Megmérni a mérhetetlent

Vojtek Lili, a versmondók I. kategóriájának győztese és a III. helyezett Csikmák Katalin MáriaSomogyi Tibor felvételeAz egyik kávészünetben azt kezdték el többen is számolgatni, ha Szlovákiában minden magyar iskola mindegyik osztálya bekapcsolódott ennek a felfutó versenynek az elődöntőibe, és minden osztályból csak két gyerek, fiatal tanult meg egy-egy verset, ez óvatos becslések szerint is mintegy háromezernyi verset tanuló emberkét jelent. Nekik még fontos az anyanyelven zengő vers, szöveg, ének. Hogy a fentebb említett produkció vagy átélt szöveg miként hat vissza előadójára és annak környezetére, ez mérhetetlen, de fluidumként erősen észlelhető óriási szellemi potenciál.

Már nem kétséges, Rimaszombatban helye és tere van a versenynek. Az idei szervezésben oroszlánrészt vállalt Kamenár Éva, aki szakmaiságával, emberségével olyan hangulatot, szellemi környezetet tudott teremteni helyi segítőivel együtt, amely példamutató lehet a jövő számára. Az idei vers- és prózamondó versenynek azonban mégis volt egy megkérdőjelezhető, nem minden résztvevő és minden zsűritag számára igazán és egyértelműen elfogadható része, ez pedig az egyfordulós döntő ismételt bevezetése. Az rendben lenne, hogy minél nagyobb létszámú egy-egy szakmai zsűri, annál árnyaltabb, megalapozottabb döntés születik, viszont így bármennyire is igyekezett a néző, semmiképpen nem volt képes arra, hogy egy-egy általa meghallgatásra kiválasztott kategórián kívül a többi kategóriában történtekről is empirikus tapasztalatokat szerezzen. Ezenkívül: mind a zsűri, mind pedig az értékelésekre kíváncsi versenyzők a lehető legnagyobb mértékben leterhelődtek. Talán mégis jobb lenne visszatérni ahhoz a már bevált módszerhez, amikor a szakmai zsűri egymást váltva az elődöntőkön kiválasztja az arra legérdemesebbeket, akik aztán egy igazi, jó értelemben vett feszültséggel teli döntőn mindenki előtt megmutatják tudásuk legjavát. Személyes tapasztalás: bármennyire is igyekeztem, nem tudtam a jelenlegi szlovákiai magyar versmondás színvonaláról átfogó képet alkotni, mert csak a gálán hallhattam a legeslegjobbakat, így nem tudtam őket viszonyítani ahhoz az élvonalhoz, amelyből kiválasztattak. A díjkiosztó gála egyébként összefogott, jól pergő, kiegyensúlyozott volt. Némi üröm az örömben, hogy még mindig nincs kultúrája nálunk a maroktelefon használatának: elborzasztó élmény egy Szilágyi-vers trópusába becsörgő géphang.

Mit olvasnak, mit mondanak, milyen irodalmi élményeket élhetnek meg a ma vers- és prózamondásra vállalkozók? A szövegválasztáson sok minden múlik. Mindig vannak éppen divatos írók, szerzők vagy műfajok, amelyek dominánsan megjelennek az országos döntőn. Idén a legkisebbeknél például a nemrég elhunyt Lázár Ervin szövegeiből hallhatott többet a zsűri és a közönség, de nagyon értékes és igényes Mészöly Miklós-, Bálint Ágnes-, Móra Ferenc-szövegekkel is készültek a gyerekek.

