Mikor megmozdul a fotográfia

David LaChapell, valamint René&Radka világklasszis fotóművészek kiállításai után, amelyek tavalyelőtt és tavaly nagy látogatottságot értek el a Pozsonyi Városi Galériában, idén az intézmény az elismert belga művész újszerű alkotásaival várja a különleges vizuális megoldásokra kíváncsi közönséget. A Pálffy-palota legfelső szintjét belsőépítészetileg, elsősorban fénytechnikailag Kurt Stallaert kiállításához alakították, hogy maradéktalanul érvényesüljenek a moving stillsnek nevezett alkotások, illetve hogy a nézőt olyan atmoszféra vegye körül, amely erősíti a moving stills-élményt – intenzívebbé teszi a képmezőben lelassított mozgás érzékelését. Kurt Stallaert elismert divat- és reklámfotós, aki a művészfotó területén is alkot – erről Pozsonyban a Bodybuilders sorozat fotói tanúskodnak. Ám ahogy pozsonyi kiállításának sajtótájékoztatóján említette, igyekezett a fotóból új területre lépni, azaz új műfajt továbbfejleszteni belőle. Ez lett a „mozgó képmezejű fotográfia”, vagyis a moving stills. Stallaert abból a tapasztalatból indult ki, hogy egy fotó előtt, legyen az bármilyen figyelemfelkeltő, az ember megáll egy időre, aztán továbbmegy. Másnap elhalad mellette, harmadnap épp csak regisztrálja, mert – ha olyan az a fotó –, egyetlen látványvalóságával rögzül a vizuális emlékezetben, és onnan bármikor előhívható. Kurt Stallaert olyan fotóművészeti vizuális alkotást szeretett volna teremteni, amely mindig más látványt nyújt – nem egy, hanem több (sok) folyamatosan változó, mozgó látványvalóságot mutat. A moving stills – a rögzített képhez műszakilag hozzáadott idő- és mozgástényezőknek köszönhetően – minden pillanatban más valóságot mutat, térhatású képmezőben. A technika által (nagy gyorsaságú kamera felvételeinek lelassításával) időben elnyúlt-elnyújtott „hosszú” élő-mozgó kép születik.A moving stills alkotások két művészeti ág, két médium, a fotó és a film mezsgyéjén egyensúlyoznak. A moving stills már nem fotó, hiszen a valóságnak nem egyetlen megörökített, mozdulatlanságba merevített pillanatát mutatja. De még nem film, mivel nincs narratív tartalma, a mozgás „csupán” a változást eredményezi, vagyis az ábrázolt szituáció valamilyen irányba történő elmozdulását, átalakulását, kibontását és kibontakoztatását hívja elő. (Ugyanakkor nem is videó, mivel egyrészt nem egy megállítható és visszatekerhető, a kiindulópontból újra ugyanúgy indítható mozgóképanyagról van szó, másrészt a moving stills a videó alapú munkával szemben egy fő témát ábrázol, és arról a teljes vizuális információt közli, s nem tereli, nem vezeti át kiegészítő témákra a néző figyelmét.) A moving stills a statikus fotóállapot, a fő téma elmozdulással történő állapotváltozása. Minden, amit közölni akar, az az adott fotó-alaphelyzetből, tehát ugyanabból a témából fakad, s minden mozzanat, minden változás újabb és újabb teljes értékű vizuális információ. Az egyik moving stills alkotáson a képmező nagyon lassú változása révén egy medencét átúszó teltkarcsú hölgy teljesítményét követhetjük nyomon, ahogy dús idomaival megmerül a vízben, majd célba érve kikászálódik a medencéből. Egy másik alkotás öt képkeretben valósul meg. Egy középre helyezett képmezőből fehérneműbe öltözött négy figura indul el, és szép lassan átvándorolnak a kép négy sarkában elhelyezett négy üres képkeretbe. Ahogy folyamatosan lépnek ki a kiinduló mezőből, ugyanolyan egyenletesen jelennek meg a négy üres keretben. A fent látható képen pedig az asztal fölé belengő függöny van állandó mozgásban – ezen a fotón nem a lelassított mozgás érzékelhető, hanem a reális: a függöny úgy leng, ahogy kintről a szél fújja, hol erősebben, hol mérsékelten. A moving stills azon alapszik, hogy a néző folyamatosan vár valamilyen lényeges momentumra. Várja, hogy a szépen túl valami igazán fontosat fog látni, s ez kíváncsivá teszi mindig újabb mozzanatokra, azaz a képmezőn a mozgás révén előtáruló részletekre.A kiállítás 2014. február 16-áig tekinthető meg.