Kundera is gratulált neki

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Két évvel azután, hogy eljátszotta az éjszakai „gyalázatosságot” elkövető forgalmista tisztet Jiří Menzel rendezésében, a Szigorúan ellenőrzött vonatokban. Hubička urat, a csődör természetű kujont, aki telepecsételte a bájos távírász kisasszony fenekét. Menzel remekműve már Oscar-díjas film volt, az egész világ tudott róla, amikor Josef Somr Jaromil Jirešsel A tréfát forgatta, amelyből később a cseh filmgyártás talán legszigorúbban őrzött darabja lett. Főhőse, Ludvík Jahn (az akkor harmincnégy éves Josef Somr), a prágai természettudományi kar ifjú hallgatója képeslapot írt pártiskolába vezényelt kedvesének. „Az optimizmus az emberiség ópiuma. Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!” – áll a képeslapon. Tréfából. Csakhogy Csehszlovákia 1949-ben nem ismeri a tréfát. Főleg nem politikai vonatkozásban. Ludvík Jahn pályája derékba törik. A pártból azonnal kirúgják, az egyetemről eltanácsolják, a hadseregnél a büntető osztaghoz kerül, bányamunkára küldik. Hat évet veszít el az életéből. Miután úgy-ahogy talpra áll, bosszút forral egykori egyetemi társa ellen, aki annak idején kidobatta.

Kundera a regényt 1967-ben írta, még csehül. A mű első francia nyelvű kiadásához Louis Aragon írt előszót, amelyben A tréfát a XX. század egyik legnagyobb regényének nevezte. Jireš alkotása is remekmű a maga műfajában. Josef Somr pályáján kétségkívül a csúcs. Természetesen a Szigorúan ellenőrzött vonatok mellett.

„A forgalmista szerepét eredetileg Rudolf Hrušínskýnak szántam – meséli Jiří Menzel –, csakhogy őt akkor egy másik filmhez kötötte szerződés. Nem volt más választásom, át kellett osztanom a szerepet. Így jutott eszembe Josef Somr, akivel Jan Kadar filmjében, A vádlottban találkoztam. Én ott álltam először színészként kamera előtt, ő pedig a börtönorvos szerepét játszotta. Később a Činoherní klubban is dolgoztam vele, és tudtam, hogy remek színész, nem tévedhetek benne.”

Egyedül Somr édesapja nem örült a forgalmista szerepének. Ő ugyanis épp a vasúttól ment nyugdíjba, s mint tisztességes ember nem tudta megszeretni a nőcsábász Hubičkát, akit a fia olyan nagyszerűen megformált. „Meg is haragudott rám, hónapokig neheztelt, hogy miért kellett eljátszanom az ő szemében egy ilyen becstelen jellemet – emlékezik Josef Somr. – Fejbe is kólintott párszor. Nem hitte el, hogy a kéz, amely Zdenička fenekét díszíti a sok bélyegzővel, igazából nem is az én kezem volt. Úgy dolgozz, hogy a munkádért ne kelljen szégyenkezned, intett, amíg élt.”

A negyvenes-ötvenes-hatvanas évek diktálta állapotokat feldolgozó Kundera–Jireš-filmről egészen másfajta emléket őriz a színész.

„A forgatást többször is meg kellett szakítanunk, s fennállt a veszélye, hogy a film befejezetlen marad. A bizonytalanság, a politikai feszültség mégsem nyomta rá a bélyegét a műre, és ez elsősorban a rendező érdeme. Jaromil Jireš az utolsó forgatási napig biztos támaszként állt mellettünk, és ki tudta védeni a politikai hatalom sorozatos támadását. Más kérdés, hogy a kész filmet aztán hosszú évekre dobozba zárták. Bármennyire hihetetlen is, én is csak most, Karlovy Vary idei fesztiválján láttam először. Mivel a színművészeti főiskolát morvaországi lakos lévén Brünnben végeztem, Milan Kunderát, korai irodalmi alkotásainak köszönhetően már azokban az években ismertem. Közelebbi kapcsolatba A tréfa forgatásakor kerültünk. Eljött hozzánk Uherské Hradištěbe, ahol a felvételek zajlottak, és rögtön az első napon egy hangulatos borospincébe keveredtünk. Aztán évtizedeken át semmi. Nem találkoztunk. Minden okom megvolt rá, hogy azt képzeljem, már el is felejtett, hiszen 1985 óta Párizsban él, színházban nem látott, a filmjeim pedig aligha kerültek el hozzá. Három nappal azelőtt, hogy Karlovy Varyba utaztam volna, hogy átvegyem a díjat, csöng a telefon, és kit hallok a vonal túlsó végén? Milan Kundera feleségét, Věrát, aki azt mondja: »Máris adom a férjemet.« Időben gratulált a díjhoz. Még meg sem kaptam akkor. De megbeszéltük, hogy A tréfa bemutatójának századik évfordulóján találkozunk, és továbbra is tartalmas életet kívántunk egymásnak.”