Macskajáték a cseheknél

Ötven évvel azután, hogy könyv formájában először jelent meg Örkény István Macskajátéka, folytatódik a kisregény alapján készült színpadi mű csehországi sikerszériája. Brünn, Ostrava, Zlín, Příbram és Prága után most a híres Hradec Králové-i Klicper Színház tűzte műsorára.

Prágában 1974-ben, az akkori Tyl (ma Rendi) Színházban Székely Gábor rendezésében mutatták be a darabot Dana Medřická és Vlasta Fabiánová főszereplésével. 1995-ben a Vinohrady Színházban játszották (Orbánné: Jiřina Bohdalová, Giza: Jana Štěpánková), három évvel később pedig a Na zábradlín, ahol Petr Lébl állította színpadra Iva Janžurovával és Eva Holubovával. Mind e közül a legnagyobb legenda Székely Gábor rendezését övezi, hiszen négyszázháromszor játszották, amivel minden addigi színházi rekord megdőlt Prágában. Pedig négy idős ember története elevenedik meg a színen: a hatvanas éveiben járó Orbánnéé, aki egyedül él pesti lakásában, külföldön élő, tolószékes nővéréé, Gizáé, majd megismerkedünk Orbánné barátnőjével, Paulával és Csermlényi Viktorral, a lecsúszott operaénekessel, aki hol Gizának, hol Paulának teszi a szépet. Szenvedély, féltékenység, érzelmi válság – túl a hatvanon!

A Hradec Králové-i színház harmincöt éves rendezőnője, Tereza Karpianus jóval fiatalabb színésznőkre (Erzsi: Pavla Tomicová, Giza: Zora Valchařová-Poulová) bízta a főszerepeket. Az ő olvasatában elsősorban a magány elfogadásáról vagy elutasításáról, a testvéri szeretetről és a folyamatos boldogságkeresésről szól a történet.

Csehországban több mint húsz társulat mutatta már be a darabot, de ahogy Radnóti Zsuzsa, Örkény István özvegye mondja: a Szovjetunióban, illetve Oroszországban és Amerikában is több helyen játszották.

„Leningrádban például, ahol Tovsztonogov munkatársa vitte színre, egy alkoholproblémákkal küzdő, egyébként nagy tehetségű színésznő kapta Orbánné szerepét. Van is egy régiesített, ovális alakú fotóm az előadásból. Négy nő ül a díszletben, köztük Orbánné, vagyis az említett színésznő, aki a szerepnek hála hihetetlen erővel kilábalt a bajból, és végigjátszotta az összes előadást. Ha közelebbről nézi az ember a fotót, látni a szemében valami különös, titokzatos lebegést, szomorúságot. Amerikában is elég sokat játszották a darabot. A legnagyobb siker egy Kelet-Európából emigrált színésznő révén született, aki hitelesen érzékeltette a fájdalom és a humor különös kettősségét. A híres washingtoni Arena Stage mellett Minnesotában és New Yorkban, egy művészszínházban is bemutatták. A nagy sikerre való tekintettel vitték át a Broadwayre, ahol egy csillivilli előadást csináltak belőle. A Macskajáték ugyanis akkor sem működik, ha melodrámaként vagy szentimentális történetként játsszák, de akkor sem, ha könnyed vígjátékként. Drámának és komédiának végig egyensúlyban kell lennie, s ezt a cseh előadások pontosan érzik. Londonban a Greenwich Theatre mutatta be, de az is egy önsajnálattal teli előadás volt. Istvánnal azt hittük, a világ csodáját fogjuk látni, közben egy síró, önsajnáló öregasszonyt kaptunk a színpadon.”

Örkény István sem a legendás Tyl Színház-i, sem a többi csehországi Macskajátékot nem látta.

„Székely Gábor zseniális előadásán azért nem voltunk ott, mert nagyon erős emlék, történelmi esemény volt még akkor a hatvannyolcas bevonulás, amelyben szégyenünkre Magyarország is részt vett. Jóval később, felvételről néztem meg az előadást, és valóban lenyűgözött. Éreztem és érzékeltem, hogy csodálatosan mély kapcsolat lehetett a nézők és a darab szereplői között. Dana Medřickának annyi szépséges lírája volt, ami Sulyok Máriában, az első budapesti Macskajáték Orbánnéjában nem lehetett jelen, hiszen egészen másfajta karaktert képviselt. Én láttam a két másik prágai előadást is, amelyek közül Petr Lébl rendezésére emlékszem jobban, amelyben Orbánné is, Giza is fiatalabb volt, mint nálunk. Hallom, a mostani, Hradec Králové-i előadásban még fiatalabbak a szereplők.”

Magyarországon 1971-ben, Szolnokon mutatták be először, s azóta is állandóan feltűnik különböző társulatok repertoárján. Hogy miben rejlik a darab népszerűsége? Öt remek női szerep van benne. Attól pedig, hogy a szerelmi szál is megjelenik a történetben, a humor és tragikum, a líra és a groteszk egyszerre szólal meg a szövegben, minden korban megszólal a darab. Olyan emberi melegséget sugároz, amit a színház is, a közönség is igényel. Radnóti Zsuzsa a következőt fűzi még a legfrissebb csehországi bemutatóhoz: „Mélységesen megható, hogy ez a darab a cseh színházi kultúrában is klasszikus lett, és továbbra is foglalkoztatja a rendezőket. Számomra igazi csoda, hogy ennek a nagyszerű országnak a nyelvezetében, gondolkodásában mára ilyen mély gyökeret eresztett.”