Meghalt Věra Chytilová, neves cseh filmrendező

A magyar nézők körében is jól ismert és megbecsült Chytilovát a szakma a cseh filmművészet "first ladyjének" szokta nevezni. Chytilová a prágai Filmművészeti Főiskola (FAMU) elvégzése után 1966-ban a rendkívüli elismerésnek és sikernek örvendő Százszorszépek című egész estét betöltő játékfilmjével került első ízben a cseh és a nemzetközi filmszakma látókörébe.

Filmjeit a szatirikus, kritikus, humoros látásmód jellemzi, amely éles és könyörtelen tükröt állított a korabeli társadalom és az emberi kapcsolatok elé. Több alkotása széleskörű társadalmi, szakmai vitákat váltott ki. Chytilovát sokan állandóan provokáló, filozofáló alkotónak tartják, akinek filmjei a korábbi szocialista rendszer politikai vezető köreiben nem mindig váltottak ki támogatást.

"Chytilová egyike volt a legnagyobb csehszlovák, illetve cseh rendezőknek. Halála nagy veszteség" - jelentette ki Miroslav Donutil, népszerű cseh színész, aki gyakran kapott szerepet Chytilová filmjeiben.
Az 1968-as prágai tavasz idején készített, és 1969-ben rövid időre a mozikba került filmje, A paradicsomi fák gyümölcseit esszük című alkotás miatt, amely a férfi-nő viszonyának szürrealista elemzésén keresztül gyakorlatilag az árulás metaforája, a szocialista rendszer kultúrpolitikusai néhány évre eltiltották a filmezéstől.

A kényszerű hallgatás után 1976-ban forgatott és mozikba került új filmje, Játék az almáért, szintén hatalmas siker lett, s nemzetközi visszhangot váltott ki. Az újjászületésről szóló keserű komédia főszereplője Jiří Menzel.

A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években forgatott filmjei - Panelsztori (1979), Elakadás (1981), Egy faun megkésett délutánja (1983), A bolond és a királynő (1987), Egyet ide, egyet oda (1988) - szinte kivétel nélkül nagy közönségsikert arattak, s a filmes szakma is magasra értékelte őket.
Chytilovának az 1989-es rendszerváltás után forgatott filmjei - közülük talán a legismertebb az "Örökség, avagy guttentág faszikáim!" című 1992-ben készült alkotás - ugyan jók voltak, de a szakma szerint már nem érték el a korábbi filmjei színvonalát.

Utolsó játékfilmjét (Szép pillanatok) a rendező 2006-ban készítette. Később több dokumentumfilmet is forgatott.

A 2010-ben megjelent önéletrajzában azt állította: nagyon zavarja, hogy a világ a rendszerváltás után se igen változott meg.

Ha a múltról kérdezték, azt szokta mondani: "Nekem nem volt problémám a hatalommal. A hatalomnak velem, azonban igen."
 
Kokes János, Prága