A „játszani is engedd”, mint nevelési módszer, még mindig nem elég erős. Tapasztalat, hogy a magát versmondásra elszánó gyermekre komoly hatással van a pedagógusi „félreidomítás”, amely olykor éppen azt a játékosságot tompítja el, gyomlálja ki a kis előadóban, amitől annak vers- vagy szövegmondása eredetibb, átéltebb, tisztább lenne. A harmadik kategória versenyzői azonban komoly meglepetéseket okoztak. Náluk már érezhető, érdeklődési körük nyitottabbá vált, előadásmódjuk kimunkáltabb, magukat adják. A gyermekpszichológusok szerint a most már sokkal korábban kezdődő kamaszkor lázadásainak minden erejét belevitték a szövegmondásba. Érettebb, élményt adó előadások születtek, közlési szándékkal. Ugyanezt elmondhatom a negyedik kategória versenyzőiről is. Jó színvonalú, távlatokat sejtető előadásaiknak voltak tanúi a nézők. Igazi kellemes és biztató meglepetésként hatott, hogy újra magas színvonalú, erős mezőnyű volt a felnőttek kategóriája. Mintha ismét kedvet kaptak volna az egyetemisták, sőt a közép- és az idősebb korosztály tagjai is ahhoz, hogy verset mondjanak. Itt már olyan kialakult, egyéni hangvételű előadások voltak hallhatók, mint például a versmondók közt induló Nagy Gábor megrendítő verse, Culka Ottó cizelláltan kimunkált, megélt, izzó előadása, vagy Rakottyai Katalin emlékezetes, ironikus drámai monológja a próza kategóriában. A lírai színpadok számára meghirdetett versengésbe most még csak két csapat nevezett be, viszont olyan érett, kidolgozott produkciókkal érkeztek, amelyek azt mutatják, ez a kategória dinamikus fejlődés előtt áll. Sejteni vélem, hogy egy-két éven belül a vers- és prózamondó verseny egyik legerősebb kategóriájává növi ki magát a lírai színpadok versengése. A megzenésített verseket előadó csapatok és szólisták száma idén szintén örvendetesen meggyarapodott. Tíz versenyszámot hallgatott meg a megzenésített verseket értékelő szakemberek csoportja, jó színvonalú, érdekes és egyéni hangzásvilágokat megtapasztalva.

Az országos versengés zsűrije komoly, felelősségteljes munkát végzett, óriási terhelés alatt. Ami nagyon fontos, az idei versenyen személyre szóló, megalapozott, jól használható tanácsokat, korrekt értékelést kapott minden versenyző. Talán ha arra is jutna idő és pénz a jövőben, hogy mesterkurzusokat vezessenek a szakemberek, az olyan színvonalbeli emelkedést hozna, hogy az országos fesztiválnak még erősebb kisugárzásra lenne. Az idei XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny kísérőrendezvényeiről szólva azt lehet elmondani, a fesztivál hangulatát kikerekítve, szellemi felüdülést, töltekezést, játékosságot, színt és élményt hoztak. Kiállítások sora mellett igen fontos, új elemekként nagyon tisztán, nevelően hatottak a játékos irodalmi foglalkozásokon történtek. Szabó Csilla és Várady Kornélia igazi játékmesterei és partnerei voltak a tekintélyes számú résztvevőnek. Színházi produkciókból sem volt hiány, a Hólyagcirkusz előadása vitathatatlanul hatásos volt, ám mivel alternatív színházi produkcióról van szó, ez nem mindenkinél jelenti a tetszést, viszont mindenkire erősen, utórezgéseket generálva hatott. Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát című monodrámája Gál Tamás előadásában, Czajlik József rendezésében sokáig ható, nagy színházi pillanatokat hozó emlékké nemesedik. Új Csehovként becézik az írót. Ezeknek a csehovi, szépen fájdalmas és fájdalmasan szép érzéseknek a tanúi sokáig magukban hordozzák még az élményt. Megtekintésre kifejezetten ajánlott! Miként a SZEVASZ Színház Mátyás király meséi című előadása is, amely kevés eszköz használatával is képes volt csodára a kiváló színészi alakításokkal. ĺró-olvasó találkozók is tarkították a programot, s akarva-akaratlan is úgy sikerült a szervezőknek, hogy csupa olyan alkotót hívtak beszélgetésre, akik gyökereikben gömöriek vagy nógrádiak. A Rikkancs című fesztivállap idén bő terjedelemben, jól használható információkat és a történések visszarezdüléseit is megmutatva jelent meg, a Tompa Mihály Református Gimnázium diákjainak és vezetőjüknek, Zsélyi Katinak köszönhetően.

Egyetlen hiányosságot viszont fel kell rónom a szervezőknek. A programban meghirdetett Fesztiválklub csupán meghirdetés maradt. Nem tudom, kinek a felelőssége az elmaradása, viszont azt tudom, hogy hiánya érezhető, fájó, csalódást okozó volt. Ha a vers- és prózamondó mozgalom éltetéséért, erősítéséért, a pódiumművészet népszerűsítéséért tenni kívánnak a szervezők, s meg is hirdetik az erre szolgáló, kötetlen beszélgetéseknek, spontán produkcióknak helyet adó Fesztiválklubot, azzal, hogy ez mégsem jött létre, becsapták az ez iránt érdeklődőket, és magukat is becsapták. Nem került volna sokba sem anyagilag, sem szervezésileg olyan jó hangulatú fesztiválklubot összehozni, mint amilyen két évvel ezelőtt volt, Demjén Attilának köszönhetően.

