Közép-Európáról – Prágában

Zora Hlavičková, a konferencia szervezője Gál Jenővel, a Károly Egyetem professzorávaA szerző felvételeA három nyelven folyó konferencia „Közép-Európa – Magyarország és szomszédai” címmel zajlott, a Csehországban alapított Nemzetközi Visegrád Alapítvány támogatásával. A nemzetközi tanácskozás célja a Nyugat és Kelet törésvonalán található országok, azaz a köztes európai térség államainak kölcsönös megismerése volt. Az előadók főként a visegrádi államokból érkeztek, illetve azok szomszédos államaiból. Többségük doktori disszertációján dolgozik, illetve friss diplomával rendelkező egyetemi tanár. A rendezvényen gyakorlati okokból domináltak a fiatal kutatók, ugyanis bizonytalan volt, mennyi támogatásra sikerül szert tennie a két szervezőnek, Zora Hlavičkovának és Tomáš Vašutnak.

A konferencia a Trianontól kezdve egészen napjainkig tárgyalta Magyarország és a szomszédos államok múltját, jelenét, illetve ezen államok EU-s csatlakozásának előnyeit és hátrányait.

Magyarország, Lengyelország és a balti államok két világháború közti korszakát Zora Hlavičková, Radka Lainová és Michal Straka vázolta fel. Csoma Borbála a cseh–magyar kapcsolatokat elemezte a 20-as és 30-as években Anton Straka munkásságának tükrében, Vojtech Scheinost pedig a histográfia segítségével Mannerheim finn marsall tevékenységét mutatta be. A történelmi tematikát tárgyaló első napot a politika váltotta fel: Halász Iván a visegrádi országokban lezajlott közigazgatási reformokat ismertette a jelenlévőkkel: Lengyelország, Csehország és Szlovákia regionális önkormányzati reformokat fogadott el 1998 és 2001 között, ez alól csak Magyarország kivétel, mivel ott sosem szűnt meg a megyerendszer. Az említett regionális önkormányzati területek azonban nem kompatibilisek egymással – sem a lakosság számát, sem a terület nagyságát tekintve. Eva Irmanová a második világháború utáni Magyarországot mutatta be, amit Tatjana Thelen, berlini szociális antropológus szemléltetett két nagyalföldi, egy magyar és egy román falu példájával: a kollektivizációt a kulákok gyermekeinek tanulási lehetőségén és a termelőszövetkezetek felszámolásán keresztül mutatta be. Előadásából kiderült, hogy míg a Kádár-rendszerben a magyar ember falun bőségben élt, Romániában a sztálinista modell alapján működött a gazdaság.

Jobbágy István az 1989 utáni szlovák–magyar kapcsolatok alakulását vázolta fel a monarchia széthullásától kezdve Tiso államán, az 1996-os nyelvtörvényen keresztül az ország EU-s tagságának lehetőségéig. Lidia Zolnierek a lengyel–magyar barátság titkát a vegyes házasságokra vezette viszsza. A két ország kapcsolatát hangzatos szavakkal két örök életű, közös gyökerű tölgy példájával szemléltette. Magdalena Berniciak vízummentes kultúrát követelt, és hangsúlyozta, hogy a kommunizmus alatt voltunk egymáshoz a legközelebb, amikor nem utazhattunk. Mészáros András megvilágította, hogyan értékelik Magyarországot az Európai Unió szempontjából, és a mai magyar lakosság EU-s ismereteit vázolta fel. A konferencián a cseh, a magyar és az észt zenéről és színházról is szó esett – Katerina Hala, Maja Paczkowska és Kristel Nolvak révén.

A rendezvény díszvendége, George Schöpflin, a londoni egyetem professzora záróakkordként Gál Jenővel, a Károly Egyetem Hungarológiai Intézetének vezetőjével beszélgetett. Gál Jenő a Csehországban élő, integrált magyar közösségek helyzetén szemléltette, hogy nyelvváltás ugyan nem következik be, nyelvromlás azonban megfigyelhető a magyar közösségek nyelvezetében.

Szó esett kérdés szintjén a státustörvényről is: vajon szimbolikus a jelentése, vagy valóban segít a határon túli magyarok helyzetén, illetve csak konfliktusforrásként működik?