Mészáros Márta hetvenöt éves

1931-ben született Kispesten. Édesapja, Mészáros László szobrászművész ösztöndíjjal több évet töltött Rómában és Bécsben. A család 1935-ben a Szovjetunióba költözött, ahol apja Frunze városában a kirgiz művészeti akadémia egyik alapítója lett. Három évvel később letartóztatták és koholt vádak alapján kivégezték, a kislány és két testvére nem sokkal később elvesztette édesanyját is. A gyerekeket a magyar kolónia vette gondjaiba, s az ő segítségükkel tértek haza 1946-ban. Mészáros Márta minden álma az volt, hogy filmrendező legyen, ezért 1952-ben tragikus emlékei ellenére visszatért a Szovjetunióba, s beiratkozott a moszkvai filmfőiskolára.

Korai munkái közül a Szívdobogás volt a legsikeresebb (1961), amely egy kisfiú műtétének történetét meséli el. Első játékfilmje az Illés együttes közreműködésével készült Eltávozott nap volt 1968-ban, az állami gondozásban felnőtt fiatal nő szerepét Kovács Kati énekesnőre bízta. A szövőgyári munkásnők között játszódó alkotás vegyes visszhangra talált: sokaknak nem tetszett az öntudatos, maga sorsát határozottan irányító főszereplőnő alakja. A rendezőt további filmjeiben is (Holdudvar; Szép lányok, ne sírjatok) a nők döntéshelyzetei és magatartásformái foglalkoztatták. Sokan a túlzó feminista jelzővel illették, Magyarországon olykor kedvezőtlenül fogadták tabukat döntögető témáit és az addigiaktól eltérő szemléletmódját. Külföldön viszont feminista mozgalmak hivatkoztak rá, a hetvenes években számtalan díjat nyert Nyugat-Berlinben, Chicagóban, Cannes-ban, San Sebastianban, s a legismertebb magyar rendezők egyike lett.

Az 1975-ös Örökbefogadás egy intézeti kislány és egy negyvenéves nő egymásra találásáról szól, az egy évvel későbbi, Magyarországon indulatokat és botrányt kavaró Kilenc hónapban a főszereplő Monori Lili a filmvásznon szülte meg saját gyermekét. 1977-ben készült Ők ketten című alkotása, az egyetlen film, amelyben Marina Vlady francia színésznő és férje, Vlagyimir Viszockij, a legendás orosz énekes együtt szerepelt.

1982-ben született meg a rendezőnő pályáján új fejezetet nyitó, önéletrajzi ihletésű Napló-sorozat első része, a Napló gyermekeimnek (1987-ben követte a Napló szerelmeimnek, 1990-ben a Napló apámnak, anyámnak, 1999-ben pedig a Kisvilma – Az utolsó napló). A kényes politikai téma miatt az első rész időlegesen dobozba került. A sorozat a rendezőjéről mintázott Julcsi sorsát és eszmélését követi nyomon gyermekként, kamaszként és fiatal nőként. Az első rész az 1945-ben hazatérő család megpróbáltatásairól, a kamaszlány ébredő ösztöneiről szól. A második részben a hősnő Moszkvába kerül, filmrendező lesz és apja nyomát kutatja, míg a harmadik részben a hősnő a forradalom végén hazatér Moszkvából, hogy rádöbbenjen a valóságra. Az utolsó darab Kirgiziában játszódik, ahol Mészáros Márta gyermekkorát töltötte, s a Napló-trilógia előzményeiről szól.

1993-ban a Magzat, amelyben egy kétgyermekes anyát állít válasz elé újabb terhessége, az asszonyi életproblémák ábrázolásához tért vissza. Két évvel később Edith Stein, a zsidókkal sorsközösséget vállalt mártír-apáca életének drámájáról készített filmet A hetedik szoba címmel, az 1999-es A szerencse lányai egy Lengyelországban szerencsét próbáló, de prostituálttá váló asszony drámája. 2001-ben táncfilmet készített Bartók A csodálatos mandarinjából, az eredeti történetet a mai korba helyezve át. Legutóbbi nagyszabású munkája az 1956-os forradalom tragikus sorsú miniszterelnöke, Nagy Imre életéről készült A temetetlen halott (2004).

Mészáros Mártát 1985-ben érdemes művész címmel, 1990-ben Kossuth-díjjal, 2004-ben pedig a Magyar Mozgókép Mestere címmel tüntették ki. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapott nemzetközileg is nagyra becsült filmjeiért, művészi munkássága elismeréseként. A rendezőnőnek egy korábbi nyilatkozata szerint további tervei vannak, így többek közt Marie Curie-Sklodowskáról, Báthory Erzsébetről, Karády Katalinról forgatna filmet. Mészáros Márta több évtizede Budapest és Krakkó között ingázva él Jan Nowicki lengyel színésszel, aki filmjeinek főszereplője.