Lapunk munkatársa írt könyvet Rozsnyóról

Pontosan emiatt igen fontosak, nélkülözhetetlenek a jól megírt, a sok információ mellett olvasmányos és hangulatos helytörténeti munkák, s így a legutóbb a Madách–Posonium kiadásában megjelent, Kovács Ágnes tollából származó Rozsnyót bemutató rendhagyó városmonográfia.

A szerző az előszóban szinte meghökkentően indítja könyvét az „Ezt a könyvet nem nekem kellett volna megírnom.“ mondattal. Kovács Ágnes ebben a könyvindító mondatában arra utal, hogy a Rozsnyót bemutató monográfia kötet igazi szerzőjeként inkább azt a Tököly Gábort tudta volna elképzelni, aki tragikus hirtelenséggel hunyt alig pár éve. Tököly volt Rozsnyó mindenese, számos írásában, könyvben gyűjtött össze az ősi bányavárosról adatokat és információkat, sajnos nem mindent tudott hirtelen halála miatt közreadni. Forrásanyagként merít ebből a bőséges anyagból a Rozsnyó-monográfia szerzője, aki egyébként egy nagyon kedves, jól forgatható, tudományos megalapozottsággal készült munkát tett le az olvasók elé.

A három nagyobb fejezetre tagolt kötetben először a várostörténettel ismerkedhet meg az olvasó egészen a kezdetektől a múlt rendszer hanyatlásáig: a keletkezéstől a fénykoron át a visszaszorulás, a majdnem elfeledés korszakáig. Az olvasó könnyen tájékozódhat, pontos képet kap a település valamennyi fejlődési szakaszáról, s a tudományos hitelesség mellett nem elhanyagolható az a személyes kötődést bizonyító hangnem, ahogyan Kovács Ágnes megközelíti Rozsnyó történelmét. Igen hasznos, hangulatos sétákra buzdító egyfajta bédekker a második fejezet, amelyben különböző útvonalakon sétálva végigvezeti az olvasót egy nagy múltú bányaváros történelmi állomásairól tanúskodó helyszínein. Aki eddig nem járt Rozsnyón, a könyv elolvasása után szinte azonnal kedvet kap hozzá. A történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti adatok elkápráztató mennyisége mellett jó arányban apró, hasznos információkkal kiegészítve egy városhangulatot is közvetít a kötet. A kismonográfia harmadik fejezetében az eltűnt Rozsnyó nyomában indulhat el az olvasó. Idézve Sütő Andrást, aki szerint „a város azé, akinek emlékei vannak róla”. Szomorkás, de nem lehangoló séta ez, s bár minősíti a múltat eltörlő ésszerűtlen döntéseket, amelyek szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatták a városképet, igyekszik a megmaradt emlékek megőrzésére buzdítani.

A könyv végén található kislexikon, az utcanévmutató és a felhasznált irodalom jegyzéke ezek után már a közt szolgálják, serkentve a rozsnyóiakat arra, őrizzék meg és adják tovább a jövőnek városuk nemes hagyományait. Talán egy régi városképet megmutató térképet hiányolok csak a könyvből, amelyben mellesleg eddig tudtommal sehol nem közölt régi fényképek mellett egy igen tehetséges fotós, Kovács Oszkár felvételei szerepelnek, igazi kalauzként. Jó lenne, ha minden szlovákiai magyarlakta városkáról születhetne ilyen könyv, s ha azok a Rozsnyót bemutató könyvhöz hasonló igényességgel készülnének el. A rendhagyó városmonográfiák létjogosultságát a B. Kovács István Rimaszombat című és Kovács Ágnes Rozsnyó könyve után már nem lehet megkérdőjelezni.

Kovács Ágnes: Rozsnyó. Pozsony, 2008, Madách-Posonium. 130 oldal.