Mit olvas? Monika Kompaníková író

Amikor az Artforumban még a kiadása előtt beszéltünk a könyvről, nem voltunk túl lelkesek, úgy éreztük, nagyon vékony jégen táncolunk. Képzeljék el Somorját, Szepsit vagy Érsekújvárt háborúban, a nem túl messzi jövőben. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"265526","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","style":"width: 600px; height: 832px;","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

ENSZ-csapatok a demarkációs vonalon valahol Magyarország és Szlovákia között, árvai-kiszucai zászlóalj, Spytihnev cseh század vagy a Fekete farkasok cigány gerillacsapat, Duna menti háború. Az így felállított történet talán valószínűtlennek, mesterkéltnek tűnik, de emlékezzenek csak vissza az éveken át tartó magyar–szlovák viszályokra, a közös történelemre, és emlékezzenek a kilencvenes évek Balkánjára, és rögtön megfagy az ereikben a vér. A könyv viszont vicces és szaftos, tele bizarr helyzetekkel és alakokkal, akikkel a családjukban vagy a szomszédban is találkozhatnának. Ami érdekes, hogy mostanáig nem sejtem, ki az a Peter Pečonka, az egyetlen dolog, amit az álnév alatt író szerzőről tudok, hogy a tavalyi Poviedka verseny döntőse.