Kulturális falrombolás

A kassai és a miskolci színház épületeArchív felvételek Ugyancsak tapogatózó, kivárós stratégia jellemzi a Kassai kerület és Borsod–Abaúj–Zemplén megye kapcsolatát, amely az elmúlt évtized közepén a mečiari tiltás miatt nem teljesedhetett ki, később pedig a megye–kerület viszony aránytalansága miatt. Bár a területi egységek közti együttműködési megállapodást még tavaly aláírták, a kassai polgár akkor érzékelhette először a két testvérváros közti távolság fiktív csökkenését, amikor idén júniusban egy héten át ingyen utazhatott Miskolcra az új Kassa–Budapest Intercityn.

Színház alatt a kassai magyar polgár elsősorban a Thália Színházat érti, eszébe sem jut, hogy autóba üljön, és megtegye a hetven kilométeres távolságot a Miskolci Nemzeti Színházig. Tisztelet a kivételnek persze, ám mivel statisztika nem készül a színházlátogatás céljából határt átlépő kassaiakról, el kell hinnünk Hegyi Árpád Jutocsa állítását, hogy tudniillik „nem sokan” tisztelik meg őket a testvérvárosból. A miskolci színház igazgató-főrendezője aláírni érkezett Kassára, konkrét együttműködésről szóló keretszerződést, a Kassai Állami Színházzal, amely az eddig is meglévő kölcsönös szimpátiát hivatott jogi alapokra helyezni, egyúttal egy régi tradíciót feleleveníteni. A házigazda Peter Himič kassai színházigazgató ennek kapcsán elmondta, hogy szerinte e két intézmény lépett elsőként a tettek mezejére, már ami a konkrét cselekedeteket illeti, ezért a keretszerződés társadalmi, sőt politikai jelentőséggel is bír. Hegyi Árpád Jutocsa is büszkén konstatálta, hogy a kultúra emberei egy kicsivel mindig a politikusok előtt járnak, mivel a két intézmény vezetői jóval az említett eurorégiós szerződés aláírása előtt találkoztak. „Nem emlékszem már, melyikünk kezdte a közeledést, azt hiszem, a szimpátia kölcsönös volt. Először magánemberként látogattam el a gyönyörű kassai színházba, és olyan jó előadásokat láttam, hogy meg akartam ismerkedni az igazgatóval, aki ugyanabban az időben keresett meg minket, és jelezte, hogy szívesen megnézné az előadásainkat. A kapcsolat aztán egyre barátibbá vált, és eljutottunk a testvérszínházi viszony deklarálásáig. Egyszeűen kíváncsiak vagyunk a kassai kollégákra, és meggyőződésem, hogy a miskolci közönség is kíváncsi a szlovák társulatra.”

Az ismerkedést a magyarországi szakma és közönség kezdheti, mivel az Állami Színház novemberben a Carmen balettváltozatával vendégszerepel Borsod–Abaúj–Zemplén megye székhelyén. Cserébe Márai Sándor Kaland című darabját kapják jövő januárban, amely szerzője folytán kapcsolódik Kassához.

A barátkozást egyébként a Magyar Köztársaság kassai főkonzulátusa is lelkesen támogatja, Szerencsés János konzul Peter Himičhez hasonlóan a kulturális hozadék mellett politikai jelentőséget is tulajdonít az október harmadikán aláírt szerződésnek, sőt információink szerint magát a hivatalos frigyet is ők sürgették.

Az együttműködés legmagasabb formája, az előadások cseréje tehát hamarosan elkezdődik. A szerződésben egyebek mellett az áll, hogy a két társulat évadonként legalább egy-egy előadással vendégszerepel a testvérintézményben. A dolog Hegyi Árpád Jutocsa szerint idővel akár odáig is „fajulhat”, hogy Peter Himič dramaturgként vendégeskedik náluk, ő pedig rendezőként Kassán. Operaszólisták cseréjéről is tárgyal majd a két vezetés, nyelvi szempontból ez tűnik a leginkább járható útnak, annál is inkább, mivel a két színház zenés repertoárjában akadnak egyezések. Michal Lehotský, a kassai operatársulat tagja jelenleg is vendégszerepel Miskolcon, a kassai igazgató pedig hamarosan a tavaly bemutatott Rigolettóba szeretne „kölcsönkérni” néhány miskolci művészt. Mivel a világ nagy operaházai ma már nem stabil társulattal, hanem meghívásos alapon hozzák létre az egyes előadásokat, a két testvérszínház legjobb rendezői, karmesterei, díszlettervezői, koreográfusai és táncosai is szívesen látott vendégek lesznek egymás színházában.

A kassaiak egyébként már aláírtak hasonló szerződést a lengyel testvérváros, Rzeszov színházával, valamint a lembergi színházzal. Ezek a kapcsolatok idővel akár többoldalú együttműködési szerződés alapját is képezhetik. Már összeállt egy decemberi, rzeszovi színházi találkozó programja, amelyen mind a négy említett társulat részt vesz, és amelyen a kassaiak lengyel szerző darabját mutatják be. A tervek szerint rotációs alapon évente más-más városban találkoznak majd a társulatok, és ha újabb színházak csatlakoznak a kezdeményezéshez, akár egy Kárpát-medencei nemzetközi társulás is létrejöhet olyan intézmények részvételével, amelyek saját országukban nem számítanak központi színházaknak, ám az adott régió kulturális életében fontos szerepet töltenek be.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, maradjunk az október 3-án aláírt kétoldalú szerződésnél, melyben technikai jellegű segítségnyújtás, illetve egymás rendezvényeinek kölcsönös propagálása is szerepel, ilyen például a kassai közönséget is feltehetően érdeklő miskolci nyári operafesztivál, vagy akár a legközelebbi miskolci bemutató, a Jézus Krisztus Szupersztár, Magyarország legfiatalabb operatagozatának előadásában.

A szlovák közönség részéről felmerülhet a kérdés, hogy miközben a kassaiak egy balettel, azaz univerzális műfajban mutatkoznak be Miskolcon, a magyarországi társulat színdarabbal érkezik majd, azaz elsősorban a kassai magyarok érdeklődésére számíthat. Nos, ennek is megvan a „politikamentes” magyarázata. Mivel Miskolcon még nem működik balett-társulat, az ottani közönség ki van éhezve a táncművészetre, ezért az Állami Színház Carmenje kedvező fogadtatásra számíthat, ha úgy tetszik, jó nekifutás lehet a társulat számára. A Márai-darab idejére pedig a kassai színház beszerez egy tolmács-berendezést, az igazgató ígérete szerint digitális kivetítőn lesz olvasható a szlovák fordítás.

Az első hivatalos lépés tehát megtörtént. A jövő határok nélküli Európájában remélhetőleg nemcsak a szakma kíváncsisága növekszik majd, hanem idővel valóban természetes szükségletté válik a nézők számára a külföldi színházlátogatás. A testvérünk által létre hozott kulturális értéket ugyanis önző módon mindig egy kicsit sajátunknak is érezzük.