A végre itt van. Megérkezett. A rajongók úgy várták, mint Zion népe a fekete reverendás, kung-fu bajnok Neót, a többiek pedig örömmel veszik tudomásul, hogy a Forradalmakkal végre befejeződik az ezredforduló egyik legnagyobb kasszasikerének tekinthető Mátrix trilógia.
Mátrix – Forradalmak
A Forradalmak az Újratöltve befejezésétől követi tovább a gépek által rabszolgasorsba taszított emberiség megmentőjének kálváriáját. Miután Neo az előző részben meghozott döntése révén hatalmas veszélybe sodorta az utolsó emberek lakta város, Zion lakóit, rajta a sor, hogy megállítsa a végső mentsvár elpusztítására érkező gyilkos robotok hadát. Trinity oldalán elindul, hogy eljusson a gépek városába, és megtegye a megfelelő lépéseket a béke elhozatala érdekében. Eközben megkezdődik Zion ostroma, a bátor védők órái pedig meg vannak számlálva...
Az immáron hagyományosnak mondható Mátrix-féle látványvilág a Forradalmakban is tökéletes. Hatalmas fémtestek lendülnek a levegőbe, vakítóak a robbanások, akrobatikus lövöldözések és pontosan koreografált harci jelenetek követik egymást a vásznon, Neo jobbcsapottja pedig bullet time-ban csattan a megsokszorozódott Smith ügynök bal orcáján. Egyszóval akcióból most sincsen hiány, az ámulás-bámulás garantált, de ezúttal is, ahogyan az Újratöltve kapcsán már megtörtént, akadnak gyengébb pillanatai a mozinak. Az rendben, hogy az eddigi két epizódhoz hasonlóan a rendező testvérpár megint csak összelopkodott néhány jelenetet a filmhez (leginkább a Csillagok háborúja űrjelenetei jutnak majd eszünkbe, nem véletlenül), sőt lezáró darabhoz méltóan a paranoia alapműnek számító első rész legemlékezetesebb momentumai is visszaköszönnek (oszlopcsarnokban zajló lövöldözés, Trinity sokat idézett felugrós rúgása, Neo harcra hívó intése). De érthetetlen a dialógusok közhelyessége, giccsbe forduló patetikussága, amik hallatán érzett fizikai fájdalmon csak az enyhít valamelyest, hogy az Újratöltve didaktikus álfilozófiája helyett ezúttal inkább az akcióra helyezték a hangsúlyt az alkotók. A romantikus mellékszálak túlhangsúlyozása sem tesz jót az amúgy is több üresjárattal és dramaturgiai lyukkal operáló forgatókönyvnek, arról már nem is beszélve, hogy a sokak által várt hatalmas csattanó elmarad. Helyette van két emberfeletti szuperlény, jelesen Neo és Smith ügynök városromboló, szimbolikus szinten is működő összecsapása, a Két torony ostromszekvenciájának hosszúságához és vizualitásához fogható gigászi harci jelenet, és egy jó adag hiányérzet némi elégedetlenséggel nyakon öntve. Hiányérzet amiatt, hogy csak röpke időt tölthetünk a gépek által kreált „bármit megtehetünk” Mátrixban, és hogy Monica Belluccit csak pár pillanat erejéig csodálhatjuk meg, elégedetlenséget pedig néhány rendezői megoldás és ostoba párbeszéd miatt érezhetünk. De hát, „ami elkezdődött, annak vége is van”. Legalábbis bízunk benne. (mozinet)
Mátrix – Forradalmak (The Matrix Revolutions), színes, amerikai film 2003, 129 perc, Rendezte: Andy Wachowski, Larry Wachowski, Szereplők: Carrie-Ann Moss, Hugo Weaving, Keanu Reeves, Laurence Fishburne, Anthony Wong, Hugo Weaving, Jada Pinkett Smith, Monica Bellucci, Nona Gaye
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.