Az utolsó pillanatig dolgozott.
Meghalt Moldova György író
A legolvasottabb kortárs magyar írók egyike volt. Kapott Kossuth-díjat, Karinthy-gyűrűt, de ami ennél is fontosabb: a közönség szerette, olvasótábora rajongása végigkísérte egész életét. Moldova György mára virradóra, életének 89. évében elhunyt.
Gyakran viccelődött azzal, hogy már két utcát elneveztek róla Budapesten: a Mester utcát és a Szép utcát. Emögött a poén mögött azonban érezhető, hogy szinte szomjazta a sikert, az elismerést.
1934. március 12-én született Budapesten. Munkáskörnyéken, Kőbányán nevelkedett. Dramaturgként államvizsgázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán 1957-ben, de diplomáját csak 1986-ban vehette át, ugyanis szakdolgozatként a Rajk-perről írt drámát, amelyet osztályfőnökének, Háy Gyulának olvasott fel. Háyt azonban az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepéért letartóztatták, az új osztályfőnök pedig ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson témát. Erre nem volt hajlandó, és a főiskolát otthagyva bányásznak állt, ezután még több kétkezi munkát is kipróbált, volt kertész, konzervgyári munkás és javítóintézeti nevelő, úgyhogy alulnézetből is megismerte az életet. Éppen kazánszerelő volt, amikor egy munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai rábeszélték, hogy írjon meg egy forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt egymilliónál többen látták, Moldova pedig ott ragadt dramaturgként.
Első könyve, Az idegen bajnok 1963-ban jelent meg, és azonnal a közönség kedvencévé tette. Ezután ontotta a könyveket, a hatvanas évek közepétől a rádiókabaré, a nyolcvanas évek közepén a Ludas Matyi című vicclap és a Magyar Nemzet munkatársa volt. Félszáznál több szépirodalmi, harmincnál több riportkönyve jelent meg, több mint tízmillió általa írt könyv kelt el, és több színdarabját is bemutatták. A legnagyobb sikert Az ifjú gárda aratta a Játékszínben.
Korai elbeszéléseinek kedvelt témája a külváros világa volt, későbbi regényeiben morális hevület fűtötte hősök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, például a Negyven prédikátor a hitükért gályarabságot szenvedő protestáns prédikátorokról, A napló Che Guevara életéről szól. Szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta.
Mindig is markáns véleményt formált a körülötte lévő világról, és soha nem tagadta meg baloldaliságát. „Lejjebb már nem süllyedhetünk ennél” – mondta egyik utolsó interjújában Magyarország helyzetéről.
Felesége halála után tavaly új élettársra talált irodalmi szerkesztője, Palitás Katalin személyében, akihez több mint húszéves barátság fűzte. „Kati a sors ajándéka számomra. Feleségemet tavaly veszítettem el. Hetvenkilenc esztendős volt, életrevaló asszony, akiről azt hittem, majd ő temet el engem. A daganatos betegség megkínozta, és elvette tőlem. Több mint ötven évig éltünk együtt. Meggyászoltam, és most Katalinnal kapaszkodunk össze, igazi lelki társként” – nyilatkozta az író, aki utolsó könyvét saját nőügyeiről írta.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.