Lazítás a tündérkertben

Adódhat a kérdés: mit jelent egy kifestőkönyv esetében a „magyarul”? Nos, valójában nem túl sokat, hiszen a könyvben összesen ha egy-két oldalnyi szöveg található, az is olyasféle jó tanácsokat tartalmaz, mint hogy „rajzolj a cserepekbe virágokat és növényeket”, „folytasd a mintát az üres részeken”. A magyar anyanyelvű vásárló azonban ennyi figyelmességnek is örül. A Titkos kert, bár hangsúlyozottan a meditáció, a relaxálás, a lenyugvás eszközeként hirdetik, szerencsére nincs telenyomva hangzatos üzenetekkel. Itt tényleg a manuális tevékenység serkentésén van a a hangsúly. A kiszínezendő felületek sok esetben csupán egy-két milliméteresek, szóval ki kell kapcsolni minden zavaró tényezőt, és csak ezzel „kell” foglalkozni, amíg (személyes tapasztalat) az ember csuklója nem kezd el fájni.

A már-már világméretű felnőtt színezőmániát tudományosan vizsgálók szerint rengeteg szülő cseni el titokban gyermeke kifestőit, és fejezi be a képeket vagy egészíti ki saját fantáziája szerint az ábrákat. Azt is megfigyelték (de erre akár magunk is rájöhetünk), hogy mit kezd el rajzolgatni a legtöbb felnőtt, ha unatkozik egy-egy értekezleten vagy a vonaton. Bizony, virágokat, leveleket. És a Titkos kert telis-tele van virágokkal, levelekkel, valamint bogarakkal, pillangókkal. Sőt, egy szép nagy bagoly is van benne, de még az is virágokból áll.

A fő motívumok iránti érzékenységet tehát megfejtettük, most nézzük a színezést mint stresszoldást. Nos, ez a tevékenység bizonyítottan terápiás jelleggel bír, Carl Gustav Jung volt az első pszichiáter, aki ezt megállapította. Amikor színezünk, mindkét agyféltekénket használjuk, a logikus és a kreatív oldalunkat is „megmozgatjuk”. A stresszoldás egyszerűen működik, ilyenkor ugyanis kizárólag a színezésre koncentrálunk, elfeledkezünk a mindennapi gondokról, sőt visszarepülünk boldog, stresszmentes gyerekkorunkba. Minden embernek van egy kreatív oldala, ami arra vár, hogy felszabadítsák. De míg egy üres papírlap első látásra frusztrálóan hathat ránk, egy színezőkönyv, amelyben már adottak a vonalak, megkönnyíti a dolgunkat, és bátrabban kezdjük el a munkálkodást.

Nem kell sokáig keresgélni az interneten, hogy rájöjjünk: az emberek láthatólag büszkék a műveikre, szívesen osztják meg a könyv általuk kiszínezett képeit a közösségi oldalakon. Olyanok is előszeretettel ragadnak filctollat, akik egyébként nem tudnak vagy nem szeretnek rajzolgatni, viszont szívesen töltik szabadidejüket valamilyen alkotó jellegű tevékenységgel. A szerző egyébként kifejezetten tíz év fölöttieknek ajánlja a Titkos kertet.

„Szerintem igazán megnyugtató valami analóg dologgal foglalkozni, egyfajta digitális méregtelenítésnek is tekinthető. A kifestőkönyv egy egyszerű módja annak, hogy fejlesszük a kreativitásunkat. Egyes kifestőknek valóban robbanásszerűen megnőtt a népszerűsége, ami annak is betudható, hogy ezeket a Harry Potter- és az Éhezők viadala-könyveken és képregényeken felnőtt generáció tagjai készítették” – mondta egy interjúban a 31 éves Johanna Basford.

Johanna Basford: Titkos kert – Színezőkönyv mesébe illő rajzokkal. Líra csoport/Manó Könyvek, 2015.