Lipcsey Györgynek ítélték a nívódíjat

Lipcsey György: Székek, 1999, fa 170 x 80 cmTomáš Sabo felvételeKomárom. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága szombaton Komáromban tartotta taggyűlését, amelyen az SZMKT élére új elnököt választottak. Az új elnök Szabó Kinga művészettörténész lett. Ezzel a Társaság székhelye és címe is megváltozik (az SZMKT alapszabálya szerint a székhely mindig a hivatalos elnök lakhelyén van). Az elkövetkező három évben az SZMKT székhelye Losoncon lesz. Az ellenőrző bizottság elnöke Balázsy Géza lett.

Az SZMKT-val kapcsolatos híreket és tudnivalókat az érdeklődők a Társaság weblapján is elolvashatják. Címe www.szmkt.sk. Az SZMKT a weblapot az Illyés Alapítvány 2001. évi anyagi támogatásával hozta létre.

A Komáromban tartott közgyűlésen átadták az SZMKT 2001. évi nívódíját. A zsűri Lipcsey György szobrászművésznek ítélte oda a díjat eddigi munkásságáért és tavalyi, Budapesten, a Budapest Galériában rendezett Vészjelek című kiállításáért. Ahogy Kubička Kucsera Klára művészettörténész méltatásában elmondta, „Lipcsey György művészeti és szervezői munkássága nagyon látható nyomot hagyott közösségünkben az elmúlt tizenkét évben. Míg sokan a mai napig sem találták meg belső egyensúlyukat és célkitűzéseiket a megváltozott társadalmi helyzetben, és apróra váltják különböző megalkuvásokban azt a tehetséget, amely a sajátjuk, Lipcsey György konokul megy a maga útján, fejlődésének belső logikája szerint. És csodák csodája, van közönsége és megrendelője is.”

Kubička Kucsera Klára továbbá azzal indokolta a díj odaítélését szakmai értékelésében, hogy „Lipcsey György legújabb kiállítása anyagának kétfajta jelentése van művészetében. Egyrészt a formák körvonallal, elvont jellel való megjelenítése hasonló feszültséget, belső mondanivalót tartalmaz, mint régebben, de az anyag nehézségének kötöttsége nélkül, szinte szellemivé válva. A másik, talán még fontosabb. Nem véletlen, hogy a katalógusban közölt reprodukciók a szobrokat a tájban ábrázolják. Ugyanis itt kapják meg teljes értelmüket, itt válik nyilvánvalóvá gyökerük. A több mint tíz év alatt megjárt út után, Lipcsey mint modern művész, átalakult filozófiával és kifejezésmóddal mintázza meg új jeleit, egységben a tájjal, visszatérve a fa anyagához, szobrászattá alakítva az ősi famegmunkálások formavilágát. Az univerzális és a regionális, az univerzálisan emberi és a szubjektíven egyéni mondanivaló csodálatos módon találkoznak, és egységgé válnak. A művész tudatosította önmagát és korát is.”

Lipcsey György elmondta, természetesen nagy örömet jelent számára a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának 2001-es nívódíja, s örömét csak az fokozta volna, hogyha a magyar fővárosban megrendezett Vészjelek című kiállításának anyagát ebből az alkalomból a hazai közönség is láthatta volna. (tallósi)