg szempontjából. Igen, ez az a bizonyos moralizáló típusú film, amelyet gimisekkel szoktak megnézetni igazságérzetük iránytűjét kallibrálandó, viszont egyáltalán nem szájbarágós. Okos, többrétegű és elgondolkodtató.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"132392","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]Adele élete, Mielőtt éjfélt üt az óraA szerelmet, a párkapcsolatot és annak krízisszituációit ez a két film zseniális érzékenységgel ábrázolja. Abdellatif Kechiche Adele élete című alkotása leginkább a maximálisan hiteles színészi játékkal kápráztat el. A tizanhetéves forma, tanárnak készülő, alsó középosztálybeli gimnazista lány, Adele, és a festő szakos, extravagánsabb, értelmiségi családból származó Emma szerelmének kibontakozását majd tönkremenetelét meséli el a film. A homoszexualitás felvállalásának két ellentétes stratégiája, az osztálykülönbség, az intro- és az extravertált karakter közti feszültség jelöli ki a kapcsolat fő erővonalait.Richard Linklater Mielőtt éjfélt üt az óra című alkotása a trilógia előző két részéhez hasonlóan a tökéletesen megírt dialógusokkal varázsolja el a nézőt. Az idei epizód is szinte egyetlen hosszú beszélgetésből áll. Jesse és Céline 18 éve ismeri egymást, 9 éve élnek együtt, immáron ötéves ikerkislányaikkal. A kezdeti lángoló szerelmet már a gyerekvállalás és az együttélés által átírt kapcsolat váltotta fel, amely egyfelől a közös ügy által „kollegializálta“ a két embert, másfelől a dominanciaharcot is beindította közöttük. Főhőseink az új helyzetből adódó kríziseket igyekszenek humorosan, okosan, szeretnivalóan oldani.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"132393","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"132394","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]The MasterAz idei év felhozatalából személyes kedvencem Paul Thomas Anderson The Master című mozija. A bizarr hanghatások és képek, Joaquin Phoenix és Philip Seymour Hoffman tökéletes játéka, valamint a hipnotikus elbeszélői stílus együttese egészen különleges hatást gyakorol a nézőre. A megistenült, Ron Hubbard-szerű álintellektuális szektavezető és az alkoholista, állatias ösztönlény közti furcsa viszonyt írja le, mely hol az apa-fiú, hol a mester-tanítvány, megint máskor az egyenrangú barátság formájában működik. Mindkét figura hemzseg a hibáktól, mégis közel kerülnek hozzánk. Annak a furcsa jelenségnek lehetünk tanúi, mikor egy hazugságra, szemfényvesztésre épülő, fanatizáló koncepció paradox módon mégiscsak segít egy emberen. A film a koncepciók és autoritások helyi értékére hívja fel a figyelmet, árnyalja véleményalkotásunkat.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"132395","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] GYENES GÁBOR