Látvány a teljes csúcson

Ők azok, akik megtöltik élettel a három „főember” varázslatát. Vegyük sorba tehát: Antal Nimródét, akinek a nevét a legtöbben a Kontrollhoz kapcsoljuk, Pados Gyuláét, aki a Kontrollt is fényképezte, és akinek operatőri látását dicséri a Kertész Imre regénye alapján készült Sorstalanság is. Azt, hogy ők ketten, Antal Nimród és Pados Gyula „jól látnak” együtt, immár nemcsak a magyar Kontroll, hanem egy új amerikai produkció is bizonyítja: a Ragadozók (Predators), amelyet mától vetítenek a hazai mozik. Robert Rodriguez pedig „pénzes keresztapja” a filmnek, vagyis az egyik producere.

Varázslat ez a mozi. Elvarázsolja a szemet, pazar látványt kínálva. Akciófilmről van szó, durva, kegyetlen, kemény, emberszaggató, vérömlesztő, gyomorforgató, tűzzel parázsló akciók tömény egymásutánjáról, amelyben gombamód szaporodva tűnnek fel az iszonyatos erejű agresszív géplények, akikkel szemben, úgy tűnhet, esélye sincs az embernek. Nincs több elmesélhető tartalma a filmnek, mint amennyit előzetesként a port.hu is elárul: „Egy elit harcosokból álló csapat, élükön egy zsoldossal (Adrien Brody) különös bevetésre indul. Nem ismerik egymást, és nem tudják, hogyan kerültek egy idegen bolygóra, méghozzá szabad prédaként. Egy orvos kivételével az alakulat tagjai mind hidegvérű gyilkos: van köztük kommandós, bérgyilkos, elítélt, Yakuza-tag. Ők a legjobban kiképzett, legveszélyesebb 'ragadozók' a Földön, akikre most a Ragadozók egy rendkívül kegyetlen új faja vadászik. Céljuk, hogy végleg kiirtsák a bolygójukra tévedt idegeneket. Felkészülési idő nincs. Kezdődik a hajtóvadászat.” És úgy beindul, hogy a jóérzésű néző menekülne a moziból, de nem igazán tud, mivel hova tovább, egyre inkább nem bánja, hogy ott ragad. Leköti a néznivaló, amely először csupán az izgalmasan terebélyesedő esőerdő-kulissza látványával nyűgöz le, majd egy űrépítmény-belső zegzugosan titokzatos vájataival, majd minél közelebb kerülünk a véghez, annál inkább az ember és az űrbéli szörnylények összecsapása nyomán maradt kiégett táj kopárságával.

Ennek a 2D-ben elkészített látványvarázsnak legalább olyan gazdag és kreativitásról valló képi világa van, mint amilyen az Avataré 3D-ben. Komor, sötét és nyomasztó, de ahogy a fényeket kezelik az alkotók a sejtelmes küzdelem és az űrszörnyek láttatására, az csúcsművészet. Olyan gazdag, és olyan pontossággal és elgondoltsággal beépített, s ettől látványban olyan összetett egy-egy kocka, egy-egy helyszín, hogy sok selejtes opus egész filmidőn keresztül se tud felsorakoztatni ily tömény látvány-izgalmat. S ezeket a mutatós tereket „belakják” a remek színészek, élükön Brodyval, de magával ragadó gesztusai-jelenetei vannak a halálra ítéltet alakító Walton Gogginsnak is – telitalálat a szerepre tetovált skorpióval a nyakán. Látni, hogy tehetség lengi be a film minden szegmensét (még a zeneit is), és a végeredményt illetően tökéletesen mindegy, hogy mi a műfaja.