Zárszóként annyit, sehogyan sem fér a fejembe, miért ugyanazon időpontban volt két olyan – ugyanazon szervezet, a Csemadok Országos Elnöksége által meghirdetett és megrendezett – országos jellegű megmérettetés, mint a Kazinczy Nyelvművelő Napok és a Tompa Mihály Országos Vers- Prózamondó Verseny. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? S ha nem tudja, miért nem tudja? Miért nem figyel oda arra, hogy ugyanazt vagy nagyrészt ugyanazt a cél- és szakmai közönséget szólítja meg mindkét rangos rendezvény? Arról nem is beszélve, hogy sok esetben ugyanazokat a versenyzőket is. Ha már így történt, szolgáljon legalább tanulságul jövőre. Ne forduljon elő többé a keresztbeszervezés, ami mindkét rendezvény fontosságát degradálja.

A XVI. TMOVPV GYŐZTESEI

I. kategória – vers

1. Vojtek Lili (Szenc, felkészítő: Nagy Katalin)

2. Čerticky Márk (Bély, felkészítő: Matyó Éva)

3. Csikmák Katalin Mária (Szenc, felkészítő: Vincze Lucia)

I. kategória – próza

1. Köles Bence (Nyárasd, felkészítő: Magyar Gaál Lívia)

2. Kovács Boglárka (Feled, felkészítő: Koós Katalin)

3. Lakatos Lili (Komárom, felkészítő: Varga Ilona)

II. kategória – vers

1. Renczés Viktória (Deáki, felkészítő: Renczés Nóra)

2. Čulák Nikolett (Komárom, felkészítő: Jókai Éva

3. Palcsó Bálint (Hetény, felkészítő: Németh Nóra)

II. kategória – próza

1. Ivanics Magdolna (Komárom, felkészítő: Kovács Tünde)

2. Váradi Krisztián (Rimaszécs, felkészítő: Madarász Zsuzsa)

3. Oláh Balogh Lívia (Balogfala, felkészítő: Bozó Erika)

III. kategória – vers

1. Szabó Donáta (Komárom, felkészítő: Spátay Adrianna)

2. Szabó Ákos (Zselíz, felkészítő: Bajkay Magdolna)

3. Varga Katalin (Marcelháza, felkészítő: Gál Lívia)

III. kategória – próza

1. Horváth Margaréta (Komárom, felkészítő: Ádám Borbála)

2. Huszlicska Máté (Komárom, felkészítő: Kajtár Katalin)

3. Görözdös Mónika (Pozsony, felkészítő: Tímár Lívia)

IV. kategória – vers

1. Bárdos Judit (Pozsony)

2. Kiss Helga (Dunaszerdahely, felkészítő: Kiss Ágota)

3. Jókai Ágnes (Komárom, felkészítő: Farkas Adrianna)

IV. kategória – próza

1. Ölvecky András (Komárom, felkészítő: Mézes Zsuzsa)

2. Darázs Enikő (Galánta, felkészítő: Papp László)

3. Prekop Éva (Kassa, felkészítő: Bodon Andrea)

V. kategória – vers

1. Culka Ottó (Zsigárd)

2. Nagy Gábor (Ekel)

3.Döme Sándor (Komárom)

V. kategória – próza

1. Rakottyay Katalin (Pozsony)

2. Mihály Gyula (Nyitra)

3. Motyka Ildikó (Nagykapos)

VI. kat. - megzenésített versek

1. Industria Duó: Ilka Adrián, Grassl Ferdinánd (Komárom)

2. Kelemen Trió: Kelemen Gábor, Bernadett, Zsófia (Losonc)

3. Mészáros Ágnes, Takács Krisztina, Szabó Erika (Galánta)

VII. kategória - lírai versszínpad

Dramaturgiai díj: füleki Apropó Kisszínpad

Színpadi beszéd díj: Alsóbodoki MÖSZ Diákszínpad

Különdíjasok:

A hazai szerzők legsikeresebb tolmácsolásáért: Demko András, Trevalecz László, Óváry Anna

Mesterkurzus: Pribék Dominika, Ölvecky András, Culka Ottó, Bugár Anna

A zsűri díja: Vágó Ádám, Šiška Dávid, Mikó Tibor;

Közönségdíj: Varga Enikő