Mi a fene történt a kastélyban?

Itt nem a látvány dominál, hanem a rafinált sztori és a színészi alakítások. Egy szándékosan béna autós üldözést kivéve nem sok akció zajlik a két óra alatt, jobbára emberek kommunikálnak egymással belső helyszíneken. De minden szónak, gesztusnak, szemvillanásnak jelentősége van, hogy aztán a végén kapjunk egy hatalmas csattanót, pedig azt hittük, tudjuk, ki a gyilkos. 

Szerintem Rian Johnson kamaszkora óta egy ilyen filmet szeretett volna rendezni. És a vegyes fogadtatású Star Wars: Az utolsó Jedik után igazi felüdülés lehetett számára ez a teljesen másféle munka. Meg akarta teremteni a saját Sherlock Holmes-figuráját, vagy Poirotját, aki pengeéles logikával és félelmetes megfigyelőkészséggel rendelkezik, emellett jó pszichológus is. Nem véletlen, hogy ez a nyomozó (Daniel Craig játssza) tréfásan Watsonnak szólítja egyik kollégáját, és az sem, hogy kiemelt szerep jut a kutyáknak, lábnyomoknak, apró tárgyaknak. Az alaphelyzet és a lezárás Agatha Christie-t idézi: a családból mindenkinek van indítéka a gyilkosságra, a nagy leleplező jelenetre pedig összegyűlnek a szalonban. 

Nagyon keveset árulhatunk el a filmről, mert tele van váratlan fordulatokkal. Legyen elég annyi, hogy a gazdag, sikeres krimiírót a 85. születésnapi partit követő reggelen elvágott torokkal találják. Az első jelek öngyilkosságra utalnak, de azért van itt pár gyanús részlet. A népes család tagjai egytől egyig rajta élősködtek, amit az öreg (Christopher Plummer) nehezen viselt, egyenként le is pucolta a rokonokat a szülinapi partin. Kedvenc bögréjén a következő felirat virít: „Az én házam, az én szabályaim, az én kávém”. Erről a bögréről nyit a kamera az elején, a végén pedig erre közelít rá, de akkor már másvalaki kávézik belőle – ez az év eddigi legjobb vizuális poénja. 

Sztárkavalkádot látunk (Daniel Craig, Chris Evans, Don Johnson, Ana de Armas, Michael Shannon, Jamie Lee Curtis, Toni Colette), és többen közülük láthatóan élvezik, hogy sekélyke filmek, sorozatok után végre értelmes feladatot kaptak. Chris Evans például az Amerika Kapitány után vigasztalódhatott ezzel a szereppel. Daniel Craig viszont hiába meggyőző nyomozó, nem igazán lehet belőle új Sherlock Holmes, mert az agyunk immár menthetetlenül összeköti őt James Bond figurájával. Úgyhogy inkább tekintsük ezt a színészválasztást gegnek, mert annak viszont remek. 

A forgatókönyvet is a rendező jegyzi, és mindenkinek írt legalább egy jelenetet, ahol az illető a főszereplő, vagy ő üti le a poént. Egy békebeli krimiben általában nem sokat törődnek a jellemábrázolással, a figurák inkább klisészerűek. Rian Johnsonnak azonban sikerült hús-vér karaktereket teremtenie néhány ügyesen megválasztott dialógus segítségével. Nemcsak a múltjukba látunk bele, hanem olyannyira kikerekednek, hogy akár külön novellát lehetne írni minden családtagról. (A forgatókönyvért Johnson Oscar-jelölést kapott.) 

A film viszi magával a nézőt, aki végig feszülten figyel, jár az agya, rakosgatja a mozaikkockákat, és amikor már majdnem összeáll a kép, valaki felborítja az asztalt. Ami a lényeg: Johnsonnak sikerült újraértelmeznie egy régi, kopottas műfajt, amiről a legtöbben már lemondtak. Nemcsak a briliáns sztorival és a meggyőző karakterekkel tud hatni, hanem a zenével, a vágással, az apró, rejtett poénokkal és a díszlettel is. Ez utóbbi ugyanolyan mívesen adja vissza az ódon kastélyok hangulatát, mint a mai kort – az egyik jelenetben például a szereplő átrohan egy fodrászüzleten, hogy lekoptassa a nyomozót, és a hátsó kijáraton át távozva találkozzon egy másik szereplővel. Azt a helyiséget úgy rendezték be tíz másodperc kedvéért, mintha egy működő fodrászat lenne. Az ódon kastély könyvtárszobájában szinte érezzük a bőrkötések illatát. A fotelban gubbasztó, okostelefonját nyomkodó 16 éves unoka figurája pedig külön misét érdemelne, mert két világot hoz össze a rendező egyetlen képben. Ráadásul egy mai kellékkel eléri, hogy a néző elfogadja a régies környezetet, hogy ne díszletnek tekintse azt, hanem valós térnek. 

Az ilyen nüanszok miatt ezt a filmet kétszer-háromszor is meg lehet nézni, annak ellenére, hogy már tudjuk a végét. 

Tőrbe ejtve (Knives Out / Na nože). Amerikai krimi, 2019, 130 perc. Rendező: Rian Johnson. Szereplők: Daniel Craig, Ana de Armas, Chris Evans, Jamie Lee Curtis, Don Johnson, Michael Shannon, Toni Colette.