Mámor, macskajaj, irodalom

Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan című kötetük, amely a macskajaj művelődéstörténetét dolgozza fel az ókortól napjainkig, a „katzenjammerológia“ alapműve lett.

Cserna-Szabó Andrással és Darida Benedekkel szeptember 21-én Pozsonyban, az Irodalom és mámor című esten találkozhatott a közönség a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete székházában. A szerzőpárossal Juhász Katalin beszélgetett.

A könyv ötlete - talán nem meglepő - egy kisvárosi kocsmában született, amelynek a szerzők törzsvendégei voltak egy időben. „Tréfának indult - mondta CsernaSzabó -, de aztán rájöttünk, hogy ennek a témának azért megvan a maga mélysége. Alapvetően azért találtuk ki a könyvet, mert bár a magyar irodalomban minden olyasmi megvan, ami feljogosítaná arra, hogy kicsit komolytalanabbul viselkedjen, szerintem nem sok olyan prűd, álszent és komolykodó irodalomtörténet van, mint a magyar. Még Szerb Antalnak is, aki szerintünk a legjobb fej az irodalomtörténetben, van egy olyan mondata a nagy Kölcsey-esszéjében, hogy a nagy magyar költők nem voltak részegesek...“

Szerb Antal állításának erős cáfolata is olvasható a „macskajajkönyvben“, Czeizel Endre kutatásaival alátámasztva. Minden bizonnyal senkit nem lep meg ez a tény, hiszen az irodalom és a - legtöbb esetben az alkohol kiváltotta - mámor kapcsolata, szimbiózisa köztudott, és az ismert orvos-genetikus is mindössze két bornemisszára bukkant a nagy magyar költők között: az említett Kölcsey mellett Berzsenyi Dániel volt a másik.

Darida Benedektől megtudhattuk: menet közben jöttek rá, hogy valami iszonyatos mennyiségű anyag létezik a témában, „mert ha ügyesen olvassa az ember, akkor gyakorlatilag az egész kultúrtörténet semmi másról nem szól, mint a másnaposságról“. Ezért döntöttek amellett, hogy időrendben gyűjtik össze azokat az írókat, költőket, művészeket, akik számukra valami miatt fontosak. „Így jött össze 33 fejezet, ami az ókortól kezdve napjainkig végigveszi ezt a motívumot a művészettörténetben. Azt is szerettük volna, hogy ezek a szerencsétlen másnaposok valami gyógyírt kapjanak a sebeikre, ezért egy szakácskönyv kerettörténetét találtuk ki a témához. Nemcsak gyönyörű sorainkkal akarunk tehát enyhíteni a másnaposság sebein, hanem összegyűjtüttünk 52 receptet is a derék másnaposoknak. Egy évben 52 hét van, tehát ha valakivel minden héten megtörténik a baleset, akkor is egész évre van receptje. A középkori erdélyi orvosok azt mondták, és mi természetesen hiszünk nekik, hogy egy hónapban egyszer szükséges egy nagy berúgás ahhoz, hogy az ember lelke az emésztő gondoktól, a teste pedig mindenféle nyavalyáktól megszabaduljon. Csak hát azóta jelentősen felgyorsult a világ, és ma már nem állja meg a helyét, hogy ezt havi egy alkalommal meg lehet úszni...“

Cserna-Szabó Antal, aki „három rendes könyvvel“ kezdte írói pályáját, aztán a Levin körút címmel hasnovellákat és gasztroesszéket adott közre, majd jött a macskajaj kézikönyve, elárulta: már megszokta, hogy ezt a műfajt nem igazán fogadja be a magas irodalom, őt pedig bebeskatulyázták „levesírónak“. (Olyan írónak, aki túl sokat foglalkozik a gyomrával meg a borral.) „Eleinte nagyon zavart, hogy ez így van - vallotta be -, hogy akkor hívnak a rádióba, amikor a bablevesről kell beszélni, és nem akkor, amikor Tolsztojról. Pedig Tolsztojt is olvastam. De rájöttem, ez így van rendjén, előbb-utóbb mindenki bekerül egy skatulyába, mert úgy könnyű kezelni az embert. És most már nem is nagyon lázadok ez ellen. Különböző skatulyák vannak: a proletár költő, a nagy mesélő stb. Krúdyt is a Huszárik-film hozta vissza a köztudatba, őrá is úgy gondolunk, mint egy halhatatlan ínyencre. Ha meghalljuk a nevét, rögtön velőscsontok jutnak eszünkbe. Ez alapvetően a film hatása. Egyébként baromi jó film, csak mint minden tömörítés, levág dolgokat. Amikor az ember Krúdyt olvas, rájön, Krúdy mennyivel több ennél, és ez csak a századrésze annak a csodának, amit csinált. Neki is ez a skatulyája.“

Annak, hogy a mai irodalomban az étel-ital nem jut olyan főszerephez, mint régen, a szerzőpáros szerint az az oka, hogy megváltozott az élet. Az írók, költők ma már nem törzsvendégek a kávéházakban, és nem ott alkotnak, sőt a kocsmák fénykora is lejárt már. Helyükbe a plázák gyorséttermei léptek.

A katzenjammerológia jeles képviselőiről az ember azt gondolná, tuti bevált recepjteik vannak másnaposság ellen. De mint kiderült, univerzális gyógymód nem létezik, egyszerűen túl kell esni a másnaposságon. Vannak dolgok, amit másnaposan is lehet csinálni, állítja Darida. Nála például az olvasás és a főzés működik. Másnaposan azonban általában olyan ételbe fog bele, amelynek hozzávalói között alkohol is szerepel...