Különszám szlovákiai roma gyermekeknek

A Glinda, amely már tíz éve megjelenik Magyarországon, most jutott el először tájainkra. A szlovákiai különszámban azt ecsetelik, miért is jó magyar cigánynak lenni.

Az „ecsetelés” szó szerint értendő, a Glinda magazin ugyanis főleg képregényei miatt figyelemre méltó. A jellegzetes buborékokban olyanokat mondanak a szereplők, hogy: „Édesanyám nélkül elképzelhetetlen volt a rimaszombati piac. Szerette a társaságot és szerették őt. Ahogy én is szeretem a kollégákat az üzemben. A fiam is dolgos legény, és tudja, hogy hol a helye, mi a kötelessége”. A Glinda roma népismereti ifjúsági magazin főszerkesztőjét, Varga Erikát faggattuk a részletekről.

Hogyan született a szlovákiai különszám ötlete?

Az én fejemből pattant ki, de többen elősegítették a folyamatot. Az idei év amúgy is fontos számomra, hiszen a lap tízéves lett. Ez az első különszám, sőt az első nem magyarországi terjesztésű lapszámunk is. Szerettük volna, ha úgy tekintenének bele a szlovákiai roma fiatalok, mint egy tükörbe, hiszen a Glinda, amely romani szó, tükröt jelent. A különszám egy részét az eddig megjelent lapszámok cikkeiből válogattuk, de ahogy az ételek esetében is az otthoni ízek finomabbak a máshol fogyasztott fogásoknál, úgy a szlovákiai magyar cigányokat is elsősorban saját múltjuk, jelenük és jövőjük érdekli.

Szavaiból egyértelműnek tűnik, hogy küldetésként fogja fel ezt a dolgot....

Régebben oktatásszervezőként dolgoztam, évekig foglalkoztam középiskolásokkal. És láttam, hogy sok roma közösség nem tradíciókövető, nagy mértékben asszimilálódtak, identitásproblémájuk van, nem ismerik saját múltjukat, meséiket, nyelvüket. Ahhoz, hogy két lábon, egyenes gerinccel álljon az ember a földön felnőtt korában, már gyerekként meg kell ismernie a gyökereit. Ehhez szeretnék hozzájárulni a lappal és a Glinda vándortanodával is, amely arról szól, hogy a magazin tartalmára alapozva országszerte kézműves, valamint interaktív készségfejesztő foglalkozásokat tartunk a gyerekeknek. Sőt elmondhatom, hogy nemzetközi hálózat kiépítésén dolgozunk, hiszen Magyarországon kívül Ukrajnában is jártunk már a tanodánkkal. Régi mesterségekbe kóstolhatnak bele a gyerekek, roma szavakat, mondókákat tanulhatnak, és híres roma művészeket mutatunk be nekik játékos módon, hogy legyenek példaképeik.

A Glindában is az a cél, hogy az olvasó ne vegye észre, hogy tulajdonképpen tanul, hanem inkább szórakozásnak tekintse az olvasást?

Így van, és pont erre használhatók kiválóan a színes képregények. A romák vizuális érzéke ugyanis rendkívül fejlett. Eddigi tapasztalataim azt bizonyítják, hogy ez a szórakoztatva tanító forma és módszer egyaránt működik kicsiknél és nagyobbaknál, sőt sok esetben még a felnőttek számára is érdekes. Az első években kidolgoztuk a kiadvány főbb rovatelemeit, valamint összeállt az a szakmai munkacsoport, akikkel máig dolgozom. Úgy tudjuk, sikere volt a szlovákiai különszámnak, egy-egy példányt feltehetően többen is forgattak a családban.

Kik és mennyivel támogatják ezt a szép kivitelű, színes magazint?

Ez az összeg éves szinten minimálisnak mondható, van, hogy 300 ezer forintból csinálunk egy lapszámot. Nincs állandó támogatónk, ezért természetesen több helyre is pályázunk. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványtól például tavaly 1,7 millió forintot kaptunk, amiből hat szám készült. Tíz évvel ezelőtt a Soros Alapítványtól kapott támogatásból indította a lapot az Amaro Trajo „ Életünk” Roma Kultúráért Alapítvány, amely a vándortanodát is működteti.

Idén sajnos nem tudtuk tartani a kéthavi megjelenést, ami négy év után először fordult elő. Remélem, ez egy átmeneti időszak, és ősztől sikerül visszaállni a régi kerékvágásba. A terjesztést is önkéntesek segítségével oldjuk meg, szó szerint úgy, hogy valaki telepakolja a hátizsákját, és elviszi a lapot mondjuk Miskolcra.

Van kedvenc rovata a lapban? Mely témákat tartja a különösen fontosnak?

Meglehetősen gazdag a kínálat, úgyhogy nehéz választani. Van itt történelmi képregény, roma és beás nyelvlecke, mesék, mondókák, játékok. Kedvenc rovatom talán a Ha nagy leszek. Ebben mindig egy-egy hétköznapi roma ember a főszereplő, aki megvalósította álmát, például nyitott egy kis péküzletet, rendőr lett, vagy éppen operatőr. Olyan életpályákat mutatunk be hiteles emberek példáján keresztül, akik sikeresek lettek saját szakmájukban. De ebben a rovatban szerepeltek például a megasztárosok, Oláh Ibolya és Molnár Ferenc Caramel, vagy Jónás Tamás költő.

Gondolom, a Glinda jelen van az interneten is.

A nemrég megújult honlapunkra érdemes rendszeresen visszajárni, mert gyakran frissítjük. Elérhető az eddigi kilenc évfolyam valamennyi száma, méghozzá nem csak olyan formában, ahogyan a nyomtatott lapban, hanem témakörök, illetve rovatok szerint is. Akit érdekelnek a roma közösségek és a roma kultúra, biztosan talál magának olvasnivalót.