Mega- és Szupersztár-keresőben

Hozzánk is betört a sztárcsinálás legújabb formája. Ülünk a képernyő előtt, jókat nevetünk a tehetségtelen, önjelölt zenebohócokon, pár perccel később pedig leesik az állunk egy-egy világszínvonalú produkció láttán. Szórakozunk, s közben nem is tudatosítjuk, hogy a tét óriási. Gyermekeink leendő példaképeit választjuk ki. Igaz, az esetek többségében nem hosszú távra.

Eleinte nem szimpatizáltam az ilyen jellegű vetélkedőkkel. Figyelemmel kísértem egy-két műsort a külföldi csatornákon, és rossz volt látni, ahogy a játékosnak nevezett tehetségekkel bántak. A könnyűzene nagyurai már a műsorban formálták őket, hogy minél nagyobb nézettséget hozzanak, és később sokan megvegyék a lemezeiket. Akiknek volt saját stílusuk, a műsor végére elveszítették. Megmondták nekik, milyenek legyenek, mik a piac követelményei, és előbb-utóbb kénytelenek voltak belátni, hogy ők csak bábuk, akiket kötélen rángatnak. A legtöbbjük el sem jutott a lemezszerződésig, ami egyrészt érthető, mivel nem minden jó hangú ember alkalmas a sztárszerepre, de a legtehetségesebbek karrierje is befuccsolt egy-két lemez után. Kiégtek, ezért a producerek dobták őket, vagy maguktól intettek búcsút a zeneiparnak. Innentől kezdve a sorsuk senkit sem érdekelt, a nagyérdemű is az új sztárjelöltekre figyelt. Mindenki meggazdagodott a produkciókból, csak a legérintettebbek nem, akik vásárra vitték a bőrüket.

Napjaink tehetségkutatói már nem ilyen kegyetlenek. A világ legnagyobb zenepiacain az ilyen műsorok nyertesei azonban még mindig szezonális terméknek bizonyulnak. Csillaguk csak pár hónapig, maximum egy évig ragyog. Gondoljunk csak a Pop Idol angol fordulóira. Az eddigi legsikeresebb énekes, az első sorozat második helyezettje, Gareth Gates ugyan egész Európában nagy népszerűségnek örvendett, de a második albuma már korántsem volt olyan kelendő, mint az első, így kiadója gyorsan szerződést bontott vele. A második forduló felfedezettjeit pedig maguk az angolok is pillanatok alatt elfelejtették. Az a baj, hogy a nyugati országokban egymást érik a zenei vetélkedők, és már nem tudják lekötni az emberek figyelmét. A kisebb országokban viszont, ahol még nem annyira telített a piac, és ahol a vetélkedőkből is csak egy-egy fut, nagyobb jövőjük van a felfedezetteknek. Hazájukból kilépni sajnos nem tudnak, de ez nem is cél.

A magyarországi Megasztár a jelentkezőket toborozó reklámban azzal kecsegtetett, hogy bárkiből sztár lehet, ha tényleg tud énekelni. A döntőbe jutott fiatalokról viszont csakhamar kiderült, hogy mindegyikük énekelt már valahol, van színpadi gyakorlatuk. Ez némiképp csalódás, hiszen azt ígérték, hogy a zuhanyzó alól fogják nekünk kirángatni a tehetségeket. De így is olyanokat láthattunk, akiket legtöbbünk még soha, sehol nem láthatott, és néhányuk valóban a szobájuk magányából került a széles nyilvánosságot jelentő képernyőre. A műsor külföldi változatának döntőjében a zsűri és a közönség együttesen szavaz, ám a magyar változatban a közönségre hárult a feladat. A készítők szerint azért, mert ezáltal maguk a leendő vásárlók jelezték, hogy mire, kire vevők a jövőben. A döntősök közül a műsor után nyolcan kaptak további lehetőséget különböző kiadóktól. Tóth Veronikának, Oláh Ibolyának, Gáspár Lacinak és Szabó Leslie-nek már megjelent a lemeze, és a tervek szerint a közeljövőben Galambos Dorina, Kandech Evelyne, Schmidt Vera és Nagy Edmond is jelentkezik albummal. Szinte biztos azonban, hogy a verseny első három helyezettjén kívül a többiek nem lesznek képesek labdába rúgni, így azokkal együtt, akik már a lehetőséget sem kapták meg, a valóságshow-k szereplőinek sorsára jutnak, a feledés homályába merülnek. Ez szomorú, mivel tehetséges fiatalokról van szó, de a magyar piac túl kicsi, egyszerűen nem képes eltartani ennyi tehetséget, és ők nem is alkalmasak erre a szerepre. Nyilvánvaló volt, hogy a verseny döntőjének is lesznek vesztesei, sőt belőlük lesz a több. Időközben elkezdődött a második forduló, a figyelem középpontjában már az új szereplők állnak.

A verseny Szlovákiában is elindult, és hétről hétre egyre több embert ültet le a képernyő elé. Mindent összevetve, ne annak örüljünk, hogy nekünk is lesz szupersztárunk, hanem annak, hogy a sok tehetséges, kiváló fiatal lehetőséghez jut. Néhányan közülük bizonyára egy-két évig képesek lesznek bennünket elvarázsolni, és bízzunk abban, hogy talán hosszabb ideig is. Nem szupersztárrá, hanem ismertté válhatnak. Nálunk nincsenek szupersztárok! A sztárság csak illúzió! (pj)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?