Mit olvas Száz Pál?

A sokáig költőként számon tartott Viera Benková Stred sveta a iné prózy című könyvét idén nyáron szereztem be a kiadóban (Slovenské vydavateľské centrum) Báčsky Petrovecben (Báčki Petrovac). Michal Babinka költő Sviatok jazier című válogatáskötetét is ekkor túrtam ki az újvidéki Nublu antikvárium egy eldugott polcáról. Több kysáči (Kisač) Babinkáról szóló anekdota végighallgatása után – itt telepedett meg a költő, a helyi könyvtárat is róla nevezték el – kezdtem a kötet verseit ízlelgetni.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"253521","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"346"}}]]A történetek általában az intenzív iváson túl kezdődtek és a hajnalhoz kapcsolódtak, a másik szereplő és a helyszín változott. Hol egy helyi szorgos traktorista volt a kysáči határban, hol pedig Mika Antić, a zseniális szerb költő a Pétervárad alatti kocsmák egyikében. S mint mondtam: ízlelgetni kell Babinka verseit és Benková regényét is, éppen a nyelvi sokszínűség és kifinomultság okán. Leleményessége, bevallom, gyakran késztet az online „SAV-kás” szlovák nyelv szótárának használatára. Babinka lenyűgöző nyelvi gazdagsága, olvasottsága (szerbet tanult és tanított egyébként) főként az asszociációk vezette költői képek láncolatosságában teljesedik ki. Az elevenség mindent áthat: a bácskai földet, a szexualitás megélést, a csipkelődő iróniát éppúgy, ahogy a halál elkerülhetetlenségét. A hatvanas években jelentkező generáció ősereje lüktet Babinkában, miközben sajátos grammatikával artikulálódik. A hullócsillagok azonban korán halnak. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"253522","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"457","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"315"}}]]A petroveci Viera Benková regényében dialektális szavakkal is gyakran találkozunk. Szilánkos szerkezete miatt (Michal Harpáň egy tanulmányában kollázsszerűnek mondja) egyaránt olvasható regényként és kisprózagyűjteményként. A szöveg a krónikát idézi, a szövegrészekhez évszámok kapcsolódnak (1745-től 2002-ig), a történetmondás mégsem lineáris. Bár generációk lánca sejlik fel, inkább a táj mítoszát olvashatjuk.