Kossuthról a Tiszatájban

A komoly tradíciókkal rendelkező szegedi lap szeptemberi számában az olvasók Lászlóffy Aladár, Nagy Gábor, Tőzsér Árpád, Kiss Anna és Bogdán László verseit olvashatják. A versek érdekessége – egyebek mellett –, hogy Tőzsér Árpád és Bogdán László egyaránt mint egy ciklus részét adják közre költeményeiket. Vajon intellektuális imposztorkodással van dolgunk, vagy szerzőink valóban egy nagyobb terjedelmű alkotáson dolgoznak? Az olvasók bizonyára örülnének, ha ez utóbbiról volna szó. Prózát Tandori Dezső, és az ifjú tehetség, Kiss László tollából olvashatunk. Ez utóbbi Szinbád-paródiája – Szökés a picsába címmel – nagyon jól eltalálja az eredeti mű nyelvi modalitását.

A szám gerincét a Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója kapcsán született tanulmányok adják. Dénes István Zoltán Kossuth nemzet- és szabadságfelfogásáról értekezik, Gergely András Kossuth 1847 és 1853 közötti nemzetiségi politikáját fejtegeti. Fried István ‘Hazay Gábor’ a Széchenyi-Kossuth vitában című terjedelmes tanulmányában Vörösmarty Mihály állásfoglalását ismerteti, természetesen a tőle megszokott tanáros precizitással kitér a szerénynek rosszindulattal sem nevezhető életmű más darabjaira is. Móser Zoltán Bartók Kossuth-szimfóniájáról ír.

A Kritika rovatban Acsai Roland, Bombitz Attila és Büky László kritikáit olvashatjuk Tandori Dezső, Bartis Attila és Szepesi Attila könyvéről.

A számot Kossuth-ábrázolások díszítik. (K. L.